[justify][img_assist|nid=87|title=|desc=|link=popup|align=right|width=100|height=89] Minden héten legalább egyszer beugrok a kedvenc lemezboltomba, beszélgetni, kapcsolatot ápolni, lemezes ismerősökkel koncertekről, zenekarokról eszmét cserélni, és ami a legfontosabb: felmérni a "heti csapást", milyen újdonságok, régi kincsek érkeztek.[/justify]

[justify]
A múlt héten viszont kihagytam. Térültemben-fordultamban a zeneakadémia lemezboltja előtt elsétálva megütköztem a kirakatban található naptól kiszívott feliraton. Akció! Ez volt ráírva, emellett függő konzum idióták, Tescón edzett vásárlói ösztönnel sem mennek el szó nélkül, betértem hát, mi van itt fogyasztani. Lássanak csodát: a BMC kínálatát lehetett bagóért beszerezni, nem is tudtam ellenállni.

Oláh Kálmán zongorista már korábban is kísérletezett a cross over műfajával, a kortárs komolyzene és a kortárs jazz összevegyítésével, ez a lemez is egy ilyen road tripin zenei lenyomata. Ő maga így vall erről: "Nehéz lenne pontosan meghatározni az albumon hallható zene műfaját. A XXI. század kortárs kamarazenéje és a dzsessz határmezsgyéjén mozog, de nyomát viseli több olyan XX. századi zeneszerzőnek is, aki hatott ránk. Ez az album eltér minden eddigi kísérletemtől, annyival több benne a spontán kollektív rögtönzés. Ugyanakkor számos tétel olyan mértékben tartalmaz előre megkomponált elemeket, hogy kimerítheti a kortárs kompozíciós zene fogalmát is. Tizenöt éve tanulmányozom Bartók Béla zenéjét. Az ő szellemét próbáltuk megidézni egyik-másik kompozícióban, és helyenként az improvizációkban is." A házasítás tökéletesre sikeredett, bár kell hozzá némi nyitottság, hogy maradéktalanul lehessen élvezni a produkciót. Biztos nem ez a lemez lesz, ami első hallásra leveszi az embereket a lábukról és rohannak a kasszához, bár ki tudja, lehet, hogy csak én vagyok süket a lemezboltban, otthon aztán egész másként hallom ugyanazt. Meglepetések és csalódások egyaránt bejönnek, így valahogy kiegyenlítődik a beszerzési rátám értékskálája. Az alapfelállásban trió játszik a lemezen, a Gadó lemezekről ismert Sebastian Boisseu bőgőn, a zenekarvezető Oláh Kálmán zongorán, és Bacsó Kristóf szaxofonon. Ez ugye klasszikus jazz trió, de a kompozíciók eltérnek a szokásostól. Nem a felépítésükben, és nem is a megszólaltatásban, hanem az összhatásukban, a végsőként előadott zene stílusában. A korábbi munkáikról számomra mindegyik zenész ismerős volt, a hangzásuk és a soundjukat fülembe véstem, de a trió adta kereteken belül egészen sajátos élménnyel gazdagítottak. Bacsó szaxofon játéka újabb oldaláról mutatkozott meg: a dinamika a lágy, halk részeknél is élénk, karcos maradt - eleddig a szárazabb és prózai oldalát ismertem. Újdonság volt a bőgős is, a sima ritmusból a szólisztikus átcsapások kontrasztjában kifejezetten felejthetetlen, és be kell valljam, a Lónyay utca Boisseu által jegyzett opusza, a maga dörgő minduntalan vissza-visszatérő ritmusával megidézte és felrajzolta a valódi Lónyay utcát a zenei térképemre. Mellesleg az egyik leginkább sikerültebb kompozíció a lemezen. De nem akarok semmit külön kiemelni. A zongora jelenléte olyan volt a zenében, mint a nyári égen a felhők, és erről a legnehezebb írni, mert bármit is mondjak, vagy írjak, Oláh Kálmán játéka szinte megfoghatatlan, egységes miközben folyamatosan impresszív.
Az átjárás az egyik műfajból a másikban - akár egy szerzeményen belül is -, folyamatos. Ez adja az erejét a FITTING-nek, a puritán jazz szólók klasszikus zeneileg megszerkesztett egészbe illeszthetőek. A kamara jelleg számomra mindig a bensőségességgel jár együtt, ez most is így van, talán ezért szeretem a lemezt, a kordában tartott fékevesztett harmóniaért, ha képzavarral kellene leírnom. Pedig a FITTING épp az ellenkezőjére utal, vagy látszik utalni: a mozgásra, a dinamikára. De a zenében inkább mikrodinamika a hangsúlyos, nem a hangos és harsány elemek halmozása, hanem kis adagokban, zenei struktúrák pontjain kitörő dinamika. A rövid, 47 perces játékidő többi pillanata is megéri a hallgatást, ahogyan jazz lemeztől szokatlan módon, újabb és újabb részletek hívják fel magukra a figyelmet és késztetnek elmerengésre.
[/justify]