[b]Csontos István 1961-2007[/b] [quote]HIGH END (1995-11-03) A red?nyök le vannak húzva. A bejáratra nincs kiírva semmi, és zárva volt,amikor becsöngettem. Valaki kinyitotta és megkérdezte, mit akarok. Mezei Péterre hivatkoztam, úgy engedett be a lakásba, aztán magamra hagyott. A falakon itt-ott kortárs magyar képek lógnak. Néhány hatalmas függöny meg pár szék az összes berendezés. Azon gondolkozom, mi folyhat itt. Páran ülnek a félhomályban és Dead Can Dance-t hallgatnak cd-r?l, közben olykor beszélgetnek. Senki nem kínál hellyel. Mezei tanácsára jöttem ide, hogy vegyek egy pár hangfalat. De most, itt állva nem tudom, hol vagyok. Van ugyan egy-két készülék a szürkeségben, de a termek leveg?jébe beleszagolva úgy t?nik, túl sok pénzr?l foroghat itt a szó, ha egyáltalán bolt ez. Mezei lemezboltját se könny? megtalálni, amely alázatos szerénységgel bújik meg egy lépcs?forduló alatt. De aki hozzá eljut, az olyan zenét kap, amire szüksége van. Most az ? puritán jellemére gondolva próbálok bizalommal nézni ezekre az emberekre, akik közül nem tudni, ki az eladó, ki a vev?. Rövidesen mindenki elmegy, és Csontos Istvánnal ketten maradunk a lakásban. Az elkövetkez? órákban lemezeket rak fel, és különböz? készülékeket állít be, hogy meghallgathassam a hangjukat. Le sem tagadható gyanakvással figyelem ?t, ami egyáltalán nem lepi meg: komolyan és türelemmel fogadja a személyével szembeni bizalmatlanságot. A szeánsz végén hirtelen felindulásból veszek t?le egy pár hangfalat, többért, mint amit valaha ép ésszel erre szántam volna, és e perct?l kezdve egy héten át tartó párviadal kezd?dik közöttünk. NEHÉZ KISZÁLLNI Csontos István a Merlin Audio tulajdonosa. A cég néhány, zömmel angol termék kizárólagos forgalmazója Magyarországon, melyekb?l havonta több milliós forgalmat bonyolít. Ez lehet akár csak néhány er?sít?, lemezjátszó, hangfal,kábel és egyéb tartozékok ára. Az országban tevékenyked? talán tucatnyi hasonló profilú cég vezet?i közül néhányan úgy vélik, hogy amit Csontos csinál, az szemfényvesztés. Árai szerintük nem tükrözik a gépek el?állítási költségét, hanem azon alapulnak, mennyire szólnak a gépek jól. Ez pedig rendkívül szubjektív kérdés. A High End, azaz a speciális audiokészülékek világában ugyanis nincs objektív mérce, csakúgy, mint a m?kincspiacon. Csontos vehemensebb bírálói szerint az árak nagyságrendekkel haladják meg a készülékek valós értékét, gyszer?en azon az alapon, hogy a gazdag vásárlónak annál jobban tetszik a hangjuk, minél drágábbak. Miközben Csontosnál ülök, id?nként jön valaki, rendszerint törzsvendég: Károly negyven körüli, m?szaki igazgató egy rádióállomásnál. A középvezet?k lágy esés? öltönyét viseli, kezében a megfelel? táskával. Tojásdad feje gyerekesen felragyog, ahogy a hifire terel?dik a szó. Beszélgessetek, utasítja Csontos, és kimegy a szobából. Károly leül, zenét hallgatunk, közben ? kötelességszer?en kikérdezi, mim van már és mit akarok venni. Aztán szerényen vacakoknak titulálva felsorolja saját méregdrága er?sít?jét, lemezjátszóját és hangfalát. "Hát ez hosszú, sok örömmel és keser?séggel járó tanulási folyamat, amíg ide eljut az ember. Valamikor én is ott kezdtem, ahol most te vagy." Elakad a beszélgetés. Károly azért jött, hogy kölcsönkérjen egy bizonyos er?sít?t Csontostól, mert a hét végén sz?k baráti körben össze akarják hasonlítani egy másikkal. Az ellenfél egy másik bolt vásárlója, tehát egy másik szekértábor híve. Károly fényes gy?zelemre számít. Megkapja, amit kért, és már rohan is haza a családjához. A High End olyan megszállottság, amib?l nehéz kiszállni. Minden készüléknél van jobb, mindig ki lehet cserélni a lánc valamelyik elemét, és minél magasabb szintre megyünk, annál drágább minden lépés. A törzsvendégek már rendelkeznek valamilyen évek folyamán megszerzett rendszerrel, de még feltehet?leg vásárolni fognak. Ezt úgy mondják, hogy fejl?dik az ember: a hallásának megfelel?en és ahogy a "lehet?ségei megengedik". A lehet?ség ügyes kifejezés. Pénzr?l itt nem szeretnek nyíltan beszélni. Nem álszeméremb?l, hanem inkább védekezésb?l. A tökéletes hangzás megszállottainak eme sz?k körét éppen a ráfordított áldozatok miatt értetlenül és ellenségesen veszi körül a világ, ezért mindenki nagyon óvatos és körültekint?. A barátoknak, munkatársaknak és más kívülállóknak nem mindig árulják el, mi mennyit ér az otthoni rendszerükben. Ezért aztán szeretnek összejárni, hogy egymás közt kicsit nyíltabban beszélgethessenek. Az egyik ilyen találkahely a Merlin Audio, ahová sokan konkrét vásárlási szándék nélkül rendszeresen lejárogatnak. Néhány nap után azon vettem észre magam, hogy Csontos hatására kétszer annyit tervezek elkölteni, mint korábban szerettem volna. Megpróbálok hát kikerülni a hatása alól. Két olcsó, használt, de a körúton kaphatóaknál már nyilvánvalóan jobb er?sít? között próbálok választani nála. Az egyiket Csontos forgalmazza, a másikat egy konkurense, Csontosé újonnan olcsóbb, mint a másik, így használtan viszont jobban tartja az árát: most hatvanezerbe kerül, a másik negyvenötbe. A Csontosénak leveg?sebb a hangja, jobb a felbontása, a hangszerek elkülönülnek egymástól; kiegyensúlyozottabban, tisztábban szól, önkéntelenül is odafigyel rá az ember. Én azonban a másik mellett döntök. Kevesebbe kerül, de nekem ez is jó lesz, na. Bár az énekhangjai haloványak, és a zenei képe mintha össze lenne nyomva, de istenem, a célnak megfelel. Csontost bosszantja a dolog. Félóráig nevel, hogy csak a jobbal lehet együtt élni, különben megmaradok a mostani szintemen. Én azonban hazaviszem a gyöngébb fajtát, de azért még kérek t?le két nap próbaid?t. Elégedett vagyok, mert tudom: ez elvi kérdés volt. A két készülék között vízválasztó van. Ha az ember nem elégszik meg egy szerényebb, de már prímán hallgatható darabbal, akkor belép a meg nem alkuvók örök mókuskerekébe, akiknek Csontos a megfelel? id?ben mindig mutat egy jobb készüléket, és akkor a szerencsétleneknek nincs többé nyugtuk, amíg le nem cserélik mondjuk a lemezjátszójukat arra a jobbra. Pedig ha sose hallották volna, talán életük végéig elégedettek maradnának. Van valami leny?göz? abban, ahogy ez az ember másnapra észrevétlenül legy?zte az ellenállásom. Csontos István mogorva képpel ül a Tilos az Á-ban, a Vákuum tévé el?adása után. Körülöttünk üvölt valami zene, emberek jönnek-mennek. Harmincnégy éves, koravén lényét nem fogja meg a hely szelleme. Ez az alacsony, zömök fickó egyszer? bajuszával, hétköznapi farmerjában és pulóverében nem illik ide, pedig ? akarta, hogy lejöjjünk, miután befejeztük a vitát az er?sít?kr?l. Itt, idegen pályán tétlenül tekergeti a fejét jobbra-balra. Én pedig elégedetten gondolok arra, hogy nem tudott beszippantani a szektájába. - "Szívesen felugranék hozzád, meghallgatni az Ongakut" - próbálkozom nála, mert érzem, hogy elveszett embernek tart. Az Ongaku egyes szakvélemények szerint a világ legjobb er?sít?je, melyet a sintóista szerzetes családból származó, japán Hirojasu Kondo készít. - "Semmi értelme. Nincs még hozzá füled. El?re tudom, hogy mit mondanál: nem ér ennyit. Nehéz az Ongakuval együtt élni, mert könnyen megbírálhatják az embert. A szakmában mindenki tudja, hogy nincs tökéletes készülék. Csak irányzatok vannak, ízlés- és hangzásvilágok, ráadásul mindegyik készülék csak bizonyos m?fajú zenéket szólaltat meg jól. (*) Az irányzatok képvisel?i alkalmasint mélyen lenézik, ha ugyan nem tartják sarlatánnak egymást. Egy Ongaku birtoklása hit dolga." Csontos hirtelen felpattan: menjünk meghallgatni az Ongakut. Egyszer?en berendezett, alacsony mennyezet? lakásában a legbels? szoba az Ongakué. Plafonig ér? polcokon egyik oldalon könyvek, a másikon lemezek tömege sorakozik, a szoba végében pedig a rendszer terpeszkedik a fal teljes hosszában. Felizzik az Ongakuból kiálló két hatalmas, 1942-ben gyártott cs?, és önti magából a h?t. Várunk. - "Csak egy nap után szól jól" - közli lakonikusan Csontos, miközben a lemezek között kotorászik. - "Ezt hogy érted?" - "Nem kéne kikapcsolni egy napig, hogy rendesen szóljon." - "Nem megy hamar tönkre?" - "Minden tönkremegy a világon." - "Mégis?" - "Körülbelül ezer forintba kerül egy óra hallgatás, ha a hangszed? kopását is hozzászámítjuk. Körülbelül." Csontossal elbeszélgetve nem feltétlenül gondolná az ember, hogy ilyen igénnyel összeválogatott könyvtára van. A világirodalom összes alapvet? m?ve megtalálható benne. Az irodájában kis hevenyészett könyvespolcon Hamvas-kötetek meg miegyebek keltenek felt?nést az akták között, és annyit hivatkozik e szerz?re tüntet?leg, mint egy kamasz. "Csak az talál el hozzám, akinek az archetípusa közel áll az enyémhez" - mondogatja gyakran. Mechanikai m?szerész szakmunkásképz?t végzett, aztán magán-úton érettségizett. Nem tartja m?szaki embernek magát. Sokszor felvételizett a bölcsészkarra, egyszer a dramaturg szakra. De nem bánja, hogy nem vették fel. Úgy érzi, hogy a legmagasabb rend? m?vészetet, a zenét szolgálja készülékeivel, ennél közelebb a diplomával sem kerülhetett volna eredeti céljához. És ekkor, így éjjel fél három felé, belép a szobába Billie Holliday. Megáll valahol középen, id?nként hátrább megy, a zenekarhoz, de legfeljebb a nagyb?g?ig. Kicsit zavaró, hogy nem látjuk. Nézem a hangfalakat, mintha nem m?ködnének, mert nem onnét jön a hang. Aztán Furtwängler vezényli a kilencedik szimfóniát. 1942-es koncerten vagyunk, talán Hitler is itt ül. (**) Tél lehet, mert sokan köhögnek. Nagyon élénk a közönség, szinte harapni lehet a leveg?ben a lelkesedést. Recsegnek-ropognak a vasalt egyenruhák. Ezután Horowitz nekitámad a zongorának, hogy kiverje bel?le az Egy kiállítás képeit. Az ember nem tudja eldönteni, hogy kit hall, a zongorát vagy magát Horowitzot. Csontos jókat kuncog, nagyon élvezi ezt az excentrikus fickót. Hát ilyen az Ongaku. AKUSZTIKAI SZEMPONTOK Másnap reggel otthon ülök. Szól a gyöngébbik er?sít?. Ideges vagyok. Nem tudom miért. Egyszerre megkönnyebbülten eldöntöm: meg fogom venni a drágábbat. Éspedig azért, mert abban a készülékben hiszek. Ez, ami itt van, leb?gött el?ttem a másikkal való összehasonlításban. Sajnos a tiszta hangzás hit dolga. Meg kell vennem a jobbat, azt a csodálatos hangút, amelyik lágyan és tisztán és leveg?sen szól. Meg tudom tenni, ezért érzek így. Csontos fölényesen mosolyog. Gy?ztél, mondom, te manipulátor. Igazából nem akkor d?lt el a kérdés, amikor elárasztottál az érveiddel. Hanem amikor az Ongakut hallgattam. Megtudtam, hogy mit nem szoktam hallani. - "Tudtam, hogy ez való neked inkább." - "Miért?" - "Nem tudom. Mert b?rdzsekid van. Mit tudom én." Csontos elvisz Zoltánhoz, a zeneszerz?höz. Zoltán dolgozószobája roskadozik a szellemi termékekt?l. Alig lehet belépni a középen trónoló zongorától. Körben a falakon zsebkend?nyi hely sem szabad a könyvek, folyóiratok, kották, lemezek, cédék, kazetták, szalagok, flopydiszkek, dat-kazetták arzenáljától. A szoba hátsó részét állványra szerelt digitális stúdióberendezések, számítógép, hanggenerátor és egy Csontostól származó csöves er?sít? foglalja el. Zoltán azért hívta ide, mert két hete halk zúgás jelentkezett az er?sít? hangjában. A zeneszerz? aggodalmasan nézi, amint Csontos a kábelek erdejében kutat. Fél óra után kiderül, hogy ha egy másik konnektorba dugja az er?sít?t, megsz?nik a zaj. Hogy miért, az mindegy, ? sem tudja egész pontosan. Zoltán kimegy kávéért, amikor Csontos fényl? arccal felém fordul. Suttogva beszél. Megmarkol egy piros kábelt és büszkén szorongatja. - "Ezt a kábelt t?lem vette. Ezen keresztül veszi föl, amit komponál. Ha ez a kábel jó, akkor az utókor jobb min?ségben fogja hallani a m?veit, érted? Ennyivel én is hozzájárultam a m?vészetéhez." Bejön a zeneszerz?, ekkor Csontos megmondja neki, miért hozott engem ide. Szeretnék megismerkedni néhány audiofil vásárlóval. A zeneszerz? mosolyog, neki az er?sít? munkaeszköz, azért vette, nem tud mást mondani. Még néhány szót váltunk, aztán elbúcsúzunk, mert nem akarunk tovább zavarni. Ezután elmegyünk egy másik vev?jéhez. Károllyal már találkoztam a Merlinben, amikor Csontos kívánságára beszámolt vagyont ér? berendezéseir?l. Egy Pest környéki faluban lakik, ahová negyven percet kell naponta autóznia a belvárosból. Este nyolc óra van. Károly e pillanatban ért haza. Nem is evett még, a nyakkend?jét kibontani se jutott ideje, de udvariasan betessékel bennünket a szobájába, nyilván mert tudja, hogy Csontos számára is fontos az ügy. Meg kell értetni egy újságíróval, hogy itt nem vaktában elfecsérelt milliókról van szó, hanem a magasm?vészet szeretetér?l. Rákönyököl az egyik hatalmas hangfalára. - "Hát ez a házunk. Két éve vettük, sajnos most nem mutathatom meg nektek a többi helyiséget, mert a feleségemnél már "beindult az esti program". Én ugyebár nem tudom megérteni az esti tévézés értelmét, de nem is kell. Ebben a házban az a csodálatos, hogy mindenki visszahúzódhat a külön szobájába. Ezért nem alszunk együtt. Én minden estémet a sajátoméban töltöm. De azért elmagyarázhatom a ház felépítését." Milliméterpapírra fektetett tervrajzot húz el?, és ujjával végigvezet a helyiségeken. Közben bekopog egy tízévesforma gyerek. Egy-két szó hagyja csak el a torkát, ha kérdezzük. Igen, ? a kisebbik, akir?l a papája már említette, hogy külön hifitornya van a szobájában. Édesapjára néz, hogy jól felelt-e, közben a pizsamáját gy?rögeti. - "Most már menj, mert megfázol" - mondja neki Károly a beálló hosszú csendben. - "Milyen gátlásos ez a gyerek" - jegyzem meg, miután kiment. - "Inkább tisztelettudó, úgy mondanám" - helyesbít a papa. A két fiú nem használja édesapjuk készülékeit. Nem tilos, de tudják, hogy nem volna rendjén való. ?k még nem tartanak azon a szinten, amin apjuk. Károly persze igyekszik fejleszteni a hallásukat: behívja néha ide ?ket, vagy elmennek koncertre. Az asszony megért?en viszonyul Károly szenvedélyéhez. Amikor a házat megvették, éppen kijött még a pénzb?l a mostani er?sít? ára. Igaz, padlóra emiatt már nem futotta a felújítás során. De kés?bb majd az is kell, többek között akusztikai szempontok miatt. Károly szobájában egyetlen fotel van a szekrénysoron, a sezlonyon, a dohányzóasztalon és a készülékeken kívül. Nekünk az udvarról hozott be két m?anyag széket. Csillár még nincs. Már hosszú ideje beszélgetünk arról, hogy Károly érzése szerint az emberek egyáltalán nem értik meg, miért hoz valaki ilyen áldozatokat a zenehallgatásért, miközben ennyiért egy emberölt?n át járhatna koncertekre. Bezzeg azt teljesen természetesnek tartják, hogy például milliókért autózzanak. Egyszer csak Károly zavartan megkérdi, hogy tulajdonképpen név szerint fog-e szerepelni a cikkben, mert annak nem örülne. Megállapodunk, hogy a név nem lényeges. Ett?l kicsit fellélegezve elmeséli: milyen csodálatos is az, hogy minden este meg hétvégén a kerti munkában szünetet tartva leülhet ide, a fotelbe, fölrakhat néhány lemezt, és mindent elfelejthet. Amikor a rádió közvetítést ad a Zeneakadémiáról, az neki olyan, mintha ott ülne a teremben. S?t, itthon még jobb, mert nem zavarja a többi ember. A VÍZEN Sándor, aki nem mondott magáról semmit. Sándor e riport értelme. Sándor, a napbarnította, egészséges külsej?, ötven-éves horgász. Polgári foglalkozására nézve operat?r. Csontos egyik legkomolyabb vásárlója. Fel-alá járkált sz?kös albérletében. Cigarettázott, mint a gyárkémény. Ne tegez?djünk, az neki nehezen megy. Feltett néhány lemezt. Igen, van egy megközelít?leg tökéletes rendszere, de lakása nincs. Igen, jól szól. Nem volt mit kérdeznem. Már egy órája ismertem, de nem gondoltam róla semmit, nem tudtam mit gondolni. Csak figyeltem, ahogy járkált abban a szomorú lyukban. Dave Brubeck zongorázott. Talán hosszan hallgattunk, ahogy régi ismer?ssel hallgat az ember. És akkor azt mondta, hogy nem nyalja ki senkinek a seggét. Megállt, kibámult az ablakon, én meg ?t bámultam (kés?bb mondta, hogy megérzi, ha igazán odafigyelnek rá, talán ez lehetett a szerencsém), és akkor mondhatta valahogy hirtelen, hogy nem nyalja ? ki senkinek a valagát. Mire én azt feleltem, hogy akkor éhen halhat. Az túlzás, vetette oda, csak egyel?re megint a középszer?eknek kedvez a rendszer. És elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam egy történetet arról, hogy a Képz?m?vészeti F?iskolán a diákok kiközösítik azt, aki nem középszer?. Azt felelte, fenn kell tudni maradni a vizen. ? például akármilyen kutyagumi munkát elvégez, mert rögtön utána el tudja felejteni. Kérek-e bort. Kérek, mondtam. Szeretni kell az embereket, jegyezte meg aztán. Nem könny?, így én. Hát nem, mosolygott. Ezért kell áldozatot hozni a motyóért, így nevezte a készülékeit, mert az embernek ritkán adódik olyan munkája, amiben ki tudja élni a viszketegségét, amit ezek a gépek kioltanak. De, aggályoskodtam, túl sok szabadságról kell lemondani, ha az ember el? akar ennyi pénzt teremteni. Muszáj eljutni oda, magyarázta, hogy ne a pénzt?l függjön a szabadság. El nem adom ezt a motyót, mondta maga elé, akármi lesz is, mert semmi nem tudja pótolni. [i]([url=http://www.hotdog.hu/doksi/doksi.hot?d_id=39333]Bihari László[/url])[/quote][/i] !link: http://analog.hu/merlinhirek.php (*) hamar elvetette ezt a nézetet (**) [url=http://www.youtube.com/watch?v=SBT7W7uJ3ds]1942-04-19[/url]