Ha tegnap azzal zártam az egy kép, egy mondatnyi posztot, hogy nem game ower, egy másik közhelyet durrantok el. De nem csak ezzel vagyok gondban, mert az ellőtt fotóval, ami igaz, hogy bőven záróra után készült, akár azt is sugallhattam volna, nyílnak a kapuk (több értelemben); de azt is elpattintottam. Pörgetem azt a pár fotót, amit készítettem és nem találom, mit tegyek be főképnek. Ötletem van, de azt a végére tartogatom. Másik ötletem van, de az meg túl fekete tónusú és ünnepeltünk, nem gyászba borultunk. Tehetnék egy szobáról, de akkor úgy tűnhetne, hogy oda húzok, így ezt a végére kitalálom, a végére minden a helyére kerül.

Első lépésben előre szólok, nem fog, vagy csak nagyon érintőlegesen arról szólni a poszt, mi szólt jól vagy nem jól. Alapvetően - ezt nézze el nekem mindenki- nem ez mozgatott, de járulékos hozadéka a kiállításnak, Exponak.

Az alapvető dolog, amiért elindultam, tavaly nem tudtam menni és már akkor éreztem, ebben a rendezvényben van valami, ami miatt azt érzem, történések vannak, amire figyelni érdemes, figyelni kell. Hogy ezt megértsük, vissza kellene nyargalnunk egész 2005-ig, amikor az utolsó Budapest High End Show megrendezésre került. Még él a fejemben a lüktetése, hangulata, az élmény, amit okozott, igaz, ott más szerepkörben voltam jelen, de valahol bármely csapatban van a júzer, valamiképp megéli az eseményt és ez élményeket generál, nyomokat hagy benne. De az is él a fejemben, milyen hanyatlása volt abban az időben ennek az egész hobbinak és lehet az én szemüvegem nem volt megfelelő, de egyfajta kiégést láttam az egész hifis történetben. A HES bezárása után számomra egy követhetetlen dologgá vált az egész; az az évi egy találkozó is eltűnt, ahol, ha máskor nem, legalább lehetett csekkolni, merre tartunk. De azt is láttam, mint a szervezési oldalon ténykedő, mennyire halódott ez az egész. Széthúzás jelei voltak tapasztalhatók és valahogy a kiállításokon való megjelenés se hozta már azt az érdeklődést egy-egy forgalmazónál, mint ezt tette korábban.

...

Eltelt húsz év. Átrendeződött a piac, túlélt. Kerültek elő új forgalmazók, ami még dicséretesebb, hazai gyártók. Érezte már ezt mindenki, kell egy fórum, ahol legalább ezt az évi egy vizitet megejtheti, de valamiért ez sose tudott úgy összeszerveződni, hogy az a HES-t pótolni tudja. Tavaly, amikor beindult az Audio Expo, azt láttam, felbolydult a méhkas, valami elkezdődött és erre ráerősített az idei szerveződés, és a már előre detektálható nem kis számú kiállítói létszám. Előkerültek régi patinás nevek és sok, számomra szinte alig, vagy egyáltalán nem ismert.

...

De ez csak egyik oka, hogy másról beszélünk és még mindig nem arról mit láthattunk. Ez a más egy rendezvény és annak három legfontosabb szereplője:

- A szervezők és lebonyolításban résztvevők (ide sorolom a helyszín kiválaszását is)

- A kilálítók (és vendégeik: gyártók, DJ-k, stb...)

- A látogatók

Ennek a három szereplőnek kell olyan egyesúlyi állapotba kerülni, hogy mindenki elégedetten mosolyogjon és élvezze a rendezvényt. Ha ez megtörténik, Heuréka, vagy win-win (és win).

Egyik sincs a másik nélkül, ez nem is fontossági sorrend, talán inkább kronológiai a folyamatban. De nem baj, ha mindenki kap egy kis betekintést egy ilyen rendezvény kerek egészébe. Lehet sok dolgot meg fog érteni, amit egyelőre nem tökéltesen ért.

...

Nyomtam egy ebédszünetet és oda jutottam, ez így nagyon hosszú lesz.

...

Meg szoktam nézni az internetes visszhangokat. Nem feltétlenül azért, hogy onnan bármit megtudjak, inkább azért, lássam, mi az, amit érdemes helyre tenni. Van hideg és meleg, de egyelőre kevesebb hideget láttam, mint a megszokott. Ez nekem azt mutatja, nagyon sokan megértették a folyamatot, ha nem is tudatosan, vagy részleteiben, de ült: egy kiállítás mindenkiért van. Ebben biztos nagy szerepe van annak is, hogy a szervezők nyíltan beszéltek és beszélnek akár az előkészületek, vagy a teljes folyamat részleteiről. Annak mind emberi, mind anyagi vonatkozásának nagyságrendje ismert és ezt tisztelik a kiállítók, látogatók. Mindenesetre, aki nem tudja, egy ilyen rendezvény vége után, nincs sok idő pihenni, máris indul  a következő szervezése. Én csak a régi HES-ba láttam bele, emlékszem, még nagy kabátban (kora tavasszal) mentünk az Art' Otelbe egyeztetni a szobákról, a majd, valamikor, novemberben megrendezésre kerülő HES miatt. Ekkor már meg volt a kiállítók 70-80%-a, amire persze ráhagyással kellett foglani, a később jelentkezők miatt. Ez nem kevés anyagi befektetést igényel, de a munka java ezután indul be, ahol adott esetben, akár egy jól, vagy kevésbé jól sikerült plakát is beleszólt a rendezvény kimenetlébe, sikerébe. A médiamegjelenések, promóciós ill. reklámanyagok eszik az időt, a pénzt és persze, mindig vannak előre meg nem jósolható tényezők, melyek újabb megoldandó problémákat vethetnek fel. Nem véletlen, hogy nem ugrál, vagy ugrált senki egy ilyen rendezvény szervezéséért. Régen se, most se. Így azt gondolom, aki esetleg megejteni szándékozna némi kritikát a szervezésről, gondolkodjon el rajta, Ő, hogy hozná össze. Ne azt, hogy szerintük, hogy kellene, hanem gondolják át és merengjenek el azon, miként tudnák megvalósítani az elképzelésüket. Zsákutca lesz :)

Olvastam kifogást a helyszínnel kapcsolatban, (bár egyre kevesebbet, tavaly több volt), én mint vidéki gyerek, semmi kivetnivalót nem találtam. Sőt! Kifejezetten tetszett az elhelyezkedése az épületnek, (ennek így semmi értelme, de talán érthető) a megközelíthetősége és a Ligetben a parkoló mélygarázs, ahol kicsit rezegtem, mibe fog ez nekem kerülni, majdnem felnevettem hangosan, hogy 11-től este 20h-ig 3800Ft-ot fizettem. De, ha valaki ezt se akarja, megáll valahol a közelben, vagy a Liget túloldalán és átsétál, vagy felül a trolira, ami áthozza a parkon. Amin meglepődtem, gondoltam, könnyen meglesz  a bejárat, mert kígyózó sorok lesznek. Nem volt. Azt a rengeteg embert, pikk-pakk beengedték a szervezők, konkrétan 11h magasságában nulla perc volt a várakozásunk. Egyből büfé, kávé. Elég ramaty voltam, két-három hete sok a melóm, alig pihenek, de amint megcsapott a kiállítás szele, ez egyből szertefoszlott. Elindultam felfedező útra és bevallom, nekem is okozott némi fejvakarást a szobák megtalálása, de analóg módon a lépcsőházat használtam, amikor valaki mondta, menjek lifttel, az megáll szintenként. Ekkor döbbentem rá, hogy az emelet <> szint és ha gyalogosan közlekedem, csak emeleteket látok, amiből a szintek nyílnak. Miután ezt a borzalmasan nehezen felfogható ;-) logikus leosztást megértettem, úgy közlekedtem az épületben, mintha ott nőttem volna fel. Nekem nagyon tetszett, főleg, hogy valamikor az Art' Otelben is ilyen kis "kazamatákban" közlekedtünk. Ruhatár van, büfé van, kaja- pia van. Mosdók rendezettek, tiszták, terasz nagy. Se nem fáztam, se nem izzadtam... Mi kell még?

...

Szobák mérete vagy áthallás... Szobát olyat és akkorát választ mindenki, amit szeretne. Kifejezetten rossz akusztikát nem nagyon hallottam és minden szobát belaktak. Azt se hallottam, hogy egymást zavarták volna a szobák zenével. Úgy tűnik, mindenki élt a megfelelő, de elegendő hangerő opcióval.

Bejutás a szobákba... Ez mióta világ a világ, így van. A szobákban általában vannak, hisz ezért vannak. De alapvetően sehol nem jártam úgy, ne tudtam volna bemenni, pedig csúcsidőben érkeztünk. Ha nagyon akartam volna, kb 4-5 perc alatt, a legzsúfoltabb szobában is le tudtam volna ülni. De absz nem éreztem azt a túltömött dolgot, vagyis ez régen is így volt. Rengeteg kiállító volt. A nagyszámú közönség eloszlott és az egy szobára eső látogatók száma jelentősen kisebb volt, mint lett volna, tíz- tizenöt kiállító esetén. Balansz van.

Játszott zenék, setup. Ezekről azért kell beszéljek, mert igaz, a látogatók 98%-a, lehet több, teljesen elégedett és nyugtáz dolgokat. Hallgat, figyel, tanul, választ, dönt. De mindig van egy kisebbség, akik a kiállítókat kritikával illetik, esetlegesen a zenéiket. Azt javaslom ennek a nagyon erős kisebbségnek, gondoljon bele, mi lenne, ha Ő kiállító lenne. Minél nagyobb felbontású rendszert visz ki a forgalmazó, annál nyűgösebb lesz reprodukálnia azt a hangot, amit a bemutatótermében megszokott. Már azt köszönjük meg nekik, hogy a megszokott és fene tudja, mennyi munkaóra, hét, hónap alatt megtalált pl hangfalpozíciót a mi (látogatók) kedvéért elcseszi a bemutatótermében, onnan kimozgatja a dolgokat és elviszi megmutatni. Tudom, jelölje be. Azt tudjuk jól, nem működik. Halálpontosan, ugyanoda soha nem fogja tudni visszatenni. Nálam ez odáig fajult, nagyon kell akarnom valakinek segíteni, hogy akár csak egy tápdrótot is kihúzzak és elvigyem kipróbálni (ha szeretné meghallgatni). Hangfaldrótot elvinni szinte eretnekség. Be van téve a helyére, ahol az most éppen megy, halad, kanyarog, úgy jól szól, nem piszkáljuk. Erre a kereskedő, teherautóra pakol mindent, elcseszve az eddig munkáját. Befizet egy belépőhöz képest két-három nagyságrenddel nagyobb pénzmagot, hogy kiállíthasson, akkor hadd játssza azt és ahogy, elképzelte. Persze, tudom, Ő ezen keresni fog. hogy a fenébe ne. Legalább-is, remélhetőleg, anyagilag is megéri neki ez a befektetés, nem csak erkölcsileg. A sarki bolt se azért van nyitva szombat- vasárnap, hogy ne bevételt termeljen. De Ő viszi vásárra a bőrét és tudja jól, hogy egy-egy látogató átlag öt, max tíz percet tölt egy szobában egy ekkora méretűre dagadt kiállításon és neki ebben az öt- tíz percben kell megmutatnia folyamatosan, mit tud a rendszere. Tudjuk, hogy az audiofilek zenei ízlése sok esetben egyszerűbb zenékre koncentrálódik. Ha hallgatnak is bonyolultabbakat, nem elég gyakorlott a fülük, hogy két taktusból, öt másodperc alatt levágják, mi történt. Tegyük hozzá, valami most kezd felépülni, ami egy ideje eltűnt, konkrétan a fentebb említett három résztvevő hatékony együttműködése, én se kockáztatnám meg, hogy elmebeteg zenékkel demózzak. Meg kell találni azt a középutat, ami a totálisan geil és a rétegzenék között foglal helyet és lehetőleg olyat kell játszani, amit mindenki ismer és értelmezni képes, az erre szánt öt-tíz percben. Tudom, most prédikálom a vizet, miközben ha demóztunk (régebben), a szoba tele volt elmebeteg zenékkel, de mindenképp olyanokkal, amit az audiofilia 90-95%-a megvetett. DE! Az egy akkor kiforrott világ volt. Mindenki tudta, létezik a merlines ízlésficam és nem elhanyagolható dolog volt, hogy jelen voltunk 4-5 szobában, így ebből egy szoba lehetett az idiótáké. Ezt, egy most kialakuló kiállításon elkövetni teljes öngyilkosság. De nyugodjon meg az a kis százalék, egy-két év és lesznek ilyen szobák. Ahogy már most is a 3345 szobában, Szekeres Pisti elő-előkapott megosztó zenéket. De pl érkezésemkor benéztem a L'aditeur szobába, ahol egy kellemesen duruzsoló komolyzenei etűd szólt (szerintem jól). Ránéztem Lacira (Nagy László), bólintottunk, hogy hello.

Aztán, hogy előre az volt betervezve, vagy meglátva dobott be egy Yazoo-t (Alison Moyet), azt nem tudom, de pikk-pakk hárman osontak ki ekkor a szobájából, pedig ez csak egy kis lágy new wave volt a '80-as évek elejéről. Laci rutinos versenyző, hamar le is reagálta a történteket és keresett egy odaillőbb lemezt, amivel ismét oda tudta ragasztani a látogatókat a székeikhez. Vagy Huszti Zsolt, akivel kint a folyosón beszélgettünk hosszasan, gondolván, hogy bent valaki pakolja a zenéket. Zsolt egyszerű lazasággal közölte, csinált egy lejátszási listát és az megy, nem kell Ő ehhez. Ezzel a kiállítói rutinnal nem biztos, hogy mindenki rendelkezik, sőt, biztos, hogy nem és egy nem odaillő albummal lehet egy életre megpecsételi sorsát azok előtt, akik benyitva, futva menekülnek és soha többé nem hallgatják meg a portékáját. Summázva, azt javaslom, aki nem kiállító, képzelje magát a kiállító helyébe, csak rövid ideig és hamar be fogja látni, jelen pillanatban Ő maga is biztonsági játékot játszana, nem orosz rulettet.

Hogy egy kicsit fordítsam meg a dolgot, cserébe a kiállítók is figyeljék a közönséget. Ez a demózás nem olyan, mint amikor magunknak zenélünk. Meg OK, a biztonsági játék, de voltam olyan szobában, már látszott, mindenki baromira unja ami megy. Udvariasságból, vagy épp azért, mert hall valamit, ami még ott tartja és bízik abban, nemsoká olyat hall, amit szeretne, még vár. De a kiállító, ha ezt nem veszi le, elég hamar ráöntik a hidegvizet. Szerencsére azt láttam, mindenhol igyekeztek kedvezni a közönségnek. Pl a Sikora lemezjátszónál odapofátlankodtam, hadd nézzem át a lemezeket. Gond nélkül engedték, aztán ráböktem egy Nat King Colera és már forgott is.

Ezeken túljutva, elértem oda, kifejezetten jól éreztem magam. Kicsit fáradt voltam, így még hozott lemezekkel se kínoztam senkit, bár TJ (Takács Jenő / Audio Hobby) szobájában a zárás körül előkerült pár lemez a táskából, amit csak úgy eltettem, biztonsági tartaléknak, de tudtam, hogy ez nem az a nap, amikor zenét akarok majd kuncsorogni. Ha kérek se azért, hogy azzal tesztelgessek, szerencsére tökmindegy mi szól, hallom, mit tud a rendszer, csak arra van nálam, legyen egy kis hazai muzsika, ha kedvem támadna hallgatni. Érzésem szerint szinte voltam mindenhol, talán egy-két helyen nem, ahol regisztrálni kellett előre. Őszinte leszek, ennek nem látom sok értelmét, de aki ezt választja, biztos tudja, miért teszi. De ebben az is biztos vastagon benne van, hogy egy napot tudtam szánni az Expora, tényleg kevés. Luxus lett volna valahol bent ülni 30 percet és meghallgatni, miért szól úgy, ami éppen szól, amikor ez nem annyira érdekel, csak az, hogy szól.

Egyébként, a hogy szóltak a cuccokra, azt tudom, mondani, vagy elfogadóbb lettem, vagy javultak a készülékek, de alapvetően nem volt olyan szoba, ahonnan sírva menekültem volna. Kisebb installációs gondok előfordultak, biztos van, ahol kábelt is cserélnék, de alapvetően hallgathatatlan "hang" sehol nem volt. Nyilván voltak nekem jobban tetsző szobák, de ez gyarló emberi tulajdonság. Persze, van aki várja az echot, így csak felsorolás szinten TJ (itt azért, főleg, mikor ürült a szoba, sokat zenéltünk, de ez talán érthető: "na, tedd be a lemezeidet, amit hoztál". Lehet ennek ellentmondani? :) ), L'aditeur, a 72Audio+Popori szoba DJ Veres Atival, a Zebraudio, mint régi visszatérő a Viva erősítővel. Ha agyonütnek se tudom, milyen szoba volt, ahol a TMP phono és DAC is szólt. Persze, Heed Zsolt. Még fotóztam pár szobát (pl Mészáros Janit), de ez most tényleg nem erről akar szólni és holtbiztos, hagytam ki neveket. Persze, a Mellorn phonos, magyar szoba... Flow, mielőtt Gabóca besértődne :) Szabolcs és az USA Audio és a Totemek... De azt éreztem, kitett mindenki magáért, gratula!

...

Alapvetően nem a fentiekért mentem, de amiért mentem, azt megkaptam. Azon mosolyogtam hazafele (de ezt lehet mondtam is a "gyerekeknek"), valamikor a High End Shown Darvas László odasúgta Istvánnak (Csontos): "A HiFi Magazin a High End Showban él tovább". Most én súgom oda a Zeke testvéreknek (Angéla és Attila): A High End Show az Audio Expoban él tovább. További sikeres szervezést kívánunk és természetesen, talán többezer hobbitárs nevében mondhatom: Köszönjük! :) 

ui: Záráskor a Dream Audio szobájában megtisztelő volt a "melyik Joy Divisiont kéred revox?" :) She's lost controll... again :)