Milyen béna albumcím ez, egyik fele üti a másikat. De valahogy ezt éreztem, amikor Szuszka bólintott a Droplet lemezjátszóra. Akkor valami olyat érzel, hogy igen, jó helyre megy és mivel kell a hely, megy, de igazából meg nem akarod odaadni. Persze, míg árultam, jópárszor időt kértem és az első vevőjelölttel közöltem is, hogy meggondoltam magam, mert egy interkonnekt áráért odaadni ezt a nagy dögöt erősen kimeríti a pazarlás kategóriát. Elmondta, hogy néha el kell engedni dolgokat, de ez nem enynire egyszerű. Mi hozta meg mégis a változást? Bevittem a kis FAL-at a nagy rendszerbe és agybajt kaptam, hogy semmihez nem fértem hozzá.

De nem is egyszerű eladni egy ilyen dögöt. Többen jelezték, hogy jó lenne, de mekkora? Hát, ja, ekkora. Valamit- valamiért. De a kínai pedigré se segíti a dolgot, az főleg nem, hogy nem ismeri szinte senki. Nem tudom, hány lehet az országban, de gyanítom, nagyon kevés, lehet ez az egy. De volt ennek az elnyúló folyamatnak hozadéka is: Annyi infót összeszedtem rőla, lassan meglépem egy Opera frogalmazó tudását. Valójában sose érdekelt, mi miért és, hogy van (nem mindegy, ha egyszer jól szól?), de olvasva az EnjoyTheMusic tesztjét, sorba tudtam meg dolgokat, pl a felépítéséről (milyen fa is pl a szubsasszi). De sikerült azt is megfejtenem, az én verzióm nem a normál motorral szerelt és a Karma (Pointe) tápegység lelki világába is mélyebb betekintést kaptam, főleg, miután -az utolsó nap, péntek- beszéltem a fejlesztőjével. Nagyon jól be akartam lőni, mire jön Szuszka, mutassa a legjobb arcát. Mutatta is, olyannyira, hogy én magam is odaragadtam a kanapéra, de még minidg, ami épp eszembejut a Black Celebration lemezről, dúdolom. Persze, ez a lemez se volt véletlen, mert az Enjoy teszten Depessel tesztelték a szubtartományt, így duplán jó választás volt, mert Szuszka is komálja a bandát. Bevallom, vagy húsz éve nem vettem elő ezt a lemezt, vagy ha igen, max lemosni. Fogalmazzunk úgy, amit kaptam (még minidg csak Rega RB250+Goldring 1012GX+Goldring PA1 phono), az átírta az eddig hallottakat, már ami a Depest illeti. Ez volt péntek este, de szombaton, ha lehet ezt még átütőbben mutatta meg (összeértek a drótozások? vagy csak aljas módon memgutatta, mit tud?), amikor jött Szuszek cipekedni. Kb. tíz év együttélés után eljutottam oda a Droplettel, ami az eddig általam hallott max. Most, amikor elvitték, mostanra tanultam meg az egész lemezjátszót: a szíj nagyon sokat számító feszességének mértékét, a tápegység pontos bekalibrálását, a tányércsapágyhoz megfelelő olaj megtalálását, de az egész installt, beleértve, hogy most kapott egy KSL SPc tápdrótot és összekötőnek, mivel kell a hossz, egy kb 2 méteres 47Lab Storatost. Ez most így, borzalamsan jót szólt és nem csak ütött-vágott, rúgott- harapott, hanem mocskosmód bepréselt a kanapéba, oly mértékben ránktolva a Depeche Mode album hangulatát, amit már csak az Eisntürzende / Silence is Sexivel lehetett tovább mélyíteni.

Ez a lemezjátszó egy borzalmasan jó lemezjátszó, ami aránytalanul kevés hájpot, vagy elismerést kap. Egy dolgot tudok neki felróni, a mai kor embere már több kardeszkát akar, bár a hétvégén hallottak azt mondatják velem, beleértve magamat is, ez csak majomkodás. Egy jó kell és nem kell túlzásokba se esni. És, ahogy a fenti példa mutatja, nem is kell nagyon magas árban gondolkodni kar és PU terén. Nem, nem annyira volt jó, mint azt elképzeled, attól sokkal jobb volt. Nem tudom, hogy jött ki ilyen finom hang abból a konfigból, de kijött és MC rendszereket volt képes megszégyeníteni, sárba tiporni. Minden esetre, aki esetleg kedvet kapna egy ilyen játékra, itt még elérhető (persze, össze kell válogatni, pl állvány nincs a futómű árában, de mintha kar lenne).

Szétkaptuk, röpke másfél óra alatt már be is pakoltuk a két autóba és repültünk Szuszkához. Itt a készrehúzás már az előző napi beálíltás után egész begyakorlottan ment. Persze, így megváltozott a szobában sok minden. Az állvány arréb került, de plusz terhelést is kap a padló, ami az eredő rezonanciába vélhetően beleszól (akár az akustikába is, vagy fordítva), de azt majd, ha megjött rá a kar, kimiliméterezzük. Egyelőre az MM Goldring maradt benne.

Mit hallottam? Változott. Az Elite Rock is egy nagyszerű lemezjátszó volt itt, de ez más géposztály. Szuszka is nehezen engedt el a Rock kezét (ugyanis azt beszámoltam és vittem), de Greg megmondta, a dolgokat néha el kell engedni. Neki is idő lesz megszokni ezt a változást, de nekem is. Szombat este még benyomtam a CD-t hazaérve és azt vettem észre, ugyanúgy nyújtózom a távirányítóval, mint amikor még ott volt a Droplet és csak egy bizonyos, kitekert pózból lőve találta el a sugár. Még idő lesz megszokni a látványt is kezdhetek gondolkodni, mivel ragasszam le az Overture-n a piros ledet, amit eddig eltakart a lemezjátszó.

...

Egyik szemem sír,  a másik nevet. Fekete ünnep ez, de alapvetően inkább ünnep: elvitték, de az egyik legjobb haveré lett. Lényegében, majdnem olyan, mintha megmaradt volna :D