Remélem jól számoltam, majd kiderül. Mindenesetre, indításnak egy, a tegnapi poszthoz írt mai komenntből:

Reggel, pihent fejjel, az jutott eszembe, a tegnapi posztnak más volt a lényege. Azon túl vagyok, hogy mindkét hangfal itt marad.

A lényege az lenne, a videók alapján tényleg ennyire borzalmas a Propeller, vagy csak én lihegem túl. Aztán van benne egy kis összehasonlítás a kis FAL-al, ill a tölcsérrel. Persze, ezek a videók, lehet csak nekem beszédesek, mert ha hallgatom, tudom, az a valóságban milyen volt, de hátha valami átjön.

Xarakodás? Igen. Van egy olyan hangfalam, ami már-már szinte megközelíti a tökéletes jelenlétérzetet és ilyenkor minden apróság zavaró tud lenni. Amikor ettől távol vagyunk, nem nehéz kompromisszumot kötni. De amikor Lou Reed jóformán hologramként ott van a szobában, már nehezebb elfogadni azt az apróságot, ami miatt mégse ül ott. És ezzel, bármit, bárhova teszek, vélhetően nem fogok tudni mit kezdeni, mert soha nem fog ott ülni teljes valójában, de nagyon nehéz eldönteni, hol engedjek a történetből, mert valahol kell. Látható, az elmúlt hét xarakodása azon volt, mit részesítsek előnyben, a teljesen naturális, élő, lélegző hangképet, vagy egy általánosabban elfogadható, minden zenén egyenletes, ha kell, még dögös is, de igazából kevésbé lélegző megszólalást. Ha valaki hallotta Tamásnál a nagy FAL-at, azt bizonyára érzékelte, nagyon természetes és nem kell több, 2 másodpercnél, hogy kimndjuk, "bazzzdmeg", de ezt ha hazaviszed, hatványozottan éled meg és vele együtt a jelentkező problémákat is, melyeket előbb-utóbb megtalálsz*.

Ez nem egyszerű eset, mert pl a tölcsérek nagyon támogatják, hogy minden zene, minden felvétel hasonlóan helyesen meg tud szólalni, de sose tudna olyan lenni atmoszférában, mint a FAL. Ez nem azt jelenti, hogy a tölcséren minden egyformán szól, tehát saját hangja van, hanem annyit tesz, bár annak is borzalmasan nagy felbontása van, nem éri el a FAL tudását. Ha őszinte akarok lenni, még közelébe se voltam olyan hangfalnak, ami ennyire naturál és gyanítom, ezzel nagyon sokan vannak így. A méregdrága hangfalak se tudnak a FAL nyomába lépni felbontás, transzparencia terén. Talán a panelsuugárzók tudnak hasonlót, de ott meg vérzik kicsit a basszusátvitel és a papaírmembrám hangja szárazabb, természetesebb, a főliamembránoknak ehhez képest enyhén "nylonos" hangja van, ha ez érthető.

Szóval, van egy hangFAL, amire az emberiség nincs felkészülve :D és én se. Ez helyből ír át mindent és olyan kibontatlan terület, ahova bátorság (vagy botorság?) volt tévedni és nem lehet tudni, hol a vége.

Persze, jöt tenne neki, ha kipucolnám onnan a tölcséreket, de az alapvető probléma így nem szűnne meg. Egyébként, ha már előkerült, sok bemutatóteremben meg kell tudni oldani, hogy egy rendszerhez 3-4 pár hangsugárzót bekészítenek, attól függően, a vevőjelölt mit szeretne meghallgatni. Ezek a dolgok áthidalhatók, ahogy nálam se sokat szól bele a két nagy dőg egymás életébe. Ez, bár biztos fotóról nem látszik, ki lett csocsózva és amikor szól az egyik, a másik membránja nem rezeg (biztos van az a hangerő, ahol már igen), sikerült úgy elhelyezni őket. Persze, a puszta jelenléte is, mint akusztikai zavaró tényező ott van, de kis veszteséggel ez orovoslható dolog.

Fentiek miatt is hakniztam tegnap pl a Propeller videóval, ami még amikor felvettem, tökre teszett, azóta még jobban megismertem a FAL-at és így már érzek benne némi hibát. Kérdés, ezt tényleg én lihegem túl és úgyse lehet megoldani, csak elfogadni, vagy lehet van rá valami gyógymód.

Mindenesetre, este gazdagodtam újabb "tudással". A sok videó megtekintése (még Tamásnál felvettek is) és fotók nézegetése elgondolkodtatott néhány dolgon. Az egyik sarkallatos gondolat volt, hogy amióta megvan, folyton csak "javítok" rajta, de sose néztem vissza, amit első körben elkövettem "javítás", még mindig pozitív hozadékkal bír e, az azóta megváltozott konfigban.

Fentiek alapján este három dolgot követtem el. Első körben a Model5 erősítő alá visszatettem a Daruma alátéteket; ugye erre van felpolcozva a CD, jobb híján. Ez egy szükséges rossz és emlékszem, amikor ide lekerült, nagy minőségesés volt a CD-nél, de igyekeztem áthidalni és hallgathatóvá tenni (másik polcot félek venni, lehet rosszabb lenne). A Darumák visszahelyezése (előtte Tiglon TMX volt alatta) simított a hangon és a nemkívánatos búgásokat csökkentette. Egész hallgatható volt. Aztán jött egy gondolat, hogy amikor így használtam, a supertweeter nem volt kitekerve csutkára, sőt, az is, Tamás az alap, 70dB jelszintel használta, ahogy én is a LIVE-ot a tölcsérekkel. Na, letekertem 70dB-re. És ez a kis lófasz, nem hallható tartomány biza nagyon beleszólt az eredőbe. Amint vettem visszább, úgy tűnt el a búgás a Histiry Repeating alatt és lett belőle egy basszusgitár sunyi pengetése, igaz, még így is azért kicsit dúsan szól. Ugye, most lenne jó tudni, mi volt a koltő elképzelése, amikor megalkotta ezt a zeneszámot, mert lehet potyára szívatom magam vele. Ezekben a szívós zenékben nem volt ritka a zsigereket rázó, gépi basszusfutam, amit egy beszívott figura baromira élvez, de a 40 év feletti emberi szervezet kevsébé (kimutatták, 40 év fölött, a 40 Hz alatti hullámokat nehezen viselik az emberek és tényleg a zsigerekre hat). Az is lehet, mivel a többi zeneszám is tele van basszufutamokkal, mégse pontatlan egyik sem, ezt elbaxarintották, csak kisebb felbontásnál a hang kompresszálódik és nem feltünő, lehet a stúdióban se vették észre (hajlok erre). De a Propellerheads egész jó volt már. Fene gondolta, hogy a supertweeter ilyet (is) tud okozni. Eztán került elő a Doors koncert, ami nem volt tökéletes, de csak 1-2 mm hangfalfordításért kiáltott. Doors OK, vissza a Propeller, az is OK maradt. Iődközben a supertweetert felpumpáltam 80dB-re, de az nem ártott semminek, úgy tűnik az a megoldás.

...

Ha már lúd, itt nem álltam meg. A Doorst hallgattam és azon tűnődtem, a Daruma a FALak alatt, nem e csillapít túlzottan. Valamikor próbáltam a töclsérek alá is, ahogy a bicajgumit (vagy légpárnát) és mindent kiszedtem, mert szép kerekké tette a produkciót, de az attackot kicsit fogta. Ha már úgyis elforgattam, hirtelen gondolattól vezérelve kipattintottam (ja, ahogy Móricka elképzeli. Kikínlódtam a nehéz dögök alól) a Darumákat és Tiglon TMX alátéteket tettem be. A Doors még nyersebb, a gitárok harapósabbak, igénytelenebb a beforgatásra is. A supertweetert ismét visszavettem 70dB-re, elég volt. A Propellerheads is mintha kicsit rákapcsolt volna a tempóra, egész jól eladta magát. Egyelőre Tiglon marad.

...

Lou Reed / Transfomer lemezét végigseggeltem, jó volt, de ha már ennyire visszalépegettem, megnéztem, mi történik, ha az Avocado tápdrótot kicserélem a régi Sp ezüstre a CD esetén. Ezt nehéz megfogalmazani. Valahogy nagyon muzikális és megbocsátóbb. Mintha egy-két dolog jobban rendben lenne. A hangszerek nem levegőznek annyira, az emberek se, de a köztük lévő kohézió és a zene komplexitása nagyon rendben van. Igazi, nagyon hosszan halgatható megszólalás. Ehhez képest az Avocado válogatósabb a felvételekkel. Mindent jobban csinál, de ezzel az Sp-vel azt éreztem, hagy nyugodtan lehet zenét hallgatni. Loui után a Csík lemezt hallgattam meg, abba már majdnem belealudtam, de nem siekrült otthagyni. Ezzel is ugyanazt tudtam megállapítani, nem olyan tökéletes, mint az Avocado, de valahogy mégis jobban enged zenélni. Lehet, itt már nincs akkora felbontás, hogy a maradék apró részért kiáltson (?). Az Sp-s verzió távolabb esik a holografikus megszólalástól, de valahogy mégis élvezetessé teszi a zenehallgatást. A színpadról elültet a tizedik sorba (lehet csak ötödik?) és így talán átláthatóbb a produkció. De igen, többet hazudik, de kegyes hazugság ez. Biztos van még ebben játék és még lesz is (biztos, nem fogom hagyni, hogy egy Avocado a fiókban rohadjon), de talán egy kicsit már kezdem elfogadni, hogy ez nem egyszerű móka. Ha teippelnem kellene, a CD játszó elhelyzését majd át kell gondolnom, azt a bicajgumit ki kellene venni a rezgőkörből. Lehet a FAL-ak alatti vastag, bolyhos szűnyeg is dúsít, de amikor arra esett a választás, még elég nyers volt a FAL és érzetre jót tett neki ez a bolyhos vacak. A Tiglonokkal kombinálva, már lehet többet árt, mint használ, de ez majd egy későbbi történet lesz. Egyelőre most elvan a cájg. Olyat már soha többet nem mondok, hogy kész van és vélhetően nincs tovább, mert ez az a hifi, vagy hangFAL, ami teljesen sötét folt egylőre és nem tudni, hol a vége. (de, tudom. Rá kell kötni egy harman/kardont és megoldva minden :) )

* Kürthy Tominál valamikor felvettem telóval egy Chemichal Brothers zenét. Most, azt visszahallgatva, ugyanazt hallom, ami a Propellerheads-el is a problémám. Nem vészes probléma, de ezeket a zenéket még sose hallottam ilyen természetes hangú rendszereken és furcsák így, nem kicsit. A "berippelt " (ezt így nevezik? nekem ez ugrik be, amikor digitalizálnak egy hangszert keveréshez) hangszerek sokkal jobban kijönnek, de valahogy ezzel együtt megszűnik kizárólag elektronikus zenének lenni. Ezek a hangszerhangok azért tozulnak és nem kapod vissza tisztán. Lásd a videón a basszusgitárt és dobot, ami lehet, soha a büdös életben nem volt igazi basszusgitár, se dob, vagy ha volt is, elég jól elpiszkálták. És vakarod a fejed, hogy a cucc xar, vagy ilyen a zene. Ez egy mezei hifinél nem jön ki, csak egy massza az egész, de kisebb színmélység, felbontás miatt semiképp nem ennyire "majdnem-hangszer".