utopia

A hely: valahol Dániában, szépséges nyugodt vidéki helyen. Főszereplőnk, a börtönből szabadult neonáci Adam ide érkezik, hogy a kis hely plébániáján töltse próbaidejét. (Már itt az elején nagyon erős az élmény: az őt alakító Ulrich Thomsen hihetetlen hitelesen jeleníti meg az útálatos, teljesen antiszociális pasast.) Megérkezvén Ivan, a pap bemutatja társainak, a szintén dutyiból szabadult Gunnarnak és Khalidnak (egy arabnak, mintha csak a sors akarta büntetés lenne Adam számára). Ivan rögvest megmutatja büszkeségét, az almafát is.

Mindig várakozással tekintek elébe, ha valamilyen nem tisztán amero-européer filmalkotást nézhetek meg. A szóban forgó film Fatih Akin török származású, de Németországban élő rendező műve.

Daniel, a befutott zeneszerző és karmester, teljesen hivatásának, a zenének él. Maximalista. Teljesen széthajtja magát. Pályafutásának csúcsán szívrohamot kap és orvosa tanácsára a visszavonulás mellett dönt. Visszaköltözik abba a kis svéd faluba, ahol korai gyerekkorát élte.

Bár az oldal az audiokultúra jegyében üzemel, nagyon régi próbálkozásomat szeretném újrajátszani: szeretnék néha ide valami filmajánlót írni. Nem kritikát, pusztán kedvcsinálót.

[img_assist|nid=185|title=|desc=|link=popup|align=left|width=64|height=100]A késő esti híradó utolsó perceiben érdekes információk hangzanak el.

[justify]Másfél hónapja létrejött "[url=/node/149]halfnote találkozónk[/url]" igencsak jól sikerült, teljesen nyilvánvaló volt, hogy mielőbb ismételni kell. Kedves házigazdáim meghívásának eleget téve szerdán útnak indultam a fővárosba. Sajnos Budapesttel kapcsolatban sok negatív asszociációm és tapasztalatom van, de azért reméltem, hogy sikerül majd valamennyire rácáfolni.[/justify]