Sok vintage készüléket körülleng a híre, de ha nagyon őszinték akarunk lenni, sok esetben eljárt fölöttük az idő. Max Townshend nem bízta a véletlre és acélből ill valami, un. műbetonből építette a készülékeit, hansgdugárzóit, gondolva, "ezek 50év múlva is jók lesznek".

Sokszor volt már Townshend lemezjátszóhoz szerencsém, régihez, újhoz és persze a Galstonbury II-es hangsugárzókhoz. Minidig az marad meg, igen jó dolgok, főleg a használtpiaci árukon.Szuszka haveromnak régen vadászunk lemezjátszót. Ezidáig az én kölöcsn Avalonommal zenélgetett, aztán jött egy telefon, hogy Elite Rock, Merlin táppal. Ebből már kevesebb van, főleg jó állapotban, bár itt garancia volt az eladó személye, így gyors lehozattam a keleti végbe. Mondanom se kell, hogy Excalibur kar volt rajta, ezüsttel behúzva és egy Audio Note QSSC madzag lógott ki belőle. Egyébként ez a model valahol a mezei Elite Rock és a Rock reference között van félúton.

Mai napot a végső készrehúzásra szántuk. Már ki lett csomagolva múlt héten, át lett nézve, lel lett takarítva szépen, de a készrehúzás most jött el.

Első körben megnéztük, mit hova kell kötözgetni, meg aztán hogy is álljunk neki. Persze nemrég kötöttük be a hangszedőt(az Avalonba. nem, ez nem Zohan sérója), így azt utoljára megsimogattuk és elkezdtük leszedegetni a sarukat. Előtte kíváncsiságból rámértünk a vadi nyú mada in china tűmérlegemmel, nem árt felírni, mivel milyen nyomáson volt rendben. Az vicces volt, hogy a fülre belőtt hangszedő 2.00 majd némi várakozás után átbillent 2.01grammra. Egész jó, ha a gyári ajánlás 2g. Megnyugtató, hogy hasonlóan hallunk, az főleg, hogy méregetés nélkül is be lehet állítani, bár az se baj, ha a gyári ajánlás valóban a kb helyes tűnyomás.

Átműtöttük az Excaliburba a hansgezdőt, de egy pillanatra megtorpantunk. A "shellen" van két furat és kb ennyi. Nincs horony, mint megannyi shellen, beteszed és vagy jó, vagy nem. Ez azért nálam mínuszos ha pontozni kell. Mocskos nagy szerencsénk volt, hogy a Hana éppen jó lett így. Nem tudom ennek mennyi esélyt jósoltam volna, de bejött. Szóval csak óvatosan ezzel a karral! Egyébként Rega méretekkel bír, Rega sablon kellett hozzá.

Összedrótoztuk, lettetük és gyorsan, hadd szóljon már. Bikaerős volt, de nagyon nyers. Alápakoltunk hat kilo Darumát, de minden erénye ellenére a nyersessége nem akart alábbhagyni. És ekkor indult be a sziszifuszi meló, életet lehelni a futómű hangjába. Alakulgatott, de csak alakulgatott,... Már majdnem feladtam, amikor Szuszka megszólalt, hogy a tápkábelt még nem néztük meg fordítva. És tényleg. A futómű kábele össze volt jelölve a tápegységgel, de a tápegyságből kilógó fali csatlakozó nem. Igen, öregszem,... máskor egy jelölésnek nem dőlök be, főleg, azt nem baxom el, hogy a fali csatlakozót nem próbáljuk ki mindkét irányba, ha jelölt, ha nem. Érted, ki tudja, ki jelölte meg és mi alapján. Ez szerencsére javított, de még nem volt nirvána. Pfúúh, fáradt vagyok, ... már alig emlékszem ,még miket követtünk el. A tűnyomsára adtunk keveset, így 2.03 vagy 2.04g lett jó. Ja, antiskating. Agylövés. Egy kis tavaszi szellő is arréb fújja. A kar tövén van egy ellensúly, aminek az erőkarát egy rovátkoltfejű csavarral lehet kalibrálni. Ez úgy néz ki, van egy pont ahol jó, és ha ettől eltekred kb egy (szög) perccel, máris nem jó. Mindegy merre, széthullik az egység.

Karmagassá: enyhén lejtsen a hangszedő felé. Ez úgy néz ki, Hanák esetén SZABÁLY!!! De csak picit!!! 1-2°lehet kb

Kiszedtünk még a rendszerből egy valag darumát. Pontosabban kikerült a Shiga Phono "kockája" alól, de a futómű és a tápegyság se kért belőle. Ez egy ilyen sport, itt így lett jó.

Eközben azért a megpihent lemezjátszó és kábelei is kicsit átmelegedtek és mire minden a helyére került, a futómű is összekapta magát, hogy röpke 5óra meló után elégedetten dőljünk hátra és bambán bámuljuk akár a Nitzer Ebb / Let your body learn szösszenetét is.

Az ilyen zenélések alkalmával mindig van egy pillanat, amikor végérvényesen bekebelezte a usert a rendszer. Kinek, mikor jön ez el. Szuszka szemei itt meredtek a rendsze(ré)re és kész, itt megfőtt. Persze előtte megküldtük hifistazenékkel(és kegyelemdöfésként az erősítő felé haladó KSL SPc-t kicseréltem/tük LPz-re) és már ott is érezhető volt, hogy révedten meredünk, de félő vot, ha megkergetjük valami combosabbal, letérdel. Hát ez biza nem térdelt, cserébe megmutatta, hogy az 1987es elektronikus muzsika analóg szintije, miként színezi fel a sokkal szárazabb szekvenszerek hangját és persze együtt mosolygtunk azon, vajh hogyan szólna most valami laptopon kikevert kacat. Mindenestre a Szuszka szép új, vintage Elite Rockja bizony veszedelmesen jól szól és az árát le se merem írni, mert szégyenletesen olcsón lehet ezekhez hozzájutni. A phonotól az erősítő fele haladó madzag biza jóval húzósabb. LIKE