Minapi analógos eszemfuttatást nem csak úgy találtam, hanem volt egy kis zsebpénzem, amit nem tudtam, mire is költsek el. Biciklikerékből van elég, ahogy bicikliből is, meg a tél egyébként is a hifis bevásárlások időszaka. Lehet kellene egy csöves CD, de ami jó, elég drága, annyi nincs. Kellene egy VivLab hangkar, de még többe fáj.

Tápkábelek? Nem ártana, de olyan áruk lett, hogy vehetnék egyet... Ez se dobott fel.... A polcon vannak töröttlábú hangszedők, akkor azokat felújítani,... de ezt már tolom évek óta. Valaki árult egy jónak tűnő VPI lemezjátszót, minek harmadik? Teljes tanácstalanságomban elkezdtem keresni hangszedőket, de akkor már ezüstcsévés kellene. Nagyon szemeztem a Hana felsőházas Umamijával, de az is rezes. A miértre nincs válaszom, csak úgy: nehogymár év végén ne jutalmazzam meg magam valamivel...

Élt valaha egy ZYX R1000 Cosmos Silver. Valamikor szép napokat látott, de elhajlott a tűszár, megkopott a tű hegye, kiszáradt a felfüggesztés és ez az egész hozza magával a csévecserét is. Még István Csontosé volt, ami nálam landolt, de valójában inkább polcdíszként funkcionált, egy dobozban eltéve. Néha, ilyen nyamvadt állapotában bepakoltam a karba, valamit nyivákolt, de még így is meg tudta mutatni, hogy van(volt) benne valami. A dolog pikantériája, hogy azt az ominózus VPI lemezjátszót kerestem youtube-on, vajh, hogy szól és találtam egy olyan usert, aki ZYX-el használja és rommátömte videókkal a kiberteret. Talán ez adta az ötletet, hogy bányásszam elő a polcdísz Cosmost, de elmerengtem, mi lenne, ha nem ezt újítatnám fel, hanem szereznék egyet. Így akadtam az éppen nemrég lecserélt szériás Ultimate család Airy S (mint silver) darabjára németországban. A PU már ki volt bontva, be volt szerelve, de még be se járódott, cserébe kedvezőbb árat mutatott. Nagyvonalakban a tokozása tér el a Cosmostól és a boron tűszár karbonra lett cserélve (ettől az élettartam megduplázódott 2000 órára), egyébként kb totál ugyanaz, de biztos nem. Előtte megint betuszkoltam az Avalonba a rokkant Cosmost (biztos kell?) és meleg muzsikával árasztott el, csak a fele nem szólt (megszakadt egy vezeték rajta, később kiderült), de így is egész simogató volt, főleg a mono lemezekkel.

...

És akkor megérkezett. Volt izgalom, mert úgy veni pickUpot, hogy már bontott, nem kicsit rizikós, de úgy tűnik, nem esélytelen. Azért lemostam a tűt, de reklámfotósan csillog a gyémánt, semmi kopással. A megszokott víztiszta tok viszont itt valami béna sárgás árnyalatot kap, de csak itt-ott van benne és töri a fényt összevissza, ami talán optikailag jó, mert nem az a rideg "fehér" (inkább jég-szín) köszön rád, csak szokatlan. A kis Hana EL fut kb két éve és igazából nem volt nekem azzal bajom, de gyarló az ember. Kicsit fájó tekintettel csavaroztam ki és hülye érzésem volt, hogy nem akarom kivenni. Aztán nagylevegő, még bámultam egy ideig, felírtam minden mérhető adatot a Hana és RS Lab hangkar viszonylatában, majd elkezdtem a ZYX-et beszerelni. Nem agysebészet, inkább a Rotary headshell a problémás kicsit (igaz, a sarukat elég könnyű leszaggatni a kis madzagokról, most megúsztam). Perzse, a ZYX nem jelöli színekkel a kis pöcköket és látni is csak nagyítóval látom, mi van ráírva, mit hova kell dugaszolni, mégis sikerült fordítva bekötnöm, ahogy fejreállítottam a könnyebb szereléshez a shellt. Gyors cserebere, újrabalanszolás és akkor lemerült a tűmérleg eleme... Kivesz, dörzsölget, egy-két ima, visszatesz és felvátlva írta ki, hogy 000 és LO (w battery). Sikerült belőni kb 2,07grammra a tűnyomást, de meguntam játszani a lemerült mérleggel, ami néha azért mutatott igen fals adatot is, így rendre pakolásztam rá a kapott 5 grammos ellenőrzősúlyt és ha az jó volt, akkor gyorsan rá a tűt... Karmagassághoz egyelőre nem nyúltam, esti fénynél nemigazán lehet semmit látni a tű hegyének pozíciójáról, annyira kicsi, de kb jónak tűnik, ahogy volt.

Az első másfél óra nagyon rémséges volt. Kezdtem betojni, hogy ezt elbaltáztam, de idővel magához tért. Ami biztos, érézkenyebb a tű, mert a lemezjátszó hajtómotorja felől jövő rezgésekre brummal reagál és az eddig használt keményebb damillal (mint hajtószíj) elég dörmögős volt, így szíjícsere is volt, lágyabb, jobban csillapító madzagra. 

...

Utána már csak lemezeket hallgatgattam... Chopin az elején, aztán mindenféle antihifi. Bár a Motörhead koncert rámhozta a frászt. Eltűntek a fények, az egész egy massza volt, aztán idővel simult, majd rájöttem, felborult a tonális balansz, ahogy a ZYX előhámozott olyan infókat, ami eddig rejtve volt. Más a prezentációja, de nem sokkal másabb, inkább teljesebbé teszi a dolgokat. Talán az alja mélyebbre megy, a teteje finomabb és van valami jóság a hangjában, de nem vágott orrba a "tyűbazzmeg".

Nem rosszabb, mint a kis Hana, fura is lenne, de úgy tűnik, a Hana olyan jól sikerült, egy ilyen léptékű csere nem ver oda a székhez. Amikor a KSL VZ-t  LP-re cseréltem, odavert. Amikor a Phono Cube át lett kábelezve Kondo ezüsttel, odavert. Amikor az erősítőt kicseréltem a Kondora, na az rendesen orrbavágott, itt ezt most nem érzem. Lehet, az a lassan beinduló, mormotaalkat lesz és vélhetően egy visszacsere beszédesebb lenne, de aki fejleszteni akar, átgondolva az elméleteket, mi a legfontosabb komponens, nem érzem azt, hogy a legeleje (merthogy, ami az elején elvész, már nem lesz meg). A hangsugárzó a hang volumenéért nagyban felel, a minőség szempontjából talán a legfontosabb az erősítő. Aztán a drótok(?). Mindenesetre nálam a legkisebb javulást egyelőre ez a lépés mutatja, de még van mit játszani vele... De lehet, a kis zöld gyösz (Hana EL) sikerült túl jól és a régi kedvenc: 47Lab MC Bee...  Azért ne menjen félre, ez jó, nem bántam meg... biztos alattomosan eszi be magát és lassan indul el :)