Gyors letudom ezt is, mert elfelejtem... Kevesebben tölcsérezünk, de nekik hasznos lehet. Bááár, hibridmegoldásokon lehet gondolkodni más hangsugárzók esetén is, így akár...

A tölcsérek bedrótozása nem egyszerű dolog. Nem biztos, hogy minden hangszóróhoz, ugyanaz a kábel lesz a tökéletes, így nálam is három eltérő madzagon megy a jel. Magashoz egy vdH Clearwater, szubhoz az AN-B sárga, míg a középhez Kondo KSL SpC lett az ideális. Mindenesetre a trikábel afféle alapkövetelmény.

Próbáltam valamikor KSL SpZ-t bekötni SpZ jumperekkel, de gyorsan, futva kötöttem vissza a megszokott triót. Lehet az SpZ trióban jobb lenne, sőt, de francnak volt annyi pénze. DE emlékszem, CsontosI rendszerében se mindehol futott SpZ, a szub hibridmegoldás volt és oda fixen futott egy szett Townshend Isolda is.

Tegnap esti kábelbuzera után maradt bennem egy érzés, hogy az AN-S madzaggal "elrontott" hangban a mélyek pontosabbak voltak, de lehet, csak egyszerűbbek, vagyis igen, egyszerűbbek. A basszusgitár nem volt annyira játékos és a doboknak is egyenhangja volt kicsit, de ezt jól kordábantartotta a rendszer. Valahogy beugrott és már néhány napja is gondolkodtam azon, hogy a kis rendszerben felszabadult Towshend ribbonomat be kellene próbálni párhuzamosan az AN-B madzaggal.

A Townshened hangsugárzókábeleknek van egy nagy előnye: Az erősítőbe bedugandó banándugónak a végébe be lehet dugni egy másik szett banándugót, így a már egyébként is minden nyílásán kihasznált hangfalterminál esetén csak kihúzum a B drót banándugóját, bekerül a Towshend, abba a B és kész is vagyok. Ez nem túl pepecs meló, még belefért este. Az ilyen kísérletezések hülyén is elsülhetnek, mert ha két olyan elemet vegyítünk,melyeknek van torzítása, hibája, nagy valóüszínűséggel egyesítik a két hibát és még rosszabb lesz. Ha a két elemnek nem hibája van, csak hiányossága, ott talán van esély egy jobb hangot elkapni, kiegésztíve egymást. Istvánnál az Isolda jól egészítette ki a másik drótot, amit ha agyonütnek, se fogok emlékezni, mi volt, de tutifix, hogy ott is két madzag futott a szubokhoz.

...

Kerestem egy fotót, de elég gyenge minőség... Amit ki tudok rajta bogozni, hogy a középhez KSL SpZ fut, magában. A magasakhoz SpZ és Isolda, a Supertweeterhez Spz, és a szubhoz, emlékeim szerint és talán a kép szerint is AN-La és Isolda, tápkábele AN-La. Mondjuk ez szép gyűjtemény, nekem ez nem fér bele, de azt tudom, hogy jól szólt. Finom is volt, de a Nine inch Nails is zúzott keményen.

...

Vissza a sajáthoz. Az AN La nagyon hasonlatosan szól a valamikor sárga B-hez és ezt megpatkoltam a régi Isoldával és azt tapasztaltam, megjelentek olyan hangok, melyek teljesebbé teszik a muzsikát. Hogy hosszútávon jobb lesz e, azt nem tudom még előre megmondani, mert sok kábelcserebere eddig mindig valamit elvett a tölcsérek volumenéből, ami annyit tesz, hogy légyfinghalkan is embernagyságúak a zenészek, nem lesz bonsai színpadkép, csak halkabb. Ezt a tulajdonságát nem áldoznám fel kicsit finomabb hangért, ami később ki szokott derülni, hogy nem finomabb, csak egyszerűbb. Ezt kitalálni már fáradt voltam este, de ma folyt-köv. Egyelőre, amit látok: alapvetően úgy jártam, mint a Supertweeter, hogy nem feltételnül a magasak javulnak, itt se a mélyek lettek jobbak, bár azok is finomodtak, de a felsőbb hangoknak megjelentek alharmónikusai és finomabb lett a megszólalás. Gyors a zene, ez legalább megmaradt és leköti a figyelmet, ma kiderül, hogy nem e egyszerűsíti a hangképet. Az is kérdés, az elcseszett CD (mert ezen a polcon nem úgy szól, mint előtte szólt, nyersebb) hangjához lehet ez most, így jó, az analóg meg kidobja, hogy lufaxt...

zárójeles rész: Ennek az egyszerúsítésnek sokan bedőlnek. Egyszerűbb hang, nem okoz gondot a rendszernek, akkor jobb. Ez is megoldás, de nem ez a cél, ha fejlesztünk.