A nagy Audio Note szobában álldogálva elköhintettem egy olyat, hogy jó ez az erősítő, megér egy misét. Gyorsan hozzá is tettem, a műszaki speckót, egyéb halandzsát kérném digitális formában, mert ahhoz én nem igazán érteni. Persze azt is megpendítettem, hogy lusta vagyok, így Isten tudja mikor. Most érzem, ha megvárom a műszaki részt, sose lesz kész, így hagyatkozom a nagy műgonddal elkészített kis Audio Note tájékoztatóra eme téren, max később pótoljuk ami kimaradt.

Ja, üzenem analognak, ellopta a kafa képet, amit ide szántam, de egye fene, beelőzött :)

Szóval HiFi Show... bocsánat, házimozi. Én vagyok az a csávó, aki nem irtózik a házimozitól. Világ életemben szerettem a nagy képet és a moziszerű élményt. Nekem semmi bajom vele, csak kezeljük helyén a dolgokat. Persze odáig nem vetemedtem, hogy bepakoljak a lakásba 5 csatornát + szubokat, de az Avantgarde tölcsérek közé bevetítve a képet, tökéletesen tudtam élvezni a házimozi adta lehetőségeket. Mindaddig, míg egy szép tavaszi napon pukkant akkorát a projektor izzója, hogy majdnem összexartam magam. Béke poraira, most jött el az idő az utód megvásárlására. Szóval összetojom magam, milyen Házimozi Show az, ahol van két bazi nagy projektor és semmi más. Némi pénzmaggal a zsebemben vágtam neki a bulinak, hogy a kellemes - összefutni rég nem látott arcokkal - és hasznos bauhausi elegyét megízlelve eltöltsek egy hétvégét a forgatagban. Küzdöttem körmömszakadtáig, de nemhogy projektor nem volt a hónom alatt (amiben titkon bíztam), de infót, tippet se sikerült begyűjtenem. Döglődik a házimozi? Mert a show igen. Lehet 3-4-5 éve (bocsi, hatodik, ugyanis 6 évet élt az X1-esem), hogy voltam ezen a rendezvényen, akkor még a lehetőségek garmadával voltam elkápráztatva. Nem tudtam választani, mit vegyek meg, ill. írnom kellett volna, hol jártam, meg hol nem, annyira tele volt a szálló. Ez már a múlté. Szinte több volt a hifis vonatkozása a kiállításnak, mint a mozi. Valahogy a népek is jobban tolultak a zenés szobákba. Nincs ezzel semmi baj,csak NEKEM NINCS PROJEKTOROM azóta se!!!

...

Zenés szobák... 2 szobában "fotóztam". Az egyik egy kis DIY dobozka volt, amit nagyon remélek, hogy nem a véletlen műve és reprodukálható, mert akkor a kellően bátor, kispénzen zenét kereső hifista karácsonyi ajándéka lehet. Egész sima, eszköztelen hangja van. Mint egy jó szélessávúnak. Nincs fadoboz hang, ami nem egy utolsó dolog. Felbontása nem csap az egekbe, viszont nem vállalja túl magát, nem akar többet mutatni, mint amit tud, de azt beza tisztességesen tudja. Bár a dolog buktatója, hogy KIT-ben megvásárolható, így még csak nagyjából se lesz 2 egyforma pár belőle (lehet darab se :) ), de kiötlője hátha ezt megsejtve, nekiáll és önnönmaga állít össze - akár csak rendelésre - néhányat, mert ez így, ott, jól szólt. Hogy a garázsban összerakásból - és a magát mindig okosabbnak érző, vállalkozó szellemű technikatanárból - mi lesz, arra van tippem... Ámen, a szó majd analog kollégánál, aki hamarosan tollvégre kapja ezt a kis... nem dobozt... ET-t. Csőváz :)

...

Tyű, jól szól az a... mi is ez? Olvasom, Jinro. Szakértők aposztrofálják, "ez a baby Ongaku", bár ki is van írva. Megköszöntem a tájékoztatásukat, véletlenül hangos gondolkodásom közepette elejtett mondatomra.

Hmmm, a baby Ongaku. Ongakukat ismerünk rahedli számra, ráadásul most már minden Ongaku a szigetországban (nem, a másikban), ami ezüstöktől hemzseg és az adott kapcsolástechnika és csőkészlet ékes darabja. Lásd a nemrég még futó, lassan Souga áldozatává váló KSL Ongaku Neiro elnevezést, ami azt jelenti, KSL technológiával készült, 2A3 erősítő kompromisszummentesen, ezüsttel telenyomva. Hogy SE, direkt nem írom, mert fakultatív, hogy az indián SE vagy PP változatban kívánja fogyasztani. Igen-igen, Kondónál a végső csapás a push-pull kapcsolástechnika tökéjre fejlesztése volt. Megunva az SE-t, készített néhány erősítőt magának, amiket még olyan nevek árnyékában is élete fő művének tekintett, mint az Ongaku. Tessék felírni, MX60 vagy Fuji. Aki ilyen Kondo erősítőket lát valahol kallódni, ne legyen rest lecsapni rá! Eme két erősítő visszhangja, az a néhány széria készülék, amit lehet SE ill. PP kiadásban is rendelni. De ezt hagyjuk meg egy nemsokára ismét gép elé ültető készülék beszámolójához, ugyanis már nagy izgalommal várjuk, hogy fülvégre kaphassuk az ezüstkimenővel készült vadi új "Neiro"-t, alias Sougát.

...

Jinro. Ahhoz, hogy elérkezzünk a Jinrohoz és az angol Audio Note szerepéhez, zsebre kell tennünk azt az információt, miszerint Kondo volt az AN duóban a végletekig tökéjre törekvő, maximalista. Qvortrup megtalálta a csodát (Ongaku), ráérzett, tolt hozzá némi marketinget és pillantok alatt megismertette a néppel a világ legjobb erősítőjét. 2: Átgondolta, hogyan lehetne leképezni valamit az Ongaku tudásásból, hogy azok is részesüljenek az élményben, akik nem akarnak, vagy urambocsá nem tudnak kitenni egy egész lakható budapesti, vagy egy kifejezetten lakható vidéki ingatlan árát csak az erősítőre. Megszületett az Audio Note OTO és hasonszőrű, szintekre bontott társaik. Ez a lehetőség, miszerint bárkinek lehet Audio Note cucca 100%-osan Peter Qvortrupnak köszönhető, aki akart egy kis Ongakut lopni mindenki otthonába. Persze mielőtt valaki megijedne, hogy az angol AN csak maszatol a japán után, mára megnyugodhat, hogy nem; de ne szaladjak előre.

Szóval megtudtam, hogy baby Ongakuval állok szemben. Első reakcióm mégis az volt, de ismerős hang. AN DAC5. Ok, ez kipipálva. Azonnal belibbent az analog által is említett gondolat, miszerint itt a titok nyitja. Az AN DAC5 egyszerűen egy fogalom, egy külön csoda. Nem véletlen, hogy ebbe a szobába nem került analóg lánc. A DAC5 képes nekünk bebizonyítani, hogy van kompromisszummentes digitális élet, illetve ad egy fricskát az ortodox hifistának, aki boldogan puffogtatja a kissé kopottas csapágyazású, innen-onnan berendelt ősmatuzsálemekkel és mérőlemezekkel a hóna alatt a közhelyet. Tehát DAC5... Aztán üldögél az ember és azon töpreng, oké, hogy DAC5, de történik itt még valami, amit az avatatlan fül lehet észre se vesz. Azt mondja, baby Ongaku. És valóban Ez az erősítő képes becsalogatni azt a szellemet a szobába, amit csak az Ongakuk tudnak. Erre jött az a béna kijelentésem, miszerint Qvortrup ismét alkotott egy tutit, miszerint most tényleg lehozta olcsó szintre az Ongaku hangját. Erre páran felhördülnek, hogy 5millió Ft mióta az olcsó kategória, azoknak elmesélem azért, hogy egy nem olcsó berendezés mibe is kerül... de nyissa fel bárki a begyűjtött árlistákat. Ezek után 5 millió Ft-ért megkapni valamit a világ egyik leg... mi legyen ez a leg? Szóval megkapni az Ongakut ennyiért kimeríti a rablás kategóriáját. Egyébként ez az erősítő (és majd ide jön a technika, ha egyszer begyűjtöm. Addig is ami a kis ismertetőben van: 211 SE, 2*27 Watt, A-osztály ,amit persze ismertető nélkül is tudhatunk...).

Nem, nem, nem ez nem az a hadoválás, amit rá lehet aggatni sok dologra, ez már bizony igazi, hamisítatlan Ongaku feeling. Egyszerűen, mint minden, ez is elérhetővé vált az olcsóbb érában. A csúcs, az ugye mindig "A csúcs", és bizony van ettől feljebb, de örömködjünk, mint annak idején az AN-V drótoknak (azaz akkor még egyszerűen csak QSSC), hogy a nagyok leszorították. Egyébként egy egyszerűbbnek mondható, AN E/LX doboz volt bekötve, ami jól példázta, hogy nem kell 100 millió Ft, ha részt kíván valaki venni ebben a játékban. Rézhuzalozású, nagy érzékenységű (98 dB), ami tényleg képes megtölteni 80-100 m²-t is muzsikával. AN SPe madzagok a hangfalig és egy prototípus interkonnekt, amit csak úgy snassz aposztrofáltak, hogy "több mint Soottoo".

A rejtvény megfejtése után, miszerint azért nem csak a DAC5 ott a nagy durranás, hanem igencsak akkorát, sőt még nagyobbat durrant a baby Ongaku, már lenyugodott az ember, hogy érti, ez a szoba mitől különleges. Aztán csak ott motoszkált valami, hogy mi az istenért vigyorog, mint a tejbetök az, akinek nem ez az első DAC5 vagy Ongaku élménye. A válasz mára érkezett meg, amikor bekapcsoltam, a saját motyót. Számat nem nyitom panaszra, mert - szintén - olcsón sikerült jól bevásárolnom, de most valamit hiányoltam. Volt egy erős sejtésem már vasárnap is, de most simult ki a történet és vált teljesen kerekké. Ez a "több mint Soottoo" madzag bizony tud valamit. Olyannyira tud, hogy - lévén azért készülékekel kellően el vagyok látva, még ha az más vizeken is evez kicsit - a dedós közhelyre, miszerint mit vinnél haza, de nem adhatod el, én bizony az interkonnektet kérném. Persze erre mást nem buzdítok, mert ugye nem árt azt a drótot valahova bedugni, és amíg nincs, ami ennek a drótnak a tudását meg tudná mutatni, ne kapkodjunk, tessék szépen sorba menni és venni olcsóbb AN-V-t és Jinrót. De ha már minden a helyén van, ezt a drótot mindenki menjen el és kérje kölcsön kipróbálni, mert baromi jó és nagy eséllyel pályázhat a legjobb címre. (Háttérinfó, hogy most jött meg a legújabb szériás KSL-LP, ami várhatóan hasonló babérokra próbál törni. Nemsokára kiderül... speciel én egy barátságos X-re szavazok ;-) )

...

Így azért a végére körvonalazódott, az a szoba miért is volt más. Miért volt az, hogy még a testvérszoba is csak harmadik legjobb hang lehetett a kiállításon, lévén az Ongakucska holdudvarával elfoglalta az első két helyet. Nagy gratuláció a kiállított rendszerhez az Analog Voice csapatának és ne feledkezzünk meg Marióról sem, aki fáradtságot nem kímélve utaztatja a rendszert, installálja és demózza.

...

ennyi röviden... :)

ui: Quad... Chariot rákötni... de a népek így is ették. Szeretik a kissé töredezett beszédet. Így szocializálták őket...