Rég volt, de nem is annyira, amikor Goldring 1012GX hangszedővel ostromoltuk a hájend fellegvárát. Joggal teszi fel a kérdést bárki, ez mitől is hájgend, de valahogy azt éreztük, rendben vagyunk. Aztán jött a flancolás és MC-zés, igaz, nem flanc volt az, csak egyszer, még a Music Forum Expon az előtérből hallgatva felcsendült a PJ Harvej/Ride of me és jött a leseggelés. A 47Lab MC Bee szólt, már ekkor tudtam. nekem ez kell... ...és ekkor léptem ki az MM világból és kezdtem el a 47Lab MC vonalat kiépíteni.

Szóval, most egy ismerős mondta, hogy kellene neki egy roppant egyszerű lemezjátszó, amivel nem kell gatyáznia a biszbaszokkal, külön hajtúművel, karokkal, kardeszkákkal, trafókkal, meg így semmivel, csak legyen egy egyszerű darab, ami még hasonlít egy lemezjátszóra, elfér a polcon és rá lehet kötni a meglévő Rotel erősítőre, de azért szól tisztességesen. Régen őrzöm ezt az Avalont, bár néha, amikor a szükség úgy hozta, meghirdettem, kevés sikerrel, így szerencsére minidg megmaradt; de úgy éreztem, most oda kell adnom. Gond a pickUp... Emberünknek van egy MC-je, de a Rotel nem tudja. Van trafó is, de egyszerúsíteni akar. Első gondolatom a Golring 1012GX volt és valami isteni szikra, hogy épp árultak egyet, nem is túl sok pénzen. Huszti Gabi (Limar Audio valamikor) be is vizsgálta és tanusítványa van, hogy élete 80%-a még előtte áll, hát legyen.

PU megjött, beszerelés. A tűszár kicsit ferde (ez benne is volt HG jegyzőkönyvében, de az is, hogy ez élvezeti értékét nem csorbítja), de ez minden Goldring rákfenéje. fél év után mind elmegy kicsit, de annyi, hogy a sablonnal nem a PU-testet kell irányba tenni,hanem a tű szárát.

Kellene egy MM phono... Nabassz, az nincs... DE! Van, a szekrényben valahol egy leégett végfokkal bíró, de előfokként még jól üzemelő NAD receiver. Nemigazán a szépségdíjra mentünk, csak a megszólalásra, meg a tűnyomás és antiskating kb beállítására, majd a készrehúzás úgyse nálam lesz megejtve.

Még minden hideg, rideg, de van benne valami. Felderengett a régi idők hangja, ami elég igénytelen ahhoz, hogy bármi érdekelje, ez csak megindul és szántja a muzsikát, legyen az bármi. Annyira megtetszett, jópár lemez előkerült és az olyan Joy Division koncertalbum is élvezhető volt, aminek nem lenne szabad. Egyformán jól tolta a zongorajátékot, mint a Yellot, vagy Shament. volt némi karc a hangjában és a gyanúm a lemezleszorító felé terelődött. Mostanában az Avalont is a stabilizerrel használtam, most visszatért a leszorító okozta torzítás. Nem annyira vészes, de ha megszoktad ezek nélkül, nem annyira tetszik, ha a magasak ott is elszisszennek, ahol nem kellene s válnak olyan dolgok picit tolkaodóvá, mechamikussá, aminek nem kellene. 

Törtem fejem, mi lenne megoldás, amikor beugrott, hogy a stabilizer műanyagokkal és gumival játszik a fölös rezonanciák kioltásához. Nemrég próbáltam egy másik hangkart, abban a ZYX betorzít e, durva basszusoknál, de a kardeszkám túl magas volt hozzá, így azt lecsavaroztam, feltettem egy kb 8 mm vastag falapot a helyére, jobb híján, de még így is magas volt. ekkor megpróbáltam a lemezt alápóckolni és találtam a szekrényben olyan habszivacsot, amit a szalagparketták alá tesznek. Ez emelt annyit a lemezen, amit kellett, de lemezlevételkor jött a lemezzel, szerintem feltöltődik, ami nem annyira jó. Viszont, így,  a lemez alatt úgy tűnik, funkcionált. A hangot simította. Ez nem hiszem, hogy megoldás lenne, de a Funk cég Achromat alátéte is valami aprócska légbuborákokkal játszik, lehet majd próbát kell tenni. Eddig nem éreztem erre késztetést, majd lehet kipróbálom.

...

Szóval ez a habszivacs (vagy mi ez?!) ugrott be. volt levágva egy kis kör alakú darabka, még valamikor az RS-Lab kar alá próbáltam be, kivettem. Nem emlékszem, milyen volt, de nem hagytam alatta, akkor jobb nem volt, legfeljebb más. Ennek közepén nemes egyszerűséggel átszúrtam a lemezleszorítő csavarját és feltekertem... Ezt biztos rendszere válogatja, nálam sokat simítotrt a hangon, kérdés, ez minden rendszernek jól jön e. Egy kicsit melankólikusabb rendszert nem fog felrázni, bár tempóvesztést nem tapasztaltam, inkább simult minden és színesedett. Egyértelműen a stabilizer iránya, de lehet jobb is ide. Így megvalósul Max elgondolása is, hogy leszorítjuk a lemezt a tányérhoz, de van némi fölös rezgéselnyelés, ami a támyér és a műanyag leszorító között lenne. (többféle leszorító létezett. Volt, amleiykben volt körbe egy gumigyűrű, nekem a teljesen pucér, műanyag van). töltődik e sztatikusan? végülis, a lemezcimkével találkozik, ettől még töltődhet, de eddig csak előnyét láttam.

Mégis milyen? Jó... Ez a 1012GX mindenevő. Emlékeim szerint a 1042 hiába nagyobb volt, valahogy mégis ez maradt meg nekem, mint nyerő darab. Más a tű csiszolása, ennek a Geyger II-t jól eltalálták, jelentsen is az bármit. A 1040-nek volt vdH tűje, az szerintem jobb volt, de ritka, mint a fehér holló, bár valahol olvastam olyat, a 1022 átvette a 1040 tűprofilját, de lehet ebből semmi nem igaz. A 1012GX esetén semmi extra finomkodás, meg légyfingszellentés, de valahogy vadparaszt módon mindenből zenét varázsol elő. Ha nagyon hájendezni akar valaki, simán bele lehet kötni, de az nem kétséges, hogy ezzel ha nekiállsz zenét hallgatni, másnap dúdolod az esti rapertoárt, hiába még a spéci leszorító nélkül ment.