Most már biztos, hogy idén nem készül el a saját új erősítőm kompletten. Jött egy újabb kérés. Úgy tűnik, nem praktikus az egy bemenetű erősítő. Hasznos, de nem praktikus. Az új tulajdonos lelkes lett a masinától, de a családnak hogy magyarázzuk meg, mit és hogyan kell átdugni, ha más-más forrást hallgatunk...

Különösen érdekes a kérdés, ha egyeres hangszórókábelt használunk és  a csatlakozók között matatva napi aktualitással rövidülhetnek a vezetékek. A kulcsszó: passzív bemenetválasztó. Persze hogy mennyire szól majd bele a hangminőségbe, kiderül. Legyen, mondjuk 4 bemenete, egy kimenete, ez így befér egy kicsi dobozba, kevesebbet kell majd reszelni rajta. Bár kacérkodunk a gondolattal, hogy ha már lesz két egyforma erősítőnk, kipróbálhatnánk a biamp verziót is. Apróbb gondot okozhat, hogy a két gépezet között nagyjából 350 km távolság van. Ezen a projekten még gondolkodunk.      

Nemrég kezembe került egy aranyos,

múlt évezredbeli szakácskönyv. Úgy kezdődött egy leírás, hogy ’szólj a szolgálónak, hozzon be a tyúkok alól 6 tojást’. Ez a mi esetünkben a következőképpen alakul. Végy néhány alumínium darabot. Lyukaszd ki itt-ott, illessz bele néhány aranyozott (esetleg ezüstözött) réz darabot, majd deszkázd be a tetejét. Ezek után vegyünk elő egy 120-as csiszolópapírt, és koptassuk le vele a karcokat. Esetleg az előlapra tegyünk néhány apró jelet, ami megkönnyítheti a kezelést. Ezen a ponton már magamnak is kezdett tetszeni a művem. Bár azt mondják, a varacskos disznó is szépnek látja a gyermekét. Kacérkodom a gondolattal, hogy magamnak is csinálok egyet, bár feltétlen a lehető legrövidebb láncnak vagyok a híve (hacsak valamilyen durva villamos illesztetlenség nincs a rendszerben).

Amennyiben kigyönyörködtük magunkat, szóljunk a helység pákájának, hogy kezdjen el ketyegni, és műveljen valami hasonlót, mint alább. És tudassuk vele, hogy ha néha lepattan a 47 Lab kábel vége, tűrjünk békésen, és újabb darabkáján csupaszítsuk le. A kimeneti pontokat forrasszuk be egy rövid vezetékkel a kapcsolóra, a dobozka úgyis a végfokon fog ücsörögni, minek is ide még egy felesleges csatlakozás. Amennyiben mindezt végigcsináltuk, kapunk egy hasonló végeredményt (amit a leendő tulajdonosa első látásra elnevezett Miki egérnek). Persze a képen feltűnő Snétberger lemez nem feltétlen eredménye ennek a folyamatnak. Bár nekem is van egy Cremona dobozgitárom, de valahogy nem sikerült még a nyomába sem jutnom annak az anyagnak. Pusztán az arányok kedvéért merészeltem mindezt. Épp csak egy gyors próba, hogy működik a kapcsolódoboz, és már vitte is el tőlem a tulajdonosa. Legfeljebb más kárán tanulom meg, mennyire szól bele ez a kényelmi elem a hangba. Addig is egy telefon néhány nap múlva: „ha majd magadnak csinálod, nagyobb dobozba tedd, mert lerántják a kábelek az erősítőről!”. Tessék. A miniatürizálás átka. Persze egyenlőre ’súlyos’ AN és Kondo kábelekről van szó. A 47 Lab vezetékek bizonyosan finomabban bánnának az aprósággal.

...

Intermezzo I.

Amit tudni akarsz a szexről az AN CDT-ZERO futóműről, csak nem merted elővenni a csavarhúzót (és az imbuszkulcsot). Persze én sem fogok elmondani róla mindent. Erre legfeljebb PQ képes. Viszont néha eljön hozzám egy-egy futómű, mert ha már sokat olvasott, mint mi, emberek is, elkezd rosszabbul látni. Ha már az aktuális páciens levetkőzött, csináltam róla néhány aktképet. Persze szigorúan a hozzájárulásával.

Akkor következzen a szokásos lézer olvasófej csere. Ha a gépezetünk elkezd lejátszás közben ugrálni időben, vagy a sávok között, joggal gondolhatunk ’látásromlásra’. Szerencsére az AN esetében viszonylag jó az ellátottság ebből az alkatrészből, nem kell túl sokat várni rá. Leglejjebb a szervizesre, aki éppen erősítő építésben van nyakig…

Vissza a helyére a mechanika, aztán próba. Hoppá, talán egy nehezen olvasható lemezt sikerült elővennem. Nézzük egy másikkal. Nem jó hír. Továbbra is dadog. Ritka és kellemetlen esemény az ilyen. Akkor jöjjön a következő rutin. Mechanika csere. Valamelyik motor nem dolgozhat rendesen. Persze az újabbik alany nem hasonlít megszólalásig az eredetire. Ha kiszúrjuk a három apró különbséget, némi kézügyesség árán sikerre vihetjük a transzplantációt. Néhányszor szét kellett szednem a jószágot, már behunyt szemmel is menne. Ám egy téli időszámítás szerinti szürke koradélutánon végre Mark Knopfler hibátlanul végigmotyogott barátaival egy lemezt. A két cipősdoboz (a futómű a saját DAC-jával) kellemes, hangulatteremtő képességével jutalmazott meg munkámért.

...

Intermezzo II

Visszafelé a Trend 2012-ről egy kis extra testedzésben volt részem. Megadta magát a nemrég elkészített szürke-fekete tápegység, így aztán egy válltáskában cipeltem haza. Persze egy darabig a vonat is segített. Nem jó hír ez sem, de az élet velejárója a technikai sportoknál. A gép az erősítő csatlakoztatása nélkül is elkezdte fogyasztani a biztosítékokat. Gyanítottam, hogy a nálam is elpusztult diódatípus egyik példánya betegeskedhet. Az ilyen vizsgálatok fontos eszköze lehet egy izzólámpa, mint ki nem égő biztosíték. Ha világít, baj van. Persze hogy világított. A gyanús négyesből egy dióda befejezte pályafutását. Úgy tűnik, az 1N5822 típussal ebben a feladatkörben lehetnek bajok, vagy lehet, hogy már ezeket is hamisítják? Esetleg más gyártóval kell próbálkozni.

Az alkatrész cseréje után ’csöndben maradt’ az izzólámpa, az erősítő ismét szépen dolgozott a tápegységgel. Viszont már keresem a legközelebb felhasználandó diódatípust, valamivel magasabb áram-és feszültségtűréssel.

...

Amennyiben addig nem ragadnék pennát, itt körvonalaznám az illetékes puttonyosnak, mit kívánnék szerényen a Karácsonyfa alá (a kiegészítőket pedig odabíznám):

TT Two Deluxe / ARM Three V2/Vx / Io I / S3  

M3 Phono     

Conquest           

J/SPe HEMP

Nektek pedig, akik elértetek az olvasásban idáig, nagyon kellemes Ünnepeket kívánok, aztán bízom benne, jövőre is lesz miről beszélgetnünk.