Metàlt bírod? Bírja...

Volt az éjszakai summázata a TJ-nél tett látogatásnak. De ez inkább a móka kedvéért. Nem akartam széttorzított metállal* megrogyasztani, vagy hasonlók, de alapvetően nem is rogyna meg, amíg a hangsugárzó engedi (egyébként elég sokáig engedi, nem győztam halkítani, TJ meg tekerte fel... akkor ki a rocker?!). Szóval, egyszer azt mondja nekem Jenő: "na, rakd fel a hozott xarjaidat" :)

De ez már este volt. Érkezéskor TJ szobája úgy tele volt, a Tamásnál (Kürthy) talált, baromi nehéz doboznyi ellenállást akartam Neki odaadni, hogy biztos többre megy vele, mint én, ha meg semmire nem jó, akkor se én cipeljem. Átmásztam a tömegen, aztán söprés is volt kifele. Valahogy már nehezebben viseltem a tömeget, de biztos benne volt, mire odaértem, az agyam felrobbant, köszönhetően az M3-as autópálya felújítóinak,... Szombat délleőtt támadt kedvük ideiglenes sávokat festegetni és bólyázni, így pont azon a szakaszon, ahol két sáv + egy felhajtó találkozik, nem gyenge torlódást okoztak. Máshol ezt éjszaka csinálják, megfelelő világítás mellett...

Szóval Jenőtől kimenekülve gyors körbefutottunk. Nem gondolom, hogy hosszan értekeznék erről, alapvetően már nem hangot kerensi járok ki, inkább pofavizit. Azért megemlítem, hogy a L' auditeur nagy szobában, bár a szobának volt egy kis basszusemelése, elég jól sikerült beállítani a sztereót, így kérdéseket megelőzendő, ki is táblázták, mikor, melyik hansugárzók szólnak, mert nem voltak jelen. Nagy Laci tök jó dumákat akasztott, illetve fgyelemreméltóan igyekezett elmagyarázni a közönségnek, hogy amit hallunk, az nem rossz felvétel, ez a jó, ami csak úgy szól,  a maga szűrke egyszerűségében. A kis szobájukban analóg ment, ahányszor benéztem, ami a mai világban már kész csoda.

Mellettük volt Koscsó Feri, akinél négy Harbethtel Kishonti István demózta saját -quadro- felvételeit, míg melegváltásban Feri egy hazai építésű szélessávút, afféle szemináriumi jelleggel, kötetelen, beszélgetős formában. Nem sok időt töltöttem a szobákban, de ezeket pont elkaptam és igen kellemes arcukat mutatták. 

Büfé, kapucsínó, még egy kis lófrálás, de már csak, hogy teljen az idő, aztán betelepedtem Jenőhöz.

Korábban már felkerült, mit épít, így attól most eltekintenék, maradjunk a xarjaimnál. Persze, nem készültem komolyabban semmire, csak eltettem néhány CD-t, ha mégis kedvem úgy tartaná és kijön a lépés. Eleve nem is zavartam volna Jenő demóját, amire főként hangosítatlan és régi felvételekkel készült. Azt régen megbeszéltük, hogy a CéDézés hajnalán még a CD-k is jobban sikerültek. Halkabban mentek fel az anyagok, helyet hagyva a dinamika csúcsoknak, kevésbé kompresszálva a felvételeket. Egy ilyen demó közepére beesni egy modern felvétellel, elég megkínzása lenne az egész produkciónak. Ismerjük a jelenséget, amikor az 1956-os, monó lemez után, valami modern és merőben más technikával készült lemezt felteszünk és pislogunk, hogy "tyű, ez ennyire xar?". Durva zenéket se vittem, igyekeztem olyanokat válogatni, amit így-úgy, be lehet kötni ebbe a zenei világba, de halat se akartam vinni a tengerbe, így kicsit mást. Lou Reed Animal Serenade koncertalbummal nyitottunk, arról is a középső harmadot kitevő, nem éppen megszokott csellószólóval felvértezett Venus in furs-el. Ekkor már közel voltunk a 6 órához, így nem is sokan bóklásztak arra, kb 3-4 vendég lehetett (más ám ilyenkor ott az élet és főleg, máshogy szólnak a rendszerek!!!). Az első, ami megcsapott a régi komolyzenei lemezek után, hogy ezt azért elég direktbe bemikrofonozták, így idő volt megszokni, de mire a csellóhoz értünk, már sikerült. Nyúzták, tépték, vágták, jött szépen és hozta a libabőrt. Akkor már kezdett bennem megfogalmazódni, hogy ez most jobban szól, mint előző évben, de azért még nem kiabáltam el. Utána talán egy Doors koncerttel mentünk, csak halkan, inkább beszélgettünk, ez csak szólt a háttérben, majd a Tankcsapda / Punk and Roll-t azért vettem elő, mert azt valamikor, nagyon régen, elég egyszerű körülmények között, szalagra rögzítették. Más is a hangja, mint a többi TCs lemeznek. Nem jobb, vagy kevsébé jó, más, de nekem tetszik. Nem verettük, csak csendesen, de elég jól rajzolta a rendszer külön a hangszereket és sose esett darabjaira a produkció. A szélessávtól félőknek mesélem el, hogy a dobokat igen vehemensen verték és volt benne erő, de semmi elbrummogás. Szerintem ezután jött valaki, aki saját lemezeket akart hallgatni, félreálltam, aztán később még Jenő pakolt lemezeket és valahol egy Bach muzsikánál lőttem el, hogy ez most jobb. Jenő bólogatott, hogy szerinte is, bár megállapította, hogy gyáva vagyok :)

1- nem merem felnoymni a hangerőt (nekem nem hiányzik este a hangos muzsika, meg nem is akartam kedélyeket borzolni. De felnyomta TJ, nem xarozott :) )

2- nem merem kimodnani, hogy ez most jobb (mint az előző évi setupja). Egy év távlatából azért ezt a mondatot meg kellett fontolnom.

Talán még nekugrottunk Ligeti Györgynek, majd fél nyolc környékén benyögtem, hogy menjünk kajálni. Még kis traccsparti, a kínai félreértette, mit akarok, kaptam annyi cukorban áztatott bundás-csirkét, ami kitette a féléves cukorbeviteli-mennyiségemet, így kaja után már megfáradva, nem mentünk vissza zenélni, de az ott eltöltött idő mindenképp megmutatta, TJ megint csinált valami baromi jót. Azon agyaltam, mire emlékeztet a hang és az SE 300B felsöház jutott eszembe, de stabilabb alapokkal megtámasztva. Bár, ezt kikérné magának TJ, mviel amit most megépített, még senki nem építette meg, így csak vázolom, kb mit kell elképzelni. A Lowtherek kiegészültek a 2 pár Batpure supertweeterrel, ami, ahogy kell, itt is hozta azokat a jellemzőket, amit szokott és valamelyest ez is közrejátszott a 2024-es rendszer győzelméhez. Ami fix, baromi jó jelenlétérzettel van megáldva (ott vannak a szobában, ismerjük a sablondumát, itt tényleg...), de semmi mesterkéltség. A felvételek közti eltéréseket nagyon megmutatja és jön a zene.

elfáradtam... ennyi. ha majd eszembe jut még valami, bepötyögöm...