Ezzel már sokszor eljátszottunk, de tegnap ismét kaptam egy pofont a nagyoktól... Történetesen a CD-játszóm a TMP Audionál van fejcserén és jóideje csak lemezt hallgatok. DE, most, egyszerre támadt kedvem bicajt szerelni és zenét hallgatni. Analóg nemigazán jöhet szóba ilyenkor, így vettem egy nagy levegőt és a valamikor, 1-2 film megnézésre begyűjtött, akkor hétezer (7.000) forintos DVD-re néztem. A kisebb rendszerben ilyen szól, de főleg koncerteket nézek rajta (DVD), aminek a formátuma/felbontása valamivel ehetőbb, meg ügyesen rejtem el a hibáit, de meglepő módon nincs zavaró hibája. Az a fajta, ami inkább elhallgat dolgokat, mint túlzásokba esne.

Johnny Cash / American 4 lemeze huppant be a villámgyors lemezfiókba és már kezdte is tolni a mókát. Baxxameg, nem volt rossz. Absz élvezhető produkciót nyújtott. volt, ami örökre eltűnt, de egy kiegynelített és nem bántó. ám elég jól megrajzolt történet volt. Karcos volt a csellő, de mellé kottázható a bőgő. Persze nem ezen a lemezen. A vége az lett, lement ez, egy Elvis koncert és a klasszik Lve in Paris a isteni Diana-tól. Azért ezt az utolsó lemezt igen jó cucc kell, hogy meg bírjam hallgatni. Nem annyira szeretem, de ha jól el van találva, egy-két diszkókedvenctől eltekintve egész ügyesen tolják. Pörög, pattog, pereg, dolgozik. Kanyar a sztoriban, nem volt kedvem drótokat kihúzni, így találtam valami nagyon gatyamadzagot, attól is gatyábbat, valamihez adták; mindezt ezzel művelte... Mi? Nyilván az Overture. bődületesen tolja át magát mindenen és még egy ilyen vacakból is kihámozza, amire szülksége van: hogy muzsikával kápráztasson el. Eljátszottuk ezt már néhány nagyvérű géppel, de ez most mindet meglépte. Csendben jegyzem meg, ez a DVD játékos már annyira egyszerű lehet belül, idézheti a japán minimalista koncepciós elektronikákat, persze azoktól elég távoli felbontásban, de legalább nem viszi le a fejed 20 perc után. 

ui: a Mítoszvadászatos poszt végén van egy ettől keményebb rendszer Neiroval :)