Mai termés 10km tekerés volt a szabad ég alatt, de ez a néhány nap fagy úgy hazavágta a belvárosi körömön az aszfaltot, hogy kénytelen voltam más elfoglaltságot találni magamnak. Persze hazatérve, még 120fölött volt a pulzusom, így rápattantam a spinningre. Van egy jó kis teremedzésem felvéve, azt szoktam megtolni. Akinek kell a link, írjon. Garantált az izzadás.

Mindig utáltam ezt a szobekerós feelinget, főleg a spinning jelenséget, de utólért és beolvasztott a haladás útja. Miért is érdekes ez? Nagyjából 115-ös pulzusnál leszállok, mert onnan már nem megy lentebb. Egy kis nyújtás, lazítás, de még minidg 100fölött vagy. Erre találtam ki, hogy egyébiránt kevésbé hallgatott, ám roppant nyugodt lemezeimet előkeresem. Nemrég a Diana Krall párizsi koncerttel szenderedtem nyugalmi állapotba, most mást akartam. És valahogy, gőzöm nincs honnan, jött egy gondolat, hogy Zorán. Már megjelent előttem a régmúlt emléke, amikor a csöves motyókkal hallgattam. Mert igen, ezt a lemezt utóljára több mint tíz éve szántotta a lézereke. Mosolyogtam is előre, mert emlékeztem, hogy ez a lemez bazi jól szólt ám. És ekkor betettem... És nem történt semmi. Vakartam a fejem, miapicsa, hisz eltelt tíz+ év, ráköltöttem isten tudja mennyit és nem jön a "hűbazzzdmeg". Itt -ott jött valami, de még annyi se, amit megfakult emlékezetem fel tudot idézni. Valahogy azt vártam, itt fognak ülni a zenészek és elájulok a gyönyörtől, de semmi. Bánatomban neki is ültem  a tegnapi kínai maradéknak és persze benyomtam a gépet, hogy most jól megmondom, mekkora barom vagyok. Aztán valahogy, ahogy itt üldögélek, azt vettem észre, kezdek figyelni a zenére és a szövegre. És ekkor esett le. Nem, nem nyűgözött le a hihetetlenül szép térrel, jelenlétérzettel és egyéb dolgokkal, amivel régebben tüntetett. Most csak egy kis egyszerű, fakó valami volt, de hozzám beszélt. Már persze amennyire Zorán hozzám beszél. Figyelek rá, de azt hiszem, nem én vagyok az embere. De legalább ezt is megtudtam. Régen ezt nem tudtam eldönteni, illetve fel se merült, mert csak gyönyörködni használtuk. Mondjuk a nagy gyönyörűségben sose vettem észre, hogy Presser Gábor is énekelget rajta. Láttam a nevét a lemezen, gondoltam a batyempit nyomkodja, most meg itt duetteznek.

ez van, akkor csak- nem visszafele lépdelünk, de bevallom, egy pillanatra megijedtem, nem is kicsit.

Záródal a Valaki mondja meg. Kiváncsi leszek, nem egy egyszerű dal...