Vagyis izé... mászott, vagyis nem, csak lógott. Ez persze némi magyarázatra szorul. Tegnap nekiültem LP-t hallózni, amikor késztetést éreztem arra, hogy nekiessek a tölcséreket berendezni. Első blikkre hozta is amit elvárunk tőle a ledobtuk és fordítottunk egyet rajta szintet. Magyar napot tartottam és a Rice XX. századi híradója akadt elsőnek kezembe. Közben gyönyörködtem a hangkarban és mondogattam magamban, erről még úgyse írtam részletesen, majd most megteszem(annyira kafa)

Némi tologatás után az ezidáig észre se nagyon vett, Tutujgass meg c. dalt hallgatva már- már elhittem, hogy Feró valami macska után sírdogál. Ez-az, jó nyomon vagyunk. Kommunikál velem a rendszer.

Persze ez igazán csak most kezdődött el. Felbátorodtam és továbblépésre szántam el magam: megpróbáljuk beállítani. Tologatás, hallgatózás, hmmm, jó ez. Mindaddig, míg elő nem került az Európa Kiadó lemez második odlaláról a Toporzékolok, ami valami velőtrázóan fúródott az agyamon át a testembe és kergetett a halálba. Borzalmas volt... Hmmm... Tűnyomást neki. Előző nap kisebbre vettem egy 0,2g-os ellensúly segítségével, ez most lekerült a kar túlfeléről. Jobb- jobb, de nem az igazi. Tologatás, majd fejvakarás következett. Ekkor jutott eszembe, volt még két hosszabító a tápdrótok előtt. Előbányásztam az egyiket és bekötöttem és igen, jobb lett. Egy totál béna elosztó, de valahogy kellett az összeképhez. De valami csak nem akart jó lenni, hiába tologattam, húzogattam, ekkor jutott eszembe, ez az elosztó előzőleg a falra volt felapplikálva egy szeg segítségével. Szeget nem akartam beverni, nem is tudnék mezei kalapáccsal, így izolálni próbáltam. Alátoltam egy biciklibelsőt, amitől a csörömpölés megszűnni látszott, viszont a tempója is alábbhagyott. Fújtam bele, hátha majd keményebben, de nem sokat javult, ha kicsit javult is. Ekkor visszatettem az elosztót a padlóra és csak így volt jobb. Legalább volt ereje. Ekkor kb egy 47Lab Shigaraki szinten szólt a rendszer, ami igen, egy fasntasztikusan jó rendszer, de ahol egy szem interkonnekt árából -nagy szerencsével- akár lehet is venni egy Shiga erősítőt és CD/DAC kombót, azt gondolom, nem elégedhetünk meg a kis japcsi nyújtotta tudománnyal. Ettől ez a rendszer szólt már sokkal- sokkal jobban. Kifuttatva, kompromisszumot nem tűrő módon hozza, amit egy kis finom rendszer,  azaz megérinti a lelked, de hozza azt is, amit a nagy monstrumok tudnak, hogy teljes valójában ott ülnek veled szemben a zenészek. Az a fura, egy ilyan nagy rendszer ezt a monumentalitását légyfing halkan is megtartja. Éjszakai hangerőn is embernagyságúak a zenészek és a színpad. Na ennek most nyoma se volt.

Nem hagyott nyugodni az elosztó és előszedtem a Tiglon TMX-eket, de közben megpillantottam mindenki jóbarátját, a barnaragasztót. Bepróbáltam és jobb lett. Sokkal jobb, de így se az igazi. A végén úgy elmentem a tologatással, forgatással, már a TMX-eket nem volt kedvem kicsomagolni, ugyanis bármit pakoltam az elosztó alá, mindig a padlón volt a legjobb. Finomabb lett, de az ereje, veleje kicsit elszállt.

Mire kivégeztem az Európa Kiadót, párszor elmondogattam magamban, eladom a fenébe. A kis FAL dobozzal nincs ennyi nyűg. Az hozza amit vállalt és kész, amikor a Bizottság lemez új értelmet adott az estének. Feltettem és jó volt. Lehet xar az EK lemezem? Azért nem, nemrég még nem volt semmi baja. Egyszerűen még nem kóser a rendszer. Lehet az elosztót csak fel kellene valahogy megint szegelni a falra? Passzolom, mert ezután újabb sokkk ért. Alig lettünk túl a bizottsági Szerelemen és 21:34kor azt hittem, végre alszom egy normálisat, vesztemre kontrolként bemnyomtam a CD-t. Bár ne tettem volna. Ráértem volna ma megtudni, hogy az egész analóg vélhetően rosszul van vízszintezve, mert totál félrehúz. A belőtt hangfalak CD-ről enyhén jobbról szóltak...

Újra tologatás, csavargatás és hangfal mögötti csillapító alkalmasságok pakolászása. Majd a megtalált balance után az életnagyságú emberek keresése. Egyszer megvolt. Elbasztam. Még csavartam egyet rajta és elment. Igen, minden rendszer esetén van egy un sweetPoint. Ezt még Mészáros Zsolti barátom nevezte el így. Az az eset, amikor tologatod a dobozokat és egyszer összeáll minden egy egésszé. A katyvasz értelmet nyer, ahogy a legfülsüketítőbb zenei aktus is. Ha ez megvan, ne nyúlj hozzá, mert csak xarabb lesz. Hozzányúltam, nem kellett volna. Éjfél körül úgy zártam a napot, hogy mindent szanaszét tologattam, keresztváltókat elcsavargattam, így nagyjából az a beállás sincs meg, ami még a nagy belövés előtt megvolt.

Jó hangfal é az Avatgarde. Jó, de ne akard beállítani. Akkor jó, mikor megveszed, mert a jóból idővel még jobb lesz, de ha egyszer már szólt bitang jól, nagyon nehéz élni vele, míg valahogy vissza nem áll.

És mi lesz az elosztóval? Nem tudom. Ma vélhetően minden kezdődik elölről... Kalandra fel!

És mi lesz az RS Lab karral? Egyszer majdcsak arra is sor kerül...