Nem egyszerű papírra vetni az elmúlt néhány napot, de igyekszem megoldani. Ráadásul kiférne belőle három poszt is (Avalon+Golding, Avalon+Hana, Avalon egyéb), de be akarom sűríteni ebbe...

Árválkodik régen az Avalon lemezjátszó, mindig akartam egy hétköznapi gyalut, amit csak be kell kapcsolni és nem kell xarakodni az RS Lab karral (ahhoz azért külön idegrendszer kell). De a nagy lemezjátszó amúgy is afféle leültetős: amikor az megy, akkor nincs más. Figyelni kell rá, háklis erre. Az avalon tökéletes megoldás lenne, csak helyet kell neki felszabadítani. 

Nem szeretem a hifit piszkálni, mert mindennek helye van. Ha elpakolászom, máshogy fog szólni. Bár ennek most nagy vesztese a CD lehetne, mert a középső polcról, ha az Avanatgarde erősítőt kiveszem, oda befér és akkor felül elfér az Avalon... De ott van a phono is, amit lehet zavar, csupán a jelenléte. Sokáig nem akartam hozzányúlni, de vettem egy nagy levegőt és kivettem az ampot, átpakoltam a CD-t, kivízszinteztem és be se kapcsoltam, mert inkább ne tudjam, elment e a hangja, vagy sem. Viszont az így nyert helyre jöhetett az Avalon. Ami elsőre elég egyszerűnek tűnt, de istennek se akart vízszintbe kerülni a polc-Daruma-edzett üveglap trióval, így egy szett állítható tüske került elő, amit évtizedek óta pakolászok. Ezzel sikerült. Ekkor még a Goldring Eroica volt benne és elsőre fura volt, de kezdett melegedni és egyszerűbben fogta meg a dolgokat, de volt a hangjában valami jó, talán épp ez, hogy egyszerűbb és nem kell ott seggelni előtte. Bármit feltettem, jól szólt a maga módján. A Nine inc Nails lemeznél dőltem hátra, hogy ez kész van. Vége a napnak, vagyis hajnal 1-kor inkább már jóreggelt kívánok...

...

Ne nyúlj hozzá, ha jól szól! Mondom mindig, így féltem is hozzányúlni, de égett bennem a kíváncsiság, mi van a Hanával. Mellesleg pärt haverom a hifiBZK csapatból megjegyezte, hogy hanátlanítottam a kamikázeKart. Avalonja van és amikor vettem a Hanát, szóltam Neki, hogy Kürthy Tamásnál van még egy beragadva, vegye meg. Így is tett, erre most cserbenhagyom :D Bár nem ez vezérelt, és beleálltam a Goldring-Hana háborúba. Beszerelés, ami fix, a Hana kis pöckei kisebbek, mint a Goldringé, így a sarukkal még bíbelődni kellett, de óvatosan, mert még nem jó, még nem jó, már nem jó... Pont annyival kisebb, hogy szidd az anyját. Hana érzékeny a letapogatás szögére (kicsit jobban meg kell dönteni a tút), de valami isteni sugallatra, az Avalonra pakolt Rega kar már ránézésre is olyat lejt a Hanával, ami az ideális VTA-t adja. Tűmérleg, antiskating, hadd szóljon!

És szólt baxxa meg... Előző este a Madness koncertet toltam le még a NiN előtt, hirtelen ezt kaptam elő. Első blikkre fura volt, mert az előző esti jó értelembe vett igénytelenség eltűnt (bármit fellöksz,egyből tetszik), de egy kis bekopás után elkezdte tolni a Hana amit kell. Nem szeretnék nagy szavakat durrgottatni és az Eroica az árán egy nagyon jó hangszedő, de... De a Hana, ahogy manapság mondják divatosan: más kávéház. Az előző napi produkciót felváltotta egy lényegesen komolyabb hang, ahol a világ kiszínesedett. Minden teltebb lett, az alja nagyon mélyre megy, a saccra belőtt 2g tűnyomásból vissza is kellett venni kicsit, ahogy az Eroicához belőtt antiskatingből is. A Madness szaxofonja nagyon recseget (a dobos pergetett...) és a szívárvány minden színében pompázott. Ez-az még előkerült, aztán ismét lámpaoltás következett. Ez kész, letarolta az ellenfelet, nincs tovább: hétköznapi lemezjátszó beállítva.

...

Új nap, egy kósza szabadság és mire se jobb, mint lemezt mosni. Közben szaladtam az új szerzeményt bekapcsolni. KARLIFT! A karlift valami csoda. Már látom, hogy a hétköznapi lemezjátszó adta kényelem megemelt óraszámú lemezhallgatást fog generálni. Nem pepecskedés a tű tisztítása se lemezoldalanként, nem kell vacogva hozzányúlni. ami másnak mindennapos, az nekem most az ajándék kategória. Jöttek sorba a lemosott lemezek, aztán , valahol a Joy Division koncert környékén, amit csak egy hajszál választ el a CPG 100 példányban nyomott, Isten tudja, honnan szerzett master alapján készült, kert végéből szóló lemez minőségétől; hogy mi van, ha nem használok lemezsleszorítót. Nem volt annyira jó, jobb a leszorítóval. Másik ötlet, mi lenne, ha az Operához kapott leszorítóval tennék próbát. Bár a leszorító nem is igazán jó kifejezés, mert míg a Townshend csavarmenetess, amivel tényleg odaszorítom a lemezt, ennek csak a súlya (250g) dolgozik és ahogy az angol írja, LP vagy record stabilizer. Más volt, nehéz volt belőni, hogy ez most jobbe, vagy sem. Az biztos, hogy a színek még jobban kinyíltak, de ennek a kertvégi sokol hangnak ez elvitte a ..., hogy is fogalmazzam meg... A leszorítóval egy kicsit mechanikusabb a 

hang, de így követhetőbb a koncert. A stabilizer megszűnteti ezt a mechanikusságot, kisimul minden, de kevésbé közérthető. Aztán előkerült egy nemrég vadászott Эдит Пиаф. Itt már nem volt kérdés, melyik verzió a jobb. Míg a leszorítóval nem érted, mi ezen annyira jó, addig a stabilizer előhámozza a csodát, amitól a csaj az volt, aki. Pótmeccsként feldobtam egy Grieg albumot, ahol szintén hatalmas fölénnyel nyert a stbaulizerrel megtámogatott verzió. De nem annyi, hogy talán jobb, a lemzjátszó hangját emelte két kategóriával.

Ezt a stabilizeres játékot ajánlom mindenkinek próbára, csak egy gond van, lövésem sincs, ki gyártja a konkrét típust. Kaptam az Operához és utánakérdeztem, de csak arra emlékszik előző tulaj, hogy Nagaoka lemeztasakokat vett és azokkal együtt rendelte. Mindenesetre más, mint a megszokott fém stabilizerek, mert az alján körbefut egy gumibetét (már megint gumi) és a közepe nem alumínium, mint maga az egész felépítmény (márha, ez alu. a súlya, csengése alapján inkább réz lehet, csak bevonatos, passz...), hanem valami kompozit szerű műanyagnak tűnik. Kerestem google képeket, de nem jött szembe, ha valaki rátalál, ossza meg, mert én is veszek még ilyet. Van sok, a többi nem biztos, hogy ugyanezt hozza!!! Ami még érdekes lehet, régebben az egyik Townshendhez olyan leszorítóm volt, aminek az alján volt hasonló gumis csillapítás. Lehet az is megoldás, ill. lehet van, akinek ilyen van, ott érdekes lehet egy összehasonlítás. Majd vágok valamit az enyém aljára, kipróbálom, de az elég mekkelek lesz, vélhetően messze nem olyan, mint amit gyárilag applikáltak rá.

...

A három nap eredménye: a hétköznapi lemezjátszóból a végére sikerült egy olyan analóg gépezetet összerakni, ami messze túlmutat eredeti célján. Nem lett belőle óriásölő, de-hogy sokkal jobb lett, mint amit vártam tőle, az fix. Nem rossz alapanyagból lehet jól főzni, de baromi jó akkor lesz, ha jól is kombináljuk a dolgokat és jól fűszerezünk. Nálam ez most nagyon működik, és mókás, ahogy ez a bumszli nagy stabilizer (ha a rossz minőségú fotó nem is adja) optikailg is dob két kategóriát a lejátszón.