Úgy látszik ez a hosszú szünet jót tesz a halfnote-nak is. Tegnapi irományom kapcsán/után valamit kerestem este a googliban és az ear.hu-ra dobott. Őszinte leszek, nem vagyok nagy blogolvasó. Nem olvasom az egyéb hifis oldalakat, mert a sajátunkra írni sincs időm, de ezt kifejezetten nem ajánlom másoknak. Tessék csak sok helyről összegereblyézni a tudományt, ill az információt és a végén a régi matek feladatokhoz hasonlóan látjuk mit teszünk be a gépbe, ott beindulnak a saját belső függvények és kidobja az eredőt. Persze a ló másik felére se szabad átesni és tessék minnél többet próbálgatni és nem Csont nélkül benyalni a jól hangzó, ám közel se biztos dolgokat.

No-de hagyjuk a blablát. A lényeg valahol ott van, ismét belefutottam a kábelmizériába. Olvashattam arról, miért lett átbaszva az, aki egy furmányos marketing áldozataként képes volt réz kábeleket venni. Félreértés ne essék, megértem ama tábort is, aki mai napig ezt a nótét(nótát akartam írni. a sors keze) fütyüli, mert nagy igazságosságosságuk van sok dologban. Hirdetik az ezüstdrótok jobb sávszéleit, jobb felbontását, nyugodtabb hangját. Kifejtik, hogy a gyengébb rendszereknek elkel a rézdrótok kissé harsányabb, dinamikusabb hangja és ezek tényleg afféle ehető dolgok. csakhogy a zenehallgatás nem attól függ, mit tudtak velem megetetni, hanem attól, mi szól jól. És elérkeztünk egy kulcsmondathoz. Mi szól jól? Ezt nehéz megfogni, ugyanis mindenkinek más. akkor miért beszélünk erről? pontosan ezért. Aki olvas egy site-ot, legyen azzal tisztába, annak írója szempontjából mi szól jól. Aztán ez ugye bemegy a gépbe és a végén dob valamit a saját kis masinánk. reggeli agymenésemben valami ilyesmiről próbálok írni. aki minket olvas, legalább értse, nekünk/nekem mi szól jól. És ezen a ponton vissza is tudok kanyarodni a drótok problémájára. Adott az első AN madzag élményem, valamikor réges-rég. Réz volt. Felbuzdulva a dolgon, gyorsan vettem (sors fintora) éppen EAR-tól egy C és egy QSSC V madzagot. Mese nem volt. A V minden értelemben jobb volt és ehhez kétség nem fért. Imádtam azt a nyugalmat és felbontást, amit produkált. Ekkor még csak Audio Innovations Alto erősítőm és hangsugárzóm volt egy AN-D madzaggal összekötve. Elé volt kötve valami, már nem emlékszem. Talán Nakamichi CD. És itt indult be az AN történet. Gyorsan jöttek a készülékek. először egy P1, majd egy pár J/Sp. Közben az ezüst überAlles is dúlt, így kiépítésre került a full ezüstdrót-rendszer, ami főként V szinten mozgott, de akadt Vz is és a dobozok irányába Sp biwire menetelt. Némi készülékcserebere vége az Audio Innovations zászlóshajója, a The First lett az S1000 phono-preamppal. És igen, baromi szépen szólt. Olvadoztam a rendszer előtt és mások is olvadoztak, mígnem egy haverom az armand van halden lemezt "kérve" csak nézett egyet és konstatálta, hogy ez a gyerek hülye. Baromi nehéz volt elfogadni, de ezt éreztem én is. A készülék és madzagfétis, illetve a jó hifista komolyzenét hallgat és jazzt (ezek afféle megfelelési kényszerek, illetve ha a nagyok azt mondják, biztos úgy van) eltompítja az agyat és csak arra nem figyelünk, amiről az egész szól. Arra, hogy a rendszer ne álljon a muzsika és közém. Pedig sokszor de, oda áll. És vad dolog követezik!!! Gyenge idegezetűek görgessenek tovább. Életem első élménye az Ongakuval kifejezetten ambivalensre sikeredett. Első zenedarab valami vonós volt, majd hasonló vizeken evezve ámultam és ájultam, majd Anima Sound System 68 és ledöbbentem. Lassú, nincs kraftja. El lehet azt nekem magyarázni, hogy ez így jó, de nem. Olyan, mint a Panyolai pálinka. Mindenki összefossa tőle magát, boltban fél liter hatezer magyar ficcs. Kaptam egyet, megkóstoltam és egyszeri parasztmódra csak annyit mondtam, vizes. Védték a mundért, de velem nem volt mit kezdeni. A pálinka, az igazi pálinka, ha lehajtod, szétmarja a torkod, végig érzed a kraftot, míg az élmény tart. Rá van arra írva, hogy desztvizet tartalmaz, nem is tagadják, hogy az élmény közérthetősége végett szépítik a dolgot, csak ezzel a nyers életerőt ölték ki belőle. Valami ennyire egyszerű oknál fogva döntöttem úgy, hogy szarok a dogmákra és ha a zenei élmény nem úgy jön, ahogy én akarom, akkor az nekem csak egy panyolai pálinka. És ekkor jött a jól irányított átverés. Fedőneve Kondo KSL. Beköti az ember és érzi, nincs olyan színes, messze nincs olyan felbontása, de sokkal inkább nekem szól, mint bármi más. Forgatja az ember a szemét/fülét, nézi a madzagjait és azt mondja, nem vagy olyan finom, mint a meglévő, de bassza meg, ebben benne van az élet sava-borsa. És olyannyira benne van, hogy némi próba után nem hezitál cserélni. Aztán telnek az évek és ugye még mindig sokan esküsznek a régi dolgokra, mert az ezüst. Ismét próba, hátha valamikor rosszul döntöttünk, a minket folyamatosan ágynak döntő, bár nem szépségkirálynőnk mellett. Szép és elvileg jobb hangú ezüstök újra vissza a rendszerbe és hűűűű, de szééép, de ez a rajongás hamar alábbhagy és szép lassan minden vándorol vissza a helyére. Mire észbe kaptunk, mindent újra kicseréltünk réz KSL-re. Ekkor döngetik sokan azt az elméletet, hogy "mert a rendszer nem tud annyit, hogy az ezüst ne mutassa meg a hibáit". Nos, kérem szépen, még ezen is elmorfondíroztam, mert az OK, hogy alapvetően empirikus alkat vagyok, de szeretem, ha a gyakorlat összhangban van az elmélettel. És láss csodát, a rendszer vélhetően nem kevés, mert a KSL ezüstökkel jól szuperál. Sebaj, majd mi alkotjuk az elméletet a gyakorlat mellé és lesz összhang. Persze ne mondja senki, hogy vizet iszik és bort prédikál alapon, de főleg azért, mert jó, beruháztam KSL ezüstbe(rezesek nem eladók!), de ez az ezüst már más, mint az az ezüst, amiről sokan zengetik az ódákat. Az az ezüst szépen szól, ez az ezüst pedig jól szól. Jól, azaz helyesen. Az élet nem mindig habostorta és azt szeretem, ha a rendszer, ill a madzag megmutatja annak árnyoldalait is. Néha látni kell a fájdalmat is életnagyságú valójában, mert még túl jól éreznénk magunkat. Látni kell az elementáris erőt, a hatalmat, érezzük mennyire kicsik vagyunk. Egy jól megválasztott rendszer képes erre és a jól megválasztott kábelrendszer eme rendszernek részhalmaza.

Mire ide értünk, azt gondolom, aki olvas minket, már tudja, számunkra mit jelent a jó. Bejártunk sok utat és persze sok zsákutcát. Speciel nem a hifiért élek, Ő legyen értem. Ne azzal teljen az idő, keressem a szépséget benne, csak egyszerűen ne álljon közém és az élmény közé. Érdekes, hogy EAR hasonlót ír Heed Zsolt készülékeiről, miszerint xarnak a világra,csak zenélnek. Sajnálhatja EAR, hogy a Moth erősítőket nem vette behatóbban fülügyre, lévén Zsolt elektronikáitól lényegesen komplexebbek, muzikálisabbak. Engem valahol ezek a kis cigikarton-dobozok is segítettek megérteni, hogy néha a kevesebb több.

ui: tévedés ne essék, szerintem az ear.hu jó oldal, bár nem osztok mindent, amit ott láttam tegnap.