A kérdés nehéz. Minden ellene szól, mint a digit master és a trehány , elnagyolt lemezgyártás, mégis van, hogy talán, talán, mintha...

A kérdést az vetette fel bennem, korábban már írtam erről a Doors albumról, amit születésnapra kaptam uncsitesótól és meglepően hallgatható volt, REprint (discogs alapján: RE ) létére. De nem elég,hogy reprint, hanem kapott egy digtális ReMastert is (RM). Szóval, ami elmondható rossz róla, az elmondható. Aztán, ha már létezik eredeti monó masterrel is, REprint (RE) verzióban, azt is megvettem. Aztán karácsonyi meglepetésként leesett egy 1972-es nyomat, Kürthy Tomi gyűjteményéből (sztereó). 

Egy unatkozós délután elindítottam a lemezjátszót, kicsit melegítettem és  három lemezt gyorsváltásban hallgattam. Talán a RE RM ST ment le először, a többit már gyorsított eljárásban mérettettem meg. Ezt követte az 1972-es sztereó és ami azonnal feltűnt, jobban él, nyugodtabb (persze,ez a full analóg), de közben pontatlanabb. Nagyon sok hangszer, vagy hang ezen nem jelenik meg, vagyis pontatlanul. Mondhatnám, azért, mert annak nem is kellene hallatszódnia és a többin, csak a dinamikakompresszió ássa elő, de még ez se volt igaz. A 72-es analóg verzión elmosódnak gitárjátékok, apró finomságok, csilingelő lópikulák, amik fel vannak akasztva a dob mellé, kis fémcsövek és dobosunk kedvére néha végighozza rajta a verőjét és azok szépen, de azért bőségesen hallhatóan megjelennek a muzsikában.

Persze, még hátra volt a monó verzió, orig masterrel, de REprintként... (vagyis, szintén a tróger gyártás, amiről legendák röpködnek, hogy van, amitkor egy mezei, írott CD-ről vágják a mastert). Lehet ez a meghallgatás majd ismétlést kér, de mintha ez lett volna a legpontosabb.

...

Messzemenő következtetést ebből levonni utópia lenne, de itt és most, érzésem szerint a REprintek simán partiban voltak az 1972-es nyomattal Miért? Csak találgatni tudok, de vélhetően a 72-es nyomat előző gazdája, gazdái (nem Tamás), isten tudja, mivel hallgatták és hányszor ezt a lemezt, de olyan, mintha a zenei történések egy részét végérvényesen kiradírozták volna a barázdából. Persze, az analóg finomság itt jött csak igazán át. Amikor rátettem, a tűt, jött egy "tyűbazzmeg"...

Külön- külön, mindhárom lemez élvezhető, megméretve meg ami fent van...

....

Azért a REprintekkel lehet érdemes megmaradni csak az egyébként be nem szerezhető dolgoknál, pl több Joy Division kalózkoncert megjelent ilyen lemezen, aminek kb teljesen mindegy, mert a fiók mélyén megtalált kazettáról vágták fel, valamikor táskamagnóval felvéve. Értelmesebb darabokkal csak óvatosan.