Sztori onnan indult, hogy az Avalonhoz kaptam egy kis -fehér- korongot a lemeztányér közepére. Ezt régen már leposztoltam, mint tuning: a lemezt elemeli a tányértól és így jobban szól. Közben mondták emberek, hogy az alapvetően kellene a Townshend lemezjátszókhoz, hogy a lemezt középen megtámassza. De ez ott hibádzik, hogy nem megtámasztja, hanem ki is emeli. Lehet nás tányérokkal ez a funkciója, itt nem ezt teszi. A gond akkor van, ha a lemezfurat kicsit szükebb és nem ül be rendesen a lemez, csak kóvályog. Ami fix, a tányértól elemelt lemez jobban szól, de lehet nem ártana neki egy kis alátámasztás a tányér egyéb pontjain is.

Kerestem, mi lenne erre jó, valami gumiszerű habosított (zöld), öntapadós bigyókat találtam a szekrényben, legyen. Elosztottam kb középre és 120°-ban eltolva, aztán vártam a csodát. Csak azzal nem kalkuláltam, hogy a leszorító menetes orsólya nem éri el a tengely végében lévő menetet. Lemezjátszó megállít, addig nyomom lefele a lemezt, míg belekap a menet és heuréka, megvan. Innen már szépen le lehetett húzni a lemezt, amennyire kellett. Tű ráenged... Jó-jó, de nem az igazi. Tettem egy olcsó kísérletet az Opera stabilizerével, de esélytelen volt kilógó tengelyvég híján. Leszorító nélkül se volt vészes, se jobb, se rosszabb, más.

Leszdtem a bigyókat, lemez vissza,... jobb így... talán... DE, akkor nézzük  a másik megoldást, hogy a leszorítót ragsztom tele ilyen valamivel, ha már gumigyűrűt nem tudok rátenni. Így is xarakodás volt, mrie belekapott a menet (eléggé ki van számolva a hossza), de megoldható volt. Jobb egy fokkal, mint a sima leszorító, de azért még így is messziről lövi a stabulizerrel megtámasztott konfigot, cserébe macerás a betekerése. Normál esetben, forgás közben be lehet kapatni és meghúzni annyira, hogy a lemezt ne feszítse, ezzel újabb feszültséget generálva a rendszerbe, de nem ér ennyit a vele való xarakodás. Valami véknyabb gumigyűrű biztos megoldás lehet, de ez az öntapadós, vélhetően bútorok sarka alá van kitalálva, valami 2,3mm vastag és igaz, hogy összenyomható, de úgyis rosszabb, mint a stabilizer, így elengedtem. Ami fix, bármi bekerült a rezgőkörbe, az valamit csinált a hanggal. Jobb, vagy rosszabb lett, most nagyjából majdnem mindegy, mindenesetre eddig is tudtuk, hogy a lemezjátszókat hangolni nem kis dolog és nagyon sokat kell próbálgatni, hogy az eredő jó legyen. A tegnapi nap után holtbztos, hogy nem kezdenék bele egy lemezjátszó megépítésébe :D

A vége az lett, átkötöttem az Operát és leseggeltem. Úgy tűnik, kell néha egy kis avalonozás, hogy értékelni tudjuk a rizszabáló Consonancet. Mindig tudtam, hogy jó az a lemezjátszó, de még sokévi együttélés után is motoszkált bennem a kínai vérvonal adta sztereotípia, de talán most végleg elvetettem. Csinálhatok bármit az Avalonnal, ami egy baromi jó kis lemezjátszó, de az álványával (ami nélkül nem az igazi, ez így alkot rendszert) a mázsát meghaladó monstrum más ligában játszik. Mindenesetre az Avalon maradt, ahogy volt és kölcsön stabilizerrel fog működni továbbra is, de akinek van kedve, játszon el minimum a leszorító gumizásával, mert meg fogja érni, de a kis fehér korong középen is segít jobb hagot kapni. Nem tettem le a lemeztányérra applikálható 3 kis pöcökről sem, de a 2,3mm magasság sok hozzá, vélhetően már befolyásolja a VTA-t is.

Nekem maradt a Dropleten a hangolgatása a ZYX-nek, ami úgy tűnik, kezd bejáratódni. Némi hangkar emelgetés után addig pakolásztam a magasságát, visszaállt (füllel tesztelve) ugyanoda, ahol a Hanával állt. Sebaj, a zabszem úgyis ott lett volna, hogy nem próbáltam ki más karmagassággal.