Nna, hadd jöjjön a mai adag. Régi történet fog megelevenedni. Már sokszor céloztam rá, de sose jutottam odáig, meséljek róla. Talán a Kondot mindenkinek sorozatban említettem és a JPW Sonata kapcsán is. Igen, kicsit kikapcsolunk és filléres ötlet következik. De előtte, hogy ne csak ennyi legyen, elmesélem, tegnap ráböktem a respektum menüben lévő carboncopy linkre. Tamásunk is JPW Sonanatázik, így Ő is segített nem elfelejteni a mai témát. De mentem tovább, carboncopy weblapján további linket találhatók, egyéb hifis oldalakra mutatva, amelyek közül az earblogra klattyoltam és olvastam kicsit fura arccal a Butaságom története posztot.

Érdekes, mert Ear nem az, aki a szomszédba megy jótanácsért, sokatlátot ember és azt érzem, csávába került. De ha nem is csávába, valamit elszámolt. Vagy, passzolom. Valójában értetlenül állok a dolog előtt(vagy neeem?), mert ettől már garantáltan volt boldogabb. Meg akartam tőle kérdezni, mi történt, vagy mi van, de regisztrálni kell a hozzászóláshoz, ahhoz meg lusta voltam. Vélhetően tegnap is ebéd után ültem le pilledni és hifit olvasgatni, akkor meg a világ lustája vagyok. Azt gondolom, majd meg fogjuk tudni mi a vége a történetnek, ami nekem ebből most lejött, érdemes végigzongorzáni néhány hifista fázist, milyen fejlődési folyamatok vannak, annak tükrében, hogyan viszonyulunk a gyártóhoz, urambocsá importőrhöz/kereskedőhöz.

Eme poszt megszületését az is elősegítette, hogy rámírtak, hogy "mi van már? azt mondtad,..." És igen, azt mondtam. Mit is? Preludium B31, azt.

Akkor hogy is kerül ez az asztalra? Egyszerűen. Egyszer valamibe beszámoltam egy pár Preludium B31-es dobozt. Le lett téve Darvas Laci(nem a HFM) haveromnál, aki előszerettel hallgatta. Emlékeimben még élt a Preludium a régi időkből, amikor a műszaki bolt kirakatából bámultuk és elérhetetlennek tűnt 6000Ft/pár árával. Ebben az időben a NAD lemezjátszó is sztár volt és -számomra- elérhetetlen. Később Szabó Pali haverunk(Ő volt a környéken a nagy hifimágus) cserélte Preludiumra az Orion HS282-es és 288-asait. Tyű, ááá, húúú... Aztán hosszú szünet következett, mígnem Dobronszky(i?) Jani haveromnál hallgathattam újra Prelukat, Pioneer A400, majd később Beag csöves monoblokkokkal, és tetszett. Kifejezetten jól szóltak. Nem volt soha tolakodó, de bármilyen zenét be vagy feltettél, letolta. Afféle igazi all- rounder doboz, ami ilyen áron szinte lehetetlen.

Kb ennyi előzte meg azt, hogy valamibe beszámoljak egy Prelu B31-et(amit utána IstvánCsontos egyik haverja vett meg, aki olcsón keresett Istvánnál hangsugárzót, de olyan olcsón, amilyen olcsón Ő nem tudott neki semmit adni). És ott voltunk Lackónál, néztük és gondoltam egyet, kössük már be, úgy tisztességesen. Az akkori erősítő éppen a valamikori Moth 30Wattosom volt és ha jól melékeszem, egy elég egyszerű Nakamichi MB4-es(de lehet Philips CD304) CDpörgetővel zenélt. A madzagokat kicseréltem Kondo KSL SpC-re és nagyjából helyükre tettem a dobozokat, amelyek valami bitangnehéz acélállványon álltak, made by DöLöFaterKazánlemezből. Egy Ramsteinn lemezzel nyitottunk, mivel a Prelu tudtuk, jól nyomja a diszkót. Nagyot zúzott. Nem úgy, még nagyobbat. Ezt túlélve, csak azt hebegtük, valami olyasmi történt, mint amikor az Avantgarde Solok szólnak. És igen, olyan volt. Mocskos energikus, komplex és nem tolakodó. Nem volt nyamvadt, semmi ilyesmi nem volt megfigyelhető, de nem is volt lekerekítve a történet. Szépen, nyitottan zenélt. Persze mondhatjuk, hogy rockerhajtány, így előkapartam a rogyásig hallgatott, vagy tesztelt(?) Belafonte lemezt, amikor a Carnegie Hall-ban bohóckodik. Ragozhatnám, de ebbe se tudtunk belekötni. Nem csak én, Kürthy Tomi is ott volt és Ő is bólogatott,hogy "nem rossz". Őszinte meglepettségemben hirtelen azt se tudtam, hova kapjak, mert az OK volt, hogy régen ezt jónak hallottuk, de azóta nagy idő eltelt és olyan igazán nagy hifis, vagy inkább úgy írom highendes karriert nem futott be a doboz. Ami biztos, ott és akkor mocskos jól szólt. Hogy más rendszeren, más erősítővel, más madzagokkal mit tesz, azt nem tudom, de ez a konfig nagyon ott volt a szeren. És hogy visszakanyarodjunk a Sonanatahoz, lehet a Sonata szebb, talán kicsit pontosabb, de teljesen másról szól. Rég volt ez a Prelus történet, de ha valaki megkérdezi, valahogy a szívem minidg húz a kis Sonanatához és ugye az irodalom is azt mondja, az a jobb, belül érzem, hogy ez nem igaz. A Sonata vélhetően egy nagyon drága rendszert jobban ki tud szolgálni(ott már annyira absztrakt a hang, nem az általános dolgok érdekelnek), de olcsó rendszerekben a Prelu lesz a jobb. Persze ez lehet koránt sem igaz, mert a Prelut még nem hallottam Kondo erősítővel, így ott se temessük, csak ezek a fránya videoton előítéletek.

...

* itt vakarom a fejem, hogy jött ide az Ear sztori... Megvannn!!! Nagy pénzből is lehet butaságot elkövetni és ugyanígy lehet kicsiből csodát.