Tegnap még egész lelkes voltam, hogy tyű, ezt de megírom, de mára csak a fáradtságot érzem. A lendültetet, izé, a szelet kifogta a vitorlámból a reggel. De azért valamit összelapátolok. Ezek a dolgok este, melegében annyira adják, aztán az iccakába nyúló zenehallgatás reggel visszanyal. Majd kisül belőle valami, még ha girbegurba is lesz. Mindenesetre, valahol bemondtam, ki fogom próbálni, mi van,ha megDAColom a Quadot.

Egyszer már próbáltam, akkor nem sült el jól, de azóta sok dolog változott. Ami be van kötve (Quantic), azt eddig lusta voltam kiszedni, azt meg full elfelejtettem, van egy másik az ágy alatt eltéve cimbinek. Az olyan tabu, ledobozoltam, hogy itt várja majd. Hááát, megszegtem a szavam, kidobozoltam. De nem fogok érte kikapni, legalább járatom kicsit.

Szóval a Quantic, ha nem kötünk rá semmit, akkor lehet bármi más is, DAC, vagy phono. Most DAC lett. Azt, majd megkérdezem ToMPitól, ilyen esetben mennyire zavaró a körítés, az egyéb áramkörök, mert az elgondolkodtató, ha ugyanaz a DAC van benne, mint az ANT DAC-ban, nem e érdemesebb kicsit többet kifizetni és akkor nem csak egy DAC-ot vettem, hanem ez később még bármi lehet. Persze, azt tudom, hogy a DAC chipkészlete és nagyvonalakban az egész az ANT DAC alapján készült. Kérdés, az apróságok megvannak e, ami megvan a dedikált DAC-ban. Aztán kérdés a tápellátás, mert ebben az erősítőben benga nagy trafó van. Nem értek hozzá, nem tudom, ebből mit profitál a DAC, de a 47Lab Shigaraki Phonot, aki hallotta már a Power Humpty hengertáppal a saját kis kockája (OK, tégla) helyett, az tudja, mennyit hoz a konyhára: lényegében Phono Cube lett belőle. Ezt majd ToMPi megmondja, de fura lenne, ha a beépített DAC meglépné a direkt DAC-ot, a kapanyél is elsülhet. Másnem az elszabadult gondolatoknak nagyobb teret adhat a megnövekedett belső tér. Ennek egy dolog szabhat gátat: emlékeim szerint 50 készülékház lett legyártva, mint limitált példányszámú készülék, aztán majd kiderül, mi lesz a sorsa később a modellnek. Elég jó kis kütyü, el biztos nem fog tűnni örökre, de ez még a jövő zenéje. Én minidg szólok időben, később senki ne vádoljon azzal, hogy elkótyavetyéltem a mozgalmat.

De ott jártam, elővettem a Quanticot. Első körben, mi sem egyszerűbb feltettem a Quadra, ami ekkor már javában tolta a Clawfingert. Jó volt, mert ez a kis izé, amilyen kicsi, olyan nehéz. Egyből agyonnyomat a Quad hangját, így ez egyértelmű volt, hogy nem játható út. Ennek annyira nem örülök, mert ha leveri a Quadot, mint vak a poharat, ide még elfért volna, egyébként lövésem sincs, hova teszem. Tudom, venni kell nagyobb állványt. Ezzel csak az a bajom, ezt az állványt már jól ismerem. Kb 25 éve megvan. Ez alapvetően egy gagyi polc a Preaktikerből, de a megfelelő izolációs eszközökkel már megtanultam bánni vele. A rendszer és a hangját befolyásoló tényező így is rengeteg, egy új állvánnyal vélhetően az egészet újra kellene "tanulni", beálíltani, stb... És ami jó, működik, azt ne piszkáld. Tudnék még rátenni egy polcot, de aránytalanul magas lenne és mivel nem túl nagy a mélysége, fennálna a borulásveszély. Meg xarul nézne ki. Azt szeretem, ha az állványok max eddig érnek, mint ez, ne zavarják nagyon a "tájképet". A drótoknak is el kellett érni az erősítőig és a digitnek a CD-ig, így lekerült a szőnyegre, ami azért egyből sejthető, hogy nem lesz jó. Aládobtam egy edzett üveglapot, de még így se éreztem, hogy ki lenne szolgálva, amit a hangja is igazolt, így bemászott alá egy szett Daruma alátét. A feketeleves a Quad digit outputja, ami csak optikai van. Persze, ez kicsit jó is, mert optikai kábelekből bár van speciális, talán kevsébé érzékeny, mint a koax. Cserébe az optikaival DAColás -állítólag- kevésbé üdvözítő, de valójában ezt sose próbáltam ki, igaz e. Tápdrótnak kiszedtem a phonoból a KSL ACz-t (Avocado), így nem érheti panasz a ház elejét (se).

Átköt, ugyanazzal a Hitachi interkonnekttel, amivel a Quad ment éppen. Nem rossz. Sőt, mintha a szűrőmentes megoldás egy kicsit nyitott is volna az atmoszférán. A korábban tapasztaltakkal ellentétben, teljesen partiban volt, illetve jobbnak éreztem. Akkor határozottan azt éreztem, jobb, mint a Quad magában, de ezt a későbbi próbálgatások, ide-oda kötözések, nem jó szó a cáfolták, de nem volt egyértelmű, melyik a jobb. Alapvetően alig volt eltérés a két megoldás között, pontosabban a sok különböző próba és az összehasonlítást nehezítő tényezők engem teljesen döntésképtelenné tettek.

Az első óra, másfél óra után, amikor bemelegesett a Quantic is, eltüntetve kezdeti enyhe harsányságát (még nincs bejáratva) elkezdtem játszani.

Bekötöttem a Quad CD kimenetét is az erősítőre egy 47Lab IC-vel, a jelszintet beállítottam azonosra a Quanticével (A Quad kicsit hangosabb, visszavettem belőle), tudtam kapcsolgatni az erősítő bementválasztóját, mert ez a difi annyira kicsi volt, memóriából nem ment a döntés. De ez is zsákutca. Első körben, a két IC nem azonos. Van még egy ilyen Hitachim, de lusta voltam kiszedni a kis rendszerből, ezért inkább 47Lab-ot dugtam a Quanticba is. Így elmaradt a Quad mellett, fedettebb volt a hangkép. A Quadba bedugtam a Hitachit, jó volt, de talán nem érte el a Quantic szintjét. Ellenben, ha a Quadba 47Lab volt és a Quanticba Hitachi, kb fej-fej volt a leosztás. Persze, megpróbáltam a Quanticot is az AN ezüsttel, de, lehet, most, hogy afféle "leszikárítás mániával" küzdök a CD-vel, vagyis egy nagyon áttetsző, élő hangot kergetek, ami minden hájas felrakódástól mentes, a rézdrótok fele lökdös, amit majd lehet egyszer egy huszárvágssal újra ezüstre cserélek. Vagy átdugom az LPz-t. Persze, az is ezüst. Csak az LPz nagyon más ezüst, mint az átlagos AN-ek, beleértve a Vz-t is. Tisztább, szikárabb, afféle szupravezető :)

A másik, ami ezt a tesztelgetést nehezíti, hiába Kondo az erősítő és hiába egy viszonylag költésges móka, nem tudja azt átlépni, hogy a bemenetek nem szólnak tökéletesen egyformán (lehet pont azért mutatja meg, mert túl ősznte). Ezt már régen tudom, pl az 1. bemenet kicsit szikárabban, tisztábban szól, de ez nem megfelleő partnerrel átcsaphat virnyákolásba is. Így, viszont minden egyes cserénél ugyanarra a bemenetre kellene dugni a tesztalanyt, de az ilyen dugdosásnak is idő kell, mire lenyugszik. Persze, az alapvető tulajdonságok tesztelésére alkalmas a rendszer, de olyan mértékben érzékeny mindenre, a végeredmény, ha két ennyire hasonló hangot kapunk, már nem tudsz dönteni, figyelembevéve az ismert zavaró tényezőket.

Ha a fenti(ek) nem lenne elég, akkor vakaróztam, amikor a Quanticba visszadugtam a Hitachi kábelt, de most ügyesen elvezettem a tápdrót alatt. Jééé, ez az előbb nem így szólt. Volt egy kis zavar a sztereójában, előtte már jobb volt. Vakaróztam, mit csináltam másképp? A drótok. Visszadugtam úgy az IC-t, hogy a tápdrót fölött legyen, ami így ad neki egy kis alátámasztást (de nem biztos, hogy ez a válasz a miértre, de erre tippelek) és helyreállt a rend.

Aztán azt se feledjük, minden, az erősítőre bedugott kábel, de minden, az elosztóba bedugott tápdrót és ezeken keresztül a készülék hat a másik készülékre.

Ilyen körülmények között asszem megbuktam. Nem tudom eldönteni, melyik felállás a jobb. Ha a Quanticot hallagatom azt érzem az, ha a Quadot, akkor meg az. De ez még minidg a jobb(ik) esett, hogy két jó közül kell választani, ami alapvetően, bár a két készülék DAC felépítése nagyban eltér (A Quad támogatja a magasabb mintavételt, de digit szűrős, a Quantic 16 bites TDA chipszettje meg non digital filter, mégis nagyon hasonaltosan viselkednek. Majd #dragonweed komámmal kiteszteljük (majd később, most hagyom járódni az egészet), én itt nem tudok dönteni. De ebben, ami jó, a Quantic DAC-ja nagyon jó. Egyelőre azt hagytam bekötve, hadd járódjon még. Ebben a szűrőmenteségben látok és hallok fantáziát. Ha már az erősítő, drótok és a hangFAL is támogatja a denevérriogatást, hátha ez is segít. És valóban, van valami tisztaság, áttetszőség a Quanticcal DAColt CD-ben. A Quad hangjában is van egyféle tisztaság, atmoszféra, de az kicsit más. A Quantic verziója talán szabadabb. (??? fene tudja)

***

tesztlemezek:

- Propellerheads / History repeating :)  (mélyszekció pontossága, ritmika)

- Clawfinger / Deaf dumb blind (zúzás, komplexitás, karcosság, erő,..)

- Nick Cave and the Bad Seed / Let love in (hangszerhelyesség: zongora, harangok, gitárok, vokál.  atmoszféra, hangulat)

- 12Z / Transfiguratio (hansgzerek pontossága, komplexitás, dinamika, szaxofon és levegőssége, hangulati elemek)

- Mano Negra /In the Hell of Patchinko/live in Kawasaki (élő koncert hangulata, atmoszférája. Komplexitás, bulifaktor :) )

- és ami hirtelen nem ugrik be...

lábjegyzet: ezek az eltérések, vagy aprócska "zavarok" nem elviselhetetlenek. Laikus szemlélődönek elsőre le se esne, fel se tűnne. Láthatjuk, a bemenetek közti különbségek meglékelik a tesztelést, nagyobbat szór, mint maguk  a készülékek szinte. Ezek azok az aprócska dolgok, ami idővel előmászik rejtekéből, de ez sajnos minden nagyobb felbontású rendszer rákfenéje. Nem olyan jellegú probléma, ami miatt el kellene bármit adni, esetleg kukázni, csupán meg kell oldani. De ha nem oldunk meg semmit, akkor sincs baj a normál, hétköznapi zenehallgatáskor, csak, ha leülünk nagyon a rendszert analizálni, felbukkanhat. Speciel én szeretek minden kis piszkot eltakarítani, minden apró "hiányérzetet" betömni. Mi van ezután? Ha bármit változtatsz a rendszerben, szobában (arréb teszel egy asztalt, széket, bicajkereket), kezdheted előlről :) Ez a kütyüzés része a folyamatnak. Zenét hallgatni elég a Quantic+AZ1 is :)