Elnéztem Hortobágy irányába és hatalmas felhők gomolyogtak. Délutáni zsírégetés helyett beültem a kínaiba és degeszre tömtem magam, majd hazatérve odenéztem a Quad CD-re. Visszakacsintott, így vettem a lapot és belementem a játékba. A Tiglon TMX alátétek még alatta voltak, így csak adtam neki egy kis szuflát és nyúltam a Drum and Folk lemezért, de ekkor megállt a kezem és visszatette. Előkerestem a tegnapi Leaether Strip-et és betoltam a fiókba, és láss codát, ez a kis szenya elsőre beolvasta és simán játszotta.

Mászkáltam és háttérnek szántam a zenélgetést, de azt vettem észre, odaseggeltem a rendszer elé. Fura volt ezt a lemezt hallgatni, mert teljesen más megvilágításba szólalt meg, mint ezelőtt. Mindene kikerekedett és az ezidáig értelmetlennek tűnő és a figyelem teljes elkerülését kiváltó futamok értelmet nyertek. A tonális egyensúly tökéletes, a megszólalás símogatóan finom, de annyira energikus, dinamikus és gyors(talán ez a ritmus, de lehet csak simán tempó). A negyedik, ötödik "dal" után valami olyasmi analógia kavargot a fejemben, hogy képzelj el egy kafa sportkocsit, ami már önmagában is elég mókás. Megvan? Vigyorfaktor az arcodon? Beül három haverod és megtolod, mint a vaddisznó és mindenki felváltva visít és röhög. Te is megelégedéssel vigyorogsz és persze dagad a melled, mert a haverok már ettől is lehányták a bokájukat. És most kiszáll a három, átlag 75kg-os haverod, így az autód jó 200kg-al lett könnyebb és most megtolod egyedül. Érzed mennyivel könnyedebben repül? Minden tekintetben könnyedebb és persze agresszívabb, de csak annyira, amenyire egy autónak lennie kell, mindennemű elsokalás nélkül. Most raktad alá a CD-nek a TMX alátéteket. És itt a vége? Lópikulát! Nézegeted- nézegeted, aztán rájössz, hogy ki lehet dobálni az autóból a klímát, hátsó sort és a fölös elektronikát, mint légzsákok, hifi. Kidobod a fűthető, ám annál nehezebb üléseket és bepakolsz egy spéci Recarot. És most dörrentessz oda a vasnak. Most kerültek helyükre a TMX alátétek. Mert helyük van. Nem mindegy hol vannak, de szerintem nincs általános install, csak a "tologasd és érezd". Nálam a képeken látható helyzetben voltak jó helyen.

Egyszer valaki megkérdezte, vicc e, vagy komoly, hogy Front 242- vel "tesztelünk". Nem, nem vicc. most nem Front volt, de hasonló. Bármi hihetetlen, tökéletese képet adnak az adott komponens tudásáról. A jó zene műfajföggetlen, de legyen itt a folytatás a hifibuziknak és a zene csak komoly lehet, esetleg jazz droidoknak. Vivaldi discolemezének egyik legnehezebb verziója egy vonós érzet. Ez rendszerint előkerül, ha valamit be kell lőni. Elég hamar elmegy az egész egyfajta nyivákolásba, ha nagyon feszes a rendszer hangja, ellenben az egész egy lagymatag trotty lesz, ha a rendszer negédesen duruzsol csak és xarik a dinamikára. Nos, kéremszépen... Ez most tökéletesen jól szólt. Bátran hátra lehet dőlni, ami jól vizsgázott a EA-n, Vivaldin se vérzett el. Darabig hallgattam, majd egy Röyksopp live-al zártam a napot. Illetve zártam a TMX behallgatását. Hallózgattam a Röyksoppit, amikor bennem is feléledt a kíváncsiság, mit tud a "nagyobb". Először persze kézbevéve nézegettem, miben térnek el. Amit tudtunk, az a csésze anyaga. A meglepetés akkor ért, amikor a nyírfacsészéből ki akartam venni az alsó felét az izolációs tüskének. Nem jött ki. Míg a tikfásból gond nélkül kiesik, addig ebből nem sikerült kiimádkoznom. erőszakkal nem akartam kifeszegetni, mert biztos oka van, hogy így benne van. Két alátétet egymás mellé téve, eltérő magasságot mutat. A két alátét felső tüskéje érzetre azonos súlyú és persze azonos méretű. Szerintem -az egyébként magában is rendelhető- tüske mindkét verzióban ugyanaz, de valamiért a nyírfás esetén magasabban ül(vastagabb alatta az "anyag", így többet csillapít?) és mint említettem, nem kiszedhető. Persze ezzel sokkal okosabb nem lettem és olyan régen hallgattam már a CD-met, hogy nem emlékeztem, milyen a nagyobb Tiglon alátét. Beraktam és fura volt. Ahol a nyírfás jól szólt, ott a tikfás visított. Kezdhettem újra tologatni, de arra még emlékeztem, hogy a CD közepe környékén volt a legjobb, így hamar megtaláltam az alátétek helyét. Hogy is fogalmazzak? Megnyomtuk annak a bizonyos szétberhelt autónak a kormányán lévő piros gombot, ami fölé Go, vagy NOS, vagy Nitrous van írva. Brutál vehemenciával pörögnek fel az események, de vigyázat!!! A Nitró nem gyerek kezébe való. Gép kell hozzá és nem akármilyen, mert egy alulméretezett blokkot hamar lenulláz. Valahogy így tesz a TMZ alátét is. Ha ki van futtatva, feledhetetlen élménnyel ajándékoz meg, de ha bepakoljuk egy 1,2 Corsába... hogy is mondjam, ott nem a nitró az első, amit be kell építeni. Ha hifire akarjuk fordítani, míg a TMX egy nagyon jó Kondo KSL Vz madzag a maga barátsgos hangjával, addig a TMZ a KSL LpZ, ami a maga könyörtelenségével rántja le a leplet a legkisebb félrehangolásról is. Ugyanúgy, ahogy az LpZ a bátrak és magabiztosak kábele, úgy a TMZ is valami hasonló dolog. Aki azt érzi, itt-ott azért bizonytalan a rendszere, most a kevesebb lesz a több. Jómagam se tudom egyelőre eldönteni, a CD esetén melyik lesz a befutó, majd az idő eldönti. Más aspektusból, a beépítet anyagok mechanikai jellemzői jelen esetben is tettenérhetőek a megszólaló hangban. Míg a tikfás végletekig kihegyezett, addig a nyírfás enyhén lágyabb, barátságosabb, melegebb. Persze nem kell szirupra gondolni, de azt érzem, sok rendszer esetén ez lesz a jobb megoldás és mindenképp közérthetőbb.

...

elfáradtam. ha még valami eszembe jut, folytatom :)