Eljárt az idő az Eroica hangszedőm felett(ami még a Merlinből került hozzám). Rosszabb időkben T5-el és Systemdek II-vel, jobb időkben S2-vel és Elite Rock-al szolgált.

Hosszú várakozás után megérkezett az új zeneszerszám, így kiszereltem a Goldring-ot, és nekifogtam a szokásos beszerelési sornak. A házigazda egy Helius Scorpio 3 kar, AN ezüstkábellel, és egy muzeális Rock futómű. Még a legelső, Cranfield sorozatból, immáron 30 nyárral a háta mögött.

Ennek is megvana maga története:

Zsolt barátom vett egy Excalibur 1 kart, amin ’lógott’ egy felesleges futómű, amit befogadtam magamhoz. Borzasztó darab. Egy vaslemezből készült, fényes feketére festett teknő, kiöntve valamilyen könnyűbeton szerűséggel, hasonló anyagból megformált tányérral. Az alvázán volt már néhány apróbb rozsdafolt, és a sorbothane lábai is hámlottak itt-ott. Azonban még mindig óraműként jár. Kézzel megforgatva a tányérját hosszú ideig és halkan forog.

Kezdjünk akkor hozzá. Effektív karhossz beállítása, túlnyúlás, karsablon, tűnyomás beállítása, kar vízszintezés, csatlakozók felcsúsztatása a hangszedő csapjaira… Na itt valami nem stimmel. Az eddigi hangkar kábeleimen lévő csatlakozók mind szépen illettek a hangszedőim csapjaira, a Benz-en pedig lötyögtek. Ez nem kimondottan egészséges, mikor az 1Volt néhány tízezred részét szeretnénk átvinni elektromosan. Nem tűnt bonyolultnak a megoldás, egy műszerészfogóval be kell lapítani egy kicsit a sarut, és jobban fog illeszkedni. Persze az első ’roppantás’ túl jól sikerült, utána már a kelleténél jobban belapult érintkező nem csúszott fel a rudacskára. Ekkor kiestek a szerszámok a kezemből, néhány cifra kifejezés elmotyogása után tartottam egy kis szünetet, míg feltaláltam a megoldást. 

...

Kerestem egy olyan fúrószárat, aminek az átmérője közel esett a csapéhoz, ezt beleillesztve a saruba, már nem csúszott meg a fogó az alakítás során. Persze ilyenkor is történhetnek balesetek, pl. a saru letörik a karkábelről… újabb cifra kifejezések motyogása, újabb szünet.

...

Az egész műveletsort még az a dolog is nehezítette, hogy a hangszedő nyitott típusú, tűvédő nélkül, alig láthatóan vékony tűszárral, így egy esetleges rossz kézmozdulat után nem is tudom, mit motyogtam volna. Bár az már nem motyogás lett volna, úgy gondolom.

Végső soron minden és mindenki túlélte a szerelést, mindazonáltal érdemes lehet előre megnézni, mennyire illik a kulcs a zárba.

Néhány lemezoldal legyalulása után már többnyire pozitívak a tapasztalatok. Háromdimenziósabb tér, folyékonyabb előadásmód, és több összeszedett por.