utopia

Megvan az érzés, nem? Ülsz otthon, csinálod a nagy büdös semmit, én speciel CD-ket írtam. Vettem mostanában olyan lemezeket, ami nem baj, ha a kocsiban is bent van. Ezeket fel szoktam írni, nem hordom lmagammal a "mastert", hogy tönkretegyem. Aztán, ha már ezzel telik az idő, ülsz, nézed, ahogy a kis zöld csík végigszántja csigasebességgel (de már így is 10szeressel, az a minimum kiválasztható a free Neron) a sávot, ami az írás aktuális állapotát jelzi. Mi sem egyértelműbb, hogy bekapcsolom a Quanticot.

Fotón lévővel azonos, kb 75cm-es SPc tápdrótomat keresem. Valakinek kólcsönad(hat)tam, de lövésem sincs, kinek. Első generációs, árnyékolatlan. A fali csatlakozója fehér, nem fekete. Ha van rajta cetli, mint ezen (nem emléxem), Phono vagy Phono Cube lesz ráírva,  ...talán

Remélem jól számoltam, majd kiderül. Mindenesetre, indításnak egy, a tegnapi poszthoz írt mai komenntből:

Reggel, pihent fejjel, az jutott eszembe, a tegnapi posztnak más volt a lényege. Azon túl vagyok, hogy mindkét hangfal itt marad.

A lényege az lenne, a videók alapján tényleg ennyire borzalmas a Propeller, vagy csak én lihegem túl. Aztán van benne egy kis összehasonlítás a kis FAL-al, ill a tölcsérrel. Persze, ezek a videók, lehet csak nekem beszédesek, mert ha hallgatom, tudom, az a valóságban milyen volt, de hátha valami átjön.

A telefon, olyan, amilyen (xar), de aki tudja, mit figyeljen, az ki tudja hallani, amit kell (egy alsó-közepes füles azért nem baj, ha van. Streamerrel ne tegyétek ki hangfalra, ott már borzalom lesz :D ). Az atmoszfére és nyíltság, tisztaság, élet. A C60 elég érdekes, de van benne valami, ami jó. Lehet a gumit izolációnak ki kellene próbálni, de nem akartam ilyen mókolásokat a szobában, így is elég rumlis már és úgy tűnik, sose lesz rend. (katt)

A Tour de FAL projektnek tegnap volt egy pihenőnapja. Így aki izgatottan várta, hogy szívat meg ismét a FAL, most nem tette. Helyette benyomtam a TMP Quanticot, brutuszra állítottam és telefonon megküldtem vegyesbazárral.  Propellerel is. Nem bügott, de azért gyengébb volt, mint a FAL. Alapvetően tök élvezetes még így is zenét hallgatni. Mi a pékfene visz rá embereket, hogy végletekig kihegyezett baromságokkal keregessék magukat egy spirálba, amiből nincs kiszállás? Pedig, akár ez is elég ahhoz, hogy értelmesen meg tudd hallgatni a zenéket. Nem annyira kifinomult, mint egy bazi drága (és jó) rendszer, de valójában csak kergetünk valamit, ami igazából már messze túlmutat azon, amit sokan hangoztatnak: "óó, engem csak a zenehallgatás érdekel". Egyébként itt válik el az ocsú a búzától. Amit így is meghallgatsz, azt a zenét szereted. Amit nem, azt csak szereted hallgatni :)

Ja bazz... Minden nap hazamegyek, reményekkel tele, hogy van egy ötletem. Minden nap ugyanúgy eljátszok valamivel, amivel elérem kb ugyanazt, mint amikor betömködtük a reflexportokat és az agyamba még másnap is dudolászom a Propellerheads zenéket, de a végén minidg, mindent kiszedek és visszaállok a régi rendre, mert valahogy, mégis úgy él legjobban a setup. De tegnap volt egy érdekes meglátásom, ami persze ismét reményt ad és bízom benne, hogy egyszer elmarad ez a K repeating játék és hagy a fenéba, mást csinálni (vagy, csak egyszerűen zenét hallgatni).

Még megvan a FAL első indításkori Doors videója és néha meghallgatom. Elképedve jegyzem meg, talán itt volt a legjobb... Mi volt más? TMP ANT erősítő, ami, persze, borzalmasan jó, de a Kondo azért jobb. Ez nem lehet a probléma. Olcsó rézdrótok. Igen, ez egy rossz akusztikával bíró szobában lehet jó, mert nincs olyan mélyátvitele, mint az ezüstöknek (EAR hasonló esete az ezüsttel). De most szedjem ki az SPz hangfalkábelt? Ki volt húzva a hátsó faltól jó messze. Na, ez már olyan dolog, ami nálam is megvolt, amikor hazavittem és csak letettem, ez nem hülyeség, de tételezzük fel, hogy a faltól való távolsága nem nagyon növelhető. Mi volt még? Pucér falak.

Pontsabban az első Doors koncertig... Passz, melyik ez a koncert így hirtelen nem tudom (megkerestem, lásd lentebb). Az elején Jimy "beszélget" a közönséggel, akik (2 perc után) velőbevágóan ordítanak fel, de olyan módon, hogy minden porcikád beleremeg és futkos a hátadon a hideg. Ezt az élményt még Tamásnál gyűjtöttem be és ez adja az irányt, amiről nem szabad letérni. Erre monmdta Zseló, amikor kikapta, csak úgy balkézzel: "bazzmeg Akkúrvaanyját, ez aztán Doors koncert". Hááát, bazzmeg, nem jött le teljesen. Túlcsillapítottunk. Dragonweed (akinek az áldozatkész segítségéért nem tudok elégszer köszöntetet monadani. Jön, tologatunk, bütykölünk, hallgatunk és nagyon jó társaság. Van, akivel ha leülsz zenélni, valamiért csak rossznak hallod a rendszert, Ő ez ellenkezője. Meg tudnja ragadni az értéket egy hangban és élmány vele zenét hallgatni,) mondta, hogy vagy kompromisszumot kötök, vagy csillapítunk, de az öli az attackot (az is kompromisszum). Szerintem már nagyon fárad az agyam, fülem, mindenem és bár való igaz, a frekvenciahuplikat eltüntettük és borzalmasan jól szólt, amit próbáltunk, de ezzel kicsit hifit csináltunk (érzed, hogy doboz szól, amitől én nagyon elszoktam már a tölcsérekkel és nem annyira feltünő, mégis észlelhető) az élő zenéből. Vélhetően ez olyan difi, amit ha előtte nem élek meg, nem is keresem, de már megvolt. Persze, voltam bajban, így első körben próbáltam a helyzeten javítani, egy kis hangfalforgatással is és valóban, jobb is lett, de kíváncsiságból kivettem a töméseket a relexnyílásokból és a közönség megint zsigerbemászóbban visítozott.

#dragonweed azt mondta, ez legyen a címe. Hát, legyen. Tényleg bugi volt és buli. De barátunkat aranyba kell foglalni. Én mondtam, hogy két lábon járó mérőmikrofon, de ennyire?! Leült, azt mondja, itt lesz egy csúnya pukli 80Hz körül. Aztán előkapott egy mérőlemezt, ami szépen kihozta, hogy a sok lyukazás eltüntette a frekimenet alját és 70-80Hz-nél csinált egy emelést, de 40 Hz környékén is elhalkult az átvitel 50ig. Ezt szépen le is rajzolta(fökép :) ), hogy megértsem mi a szitu. Már a hullámzást nyilván értem, a reflexeken végbemenő folyamatot. Akkor értettem, de régen volt,legalább két órája :)

Amikor kész vagy és hátradőlsz és minden K jó és tök jó és, húú, ilyet még nem is hallottam sehol,... akkor jön egy rohadt Propellerheads lemez, ami szintén K jó és elér a diszkószámhoz. Megszólal Shirley Bassey és olvadozol, majd jön egy rántás, belecsapnak a lecsóba és ekkor valami féktelen elnyúló, nagyon mély hangtól felbúg a szoba (azért nem borzalmasan vészesen, szerintem sok embert nem is zavarna, még lehet élvezné is, hogy remeg a kanapé, de érzékeny vagyok az ilyenre erősen). Vakarod a fejed, ezt a felvételt így elbaxták? Mégy tovább és az egész lemez tökéletesen élvezetes produkcióval szólal meg, kivéve ezt a nótát. Átlendülsz rajta és elfogadod, hogy ez ilyen.... Mindaddig, míg másnap nem motoszkál benned és harmadnap is, aztán bekapcsolod a tölcséreket és azon ez az elnyúló szubmély kontrolláltabban szólal meg, van befejezése a taktusoknak, ha lehet itt bárminemű taktusról beszélni. Inkább mondanám hangnak.