Sztori onnan indult, hogy az Avalonhoz kaptam egy kis -fehér- korongot a lemeztányér közepére. Ezt régen már leposztoltam, mint tuning: a lemezt elemeli a tányértól és így jobban szól. Közben mondták emberek, hogy az alapvetően kellene a Townshend lemezjátszókhoz, hogy a lemezt középen megtámassza. De ez ott hibádzik, hogy nem megtámasztja, hanem ki is emeli. Lehet nás tányérokkal ez a funkciója, itt nem ezt teszi. A gond akkor van, ha a lemezfurat kicsit szükebb és nem ül be rendesen a lemez, csak kóvályog. Ami fix, a tányértól elemelt lemez jobban szól, de lehet nem ártana neki egy kis alátámasztás a tányér egyéb pontjain is.

Nem egyszerű papírra vetni az elmúlt néhány napot, de igyekszem megoldani. Ráadásul kiférne belőle három poszt is (Avalon+Golding, Avalon+Hana, Avalon egyéb), de be akarom sűríteni ebbe...

Árválkodik régen az Avalon lemezjátszó, mindig akartam egy hétköznapi gyalut, amit csak be kell kapcsolni és nem kell xarakodni az RS Lab karral (ahhoz azért külön idegrendszer kell). De a nagy lemezjátszó amúgy is afféle leültetős: amikor az megy, akkor nincs más. Figyelni kell rá, háklis erre. Az avalon tökéletes megoldás lenne, csak helyet kell neki felszabadítani. 

Szóval vicces az, amikor éjszakákat töltessz el a damilokat próbálgatva és a megfejtés baromira nem ott van. Minidig félresöpörtem, hogy majd, egyszer, de most kezdett már elég lenni. Már ott jártam, kidobom a francba ezt a lemezjátszót, aztán nekiültem komolyabban nézni, mi lehet a baja. A motor önmagában nagyon csendesen jár, tengelye nem kottyan. A lemeztányér önmagában nagyon finoman jár, sokáig forog, nem kottyan. A gond akkor csak a damillal lehet.

Minapi analógos eszemfuttatást nem csak úgy találtam, hanem volt egy kis zsebpénzem, amit nem tudtam, mire is költsek el. Biciklikerékből van elég, ahogy bicikliből is, meg a tél egyébként is a hifis bevásárlások időszaka. Lehet kellene egy csöves CD, de ami jó, elég drága, annyi nincs. Kellene egy VivLab hangkar, de még többe fáj.

"A ZYX arra törekszik, hogy teljes mértékben kihasználja az analóg zene lejátszásában rejlő szinte korlátlan lehetőségeket, hiszen csak az analóg jelalak esetében folyamatos az időtengely (Z). A modern digitális lejátszó eszközök mintavétellel reprodukálják az analóg jelalakot, emiatt azután kisebb-nagyobb folytonossági hiányokat látunk az időtengelyen. Bármilyen magas mintavételi frekvenciát veszünk is, mindig maradnak „lyukak” az időtengelyen.

Mai menü  ezüstdugóra...

1 óra ázás után már sokat tisztult. Bennehagyom reggelig, hátha... de elég ez így is.

Amikor ezen a mezei szabadtéri hangosításon megszólal a Nirvana, hirtelen megvakarod a fejed; biztos jó az iràny a végletekig kifinomult világunkban? Biztos, hogy süketek az amcsik a megalomán rendszereikkel a batár nagy házaik , batár nagy hifiszobájàban?

Szerintem ez eszembe se jutott volna, ha nem pár napja csereberéltem volna csöveket egy dobozolt (gyári dugózott) KSL SpC-re.

Nem szeretjük a reprintet. Már nem.olyan, mint az eredeti nyomat volt. Aztán jött ez a 2009-es 180 grammos (ami sokszor hordoz magával egy remastert is és garantàlt kilúgozást, de itt nem történt meg) és alapvetően nincs vele semmi bajom. Cserébe nem szántotta előttem ki senki a JohnDeere-el  rosszabb esetben a tolikapával.

A mindentudás egyetemén megtudtam, hogy az analóg sehol nincs a digithez. Erre hazajövök és ellopta a kecskeszőr kefét is az LP-től. Amikor xar volt a CD-m, néha, ha megkeféltem a lemezt, még be-be olvasta. Már jó a CéDa, de megtörölgettem... Van difi. Nem világok, de hallható. Nyilván nem koszos, inkább antisztatizálhat... Ennyi, ne lapozz.