utopia
digital world - analog mindsAz Idő urai
[justify]Másfél hónapja létrejött "[url=/node/149]halfnote találkozónk[/url]" igencsak jól sikerült, teljesen nyilvánvaló volt, hogy mielőbb ismételni kell. Kedves házigazdáim meghívásának eleget téve szerdán útnak indultam a fővárosba. Sajnos Budapesttel kapcsolatban sok negatív asszociációm és tapasztalatom van, de azért reméltem, hogy sikerül majd valamennyire rácáfolni.[/justify]
[justify]Olvasóink bizonyára tudnak róla, hogy a múlt héten zajlott a [url=http://www.bmc.hu/jazzfesztival/]MOL Jazz Fesztivál 2008[/url], amely látogatásom egyik apropója volt, így szerda este ellátogattunk a [url=http://www.mupa.hu]Műveszetek Palotájá[/url]ba a fesztivál megnyitó estélyére. A MüPa, amit eddig csak képen láttam, mind akusztikai, mind esztétikai szempontból nagy élmény: tágas terek, modern, de mégis izléses formavilág, a hangversenyteremben pedig remek hangzás. Az [url=/node/172]esti előadások[/url] inkább a biztosra játszottak és nem vonultattak fel innovatív elemeket talán azért, hogy a zenében kevésbé jártas hallgatók ne érezzék magukat meglepve vagy értetlenül.
Másnap délelőtt nyakamba vettem a várost. Konkrét úticélokat nem tűztem magam elé ki, inkább reméltem, hátha találok számomra is szerethető dolgokat a környéken és megpróbálom valamennyire felvenni a nagyváros ritmusát. Hogy lássam is a környéket, gyalog eredtem útnak. Próbálkozásom nem volt teljesen hiábavaló, mert a koszos, füstös, zajos Budapesten kifejezetten kellemes helyek is akadtak számomra (V. kerület, egy-két csendes tér a VIII. kerületben, amely legutóbbi látogatásom óta teljesen megváltozott). Este folytatva a jazzfesztet kilátogattunk a Közraktár sátorhoz, ahol három koncert várta az érdeklődőket. Meg kell jegyznem, hogy nem vagyok nagy ismerője a jazz műfaj előadóinak, így számomra mindhárom fellépő neve ismeretlen volt. Sokat nem akarok ömlengeni, Attila azt hiszem ezt [url=/node/173]sokkal olvasmányosabban megtette[/url], mindenesetre David Yengibarjanék érzelemdús, örmén-balkán füszerezésű zenéje nagyon megfogott. Az utána következő David Stapleton Quintet koncertje egyszerre innovatív és energikus volt, csak úgy hömpölygött a hallgató a zenekarral. Végül Wolfgang Puschnig zenekara következett, amely bár számomra kicsit szokatlanabb zene volt, de nagyon pezsgő, élvezetes. A látványt tovább fokozta a fekete basszgitáros fickó csillogó gitárjával és Elvist idéző ruhájával. E három koncert már bőven kárpótolt bennünket az előző napi gyenge MüPás felhozatalért.
A következő nap következett látogatásom fő apropója. A buli egy szimpatikus, [url=http://www.donleone.hu]Don Leone[/url] nevű helyen került megrendezésre a VIII. kerületben. Kicsit tartottam tőle, hogy a rengeteg ismeretlen ember között elveszve fogom érezni magam, de Attiláék mindent megtettek a remek hangulatért és talán nem véletlenül rengeteg jó embert sodort ide a sors. Az idő észrevétlenül repült az érdekes beszélgetések és a húzós zenék hallgatása közben. Zenei tekintetében a hip-hop volt a fő csapásirány, ami a jazzhez hasonlóan számomra bejáratlan terület. Remélem Attila hamarosan összeállítja a setlistet, és akkor be tudom azonosítani az elhangzott zenéket is. Érdemes belehallgatni a mixekbe, bár a minőség elég gyatrára sikerült, mert akaratunkon kívül mikrofonnal sikerült rögzíteni, legközelebb jobban megoldjuk majd. Így legalább van egyfajta aurája, talán visszaadja az este hangulatát. Ha valaki esetleg olvassa soraimat az ottlevők közül, akkor üdvözlöm őket. :)
Aztán chillout: a hétvége többi része városnézéssel egybekötött pihenéssel telt. Bár érdeklődésünk egyik fókuszpontjában a zene és a hifi áll, fura módon ez utóbbira szinte alig jutott idő. De talán nem is akkora gond ez, szerintem a lényeges pontokat azon pár óra alatt is meg tudtuk vitatni. Most viszont újra itt vagyok a szürke hétköznapokban. Semmi gond, a hétvége alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam, ami lelkileg feltöltött és a fővárosról alkotott képemet is árnyalta. Legközelebb már sokkal szívesebben megyek vissza. Várom a mihamarabbi repetát. :)[/justify]
[url=/audio/donleone-20080919-part1.mp3]Buli - első rész[/url]
[url=/audio/donleone-20080919-part2.mp3]Buli - második rész[/url]

A péntek esti
Annyit még a szolgálati közlemény rovatba mindenképp bejegyeznék, hogy a harmincadik buli volt, és úgy tűnik idén elérjük az ötvenet, így lesz még alkalom bepótolni. A részleteket később.
A zenéket még nekem is be kell azonosítanom, mert amikor egyszerre kell beszélgetnem a sorban érkező vendégekkel és közben játszani, mindig bekerülök egy féregjáratba, ahonnan csak hajnal három körül keveredem ki. Az alapcsapás persze hip-hop. A másik forrás pedig jazz, ennek keverékeként jelenik meg a keverő kimenetén a zenei manna. A hallójáraton keresztül felszívódó bólogatási hormon is lebeg a levegőben, ez persze tőlem teljesen függetlenül kerül oda.
Ja és lefutott három film is. Mindahány klasszikus:
Kusturica: Emlékszel Dolly Bellre?
Az Idő urai
Legényanya.