Nehezen kezdtem hozzá, mert mit is írjak? Vártam kicsit, olvasgattam az éppen aktuális fórum hozzászólásait, ahol kap mindenki hideget- meleget. Nem tudom hol a hiba? Régen ez a hifizés egyértelműbb volt. Régi szép időkben tudtunk örülni a Videoton lapos erősítője ha meghajtotta az Orion HS288-akat. Emlékszem a Lenco L300-as lemezjátszón, ugyanúgy jó volt hallgatni a Hobo Tiltott Gyümölcsét, mint most. Talán még jobb is volt, mert nem voltunk megtérítve. Telik az idő és nyit a piac és a magyar nép elfelejt lassan zenét hallgatni és analizál, holott semmit nem kellett volna csinálni, csak a régi bevált attitűdöt tovább csiszolni. Az eltelt kb 30év arra volt jó, hogy a piac nyitásával beáramlott  baromság teljesen torz képet fessen arról, mit is kell tudnia a hifinek. Semmit, csak tudnia kell szórakoztatni.

Ránkerőltettek audiofiliát, aminek az égvilágon semmi értelme, csak az eredendően helyes irányról letérítették a zenehallgatót. Tesztlemezeket hallgatnak sokan, vagy olyan zenét, amit lehet sose hallgattak volna előtte. Persze az nem baj, ha valakinek zenei rálátása bűvül és befogad újat, esetleg olyat is, amin általános iskolában nevetett (én is telerajzoltam az ének-zene könyvet. Zeneszerzőknek hol bajuszt, hol cigit a szájába, hol a fogát festettem ki rohadtra. Egyszer az énektanárnő ki is hívott és az orcámat kipingálta filctollal, jelezve, hogy ilyet Ő is el tud követni). Idővel ezek beérnek és ebben segít a jó hifi is, kétségtelen, de főleg a közeg, a hobbi közege.

Jelen kiállításon szerény véleményem szerint, mint régebben is, sok helyen olyan zenék szóltak, ami ennek a fejlődési tendenciának a terméke. A látogató panaszkodik, hogy nem jó a zene,  a kiálíltó panaszkodik, ha zenét tesz be, kivonulnak a szobából. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Az biztos, valaki elhitette a mi jó öreg hifikultúránkkal, hogy téves és nem ez az út, hanem az, ami az ő garásza felé tereli a népet. Jó lenne egyszer olyan kiállításon járni, ahol nem kell feszengeni és kiállító-látogató azonos érték(rend)et képviselnek.

Nos, ha ezek után azt mondom, nekem tetszett a kiálíltás, némi ellentmondásba futhatnék, de csak futhatnék. A fenti szösszenet afféle általános rekació, ami a kritikákat olvasva született meg bennem. Lehettek itt rossz szobák, meg a Nap és Hold együttállása, aminek szólnia kellett az szólt is. Mint régi motoros, Takács Jenőék szobája hozta amit vállalt. Szólt  a muzska, vagy Bartók Rádióból, vagy a Stellavox orsósmagnóról. Saját építésű erősítő és Sequerra monitor HB1 jellegű állványon -és mint kiderült- rizzsel lesújozva, csillapítva. Kellemesen, nyíltan zenélt, bár a picike dobozt nem fogadta kegyeibe a szoba, hallható volt, hogy egy igazmondó rendszerrel van dolgunk.

Jenőék után a kisebb Analog Voice szobába ültme be. Az a kilics esett kézre. Zsolti haverommal nézegetjük, vajh mi is szól, mert nincs kiírva. "Szerintem Jinro, mert réz hangja van". Nem kérdeztünk, ez afféle vetélkedő volt. Én is kicsit teszteltem magam és annyira, a végén úgy jöttem el, gőzöm sincs, mi volt abban a szobában pontosan. A CD játszó kizárásos alapon, mivel integrált volt és felültöltős, a 4-es lehetett. A madzagokat nem tudom, de ha a Vanik Zoli kérdésére, miszerint "a rendszer mibe fáj?", "kb 14" volt a válasz, ha összelapátolom, a Sogon nem fért bele. Már ha jól hallottam. Egyébként jól szólt. Messze a legjobb volt addig, bár a korai órákban még kevésbé volt összeérve, de ebben semmi érdekes nincs. Egy ilyen rendszert ha szétszednek, napok kellenek, hogy lenyugodjon. Ezt ki kell szűrni és akkor képet is kaptunk, mit tud. Este visszatérve már sokkal jobb volt és szerencsém is volt, mert megetették nekem is tetsző muzsikával, így széles mosolyal nyugtáztam, igen, megvagyunk.

...

Benyitok a másik Analog Voice szobába. Tömve van. Kiszűrődik valami, ami azonnal tetszetős, de nem férek be. Átsétáltam a szemben lévő szobába, ahol lemezcsere között megállpítom az átszűrődő zenéből, hogy a másik AN szobában bizony nem szól ám rosszul a történet. Hamar vissza is térek és tegye a szívére kezét, mindenki, első pillanatban belépéskor nem volt kétséges, hogy analóg szól. Jól megszívattak. Beléptem és megláttam a CD-t. Dac5 ...valami, talán Special... és CDT 5. Azt hiszem, megöregedtem, ott és akkor láttam mi, de mára elfelejtettem. Remélem nagyon nem nyúlok mellé. Madzagok ezüstök, meg úgy minden ezüst. Signature E dobozok. Ezek nagyon jók ám. Doboztalan megszólalása egyből tudatja, miről van szó. Ja, persze, Ongaku.

Igazi vérbő és fülledt mocsok, amiben a -jó- zene fürdik. Benne volt veleje, sava-borsa. Mocskos volt és gonosz. Azonnal bedarál és magával visz. Kőkemény ezüstbánya, amit ha meghallassz, megszűnik a világ és értelmét veszti bármit keresni, hazaértél. Itt hátra lehetet dőlni és élvezni, amiről szól az egész. Estére ez is még jobb lett, összeért. Eszköztelensége és simasága példás volt, nem csak digitális létére.  Nézegettem, mi lehet még a trükkje és ami elsőre feltűnt, hogy a hangsugárzó kábelek össze voltak tekeredve(fonva?). A megcsavart hangfalkanóc a megszólalás mechanikusságát csökkenti, simább lessz, analógosabb és egy Ongaku erőmű bőven elbírja az ezzel járó attack csökkenését. Középtartományban olyan energiákat közvetít, hogy ledarál a székről, még így is. Pesze ezzel más is eljátszhat, de általában nem hoz hosszútávon megelégedést, kell hozzá egy nagyon komoly vas. Mellesleg itt ad, ott elvesz. Jelen esetben jól működött. Nekem ott és akkor tetszett ez a teljesen doboztalan, fülledt erotika, amivel a rendszer kihámozott minden információt a pitekből. És igen, ezidáig az angol AN részéről számomra a legtetszetősebb egy Kegon köré épült szintén ezüst rendszer volt. Az az érzésem, ez most változott. Az a rendszer analitikusabb volt -talán-, de ez mocskosabb.

Nem vonható kétségbe, idén ez a szoba vitte a prímet. Ezüstjeinek köszönhetően aranyló fénnyel ragyogott be mindent. Ha ezt valaki más is érezte, máris nem volt hiábavaló a Show. Részemről vigyorogva tértem haza és reménykedem benne, van okunk vigyorogni és a hazai HiFi visszatalál régi jó medrébe. Nyitóképünkön a fiatalember vigyorog(pedig akár sírhatna is a Show citromdíjas reklámplakátját olvasva), a tőle idősebb és bölcsebb Kürthy Tomi kevésbé. Pesszimistább a témával kapcsolatban. Jó lenne nyerni és Tomit mosolyra sarkallni. Így tovább és reményeim szerint jövőre ismét lesz miért elmenni.