Minap jött egy olvasói komment, amire idő hiányában csak röviden reagáltam. Ott azt írtam, majd egyszer mesélek róla tovább, vagyis fogalmazzunk úgy, közreadom a tapasztalataimat, hisz ezek se kőbe vésett dolgok, csak afféle én így láttam.

Hosszas nyafogás után tegnap erőt vettem magamon és beüzemeltem a tölcséreket. Nem volt vészesen xar és lesz ez még jobb, így ez a része nem is érdekes, de történt valami.

Néha, fura dolgok töténnek és a fene tudja, van e jelentésük, vagy csak bebebszéljük, de ott és akkor beüt.

Ebéd után kicsit nehezen indul meg a billentyű, de ha egyszer megígértem, legyen. Felvetődött, a Tiglon alátétek miként viselkednek hangsugárzók alatt. Kürthy Tomi még az elején azzal kezdte, kipróbálta az ALR Jordan Entry-S alatt és "nincs több kérdésem". Arra lusta voltam, hogy Tiglonokat pakolásszak a FAL alá, de arra nem, hogy felugorjak Tamáshoz.

Nem, most nem az fog következni, mennyi hülyeség kering a neten -nem csak- HiFiről. Bár létező jelenség, hogy az információs sztráda eme megnyitásával nemcsak a hozzáértők fejtik ki véleményüket, hanem a NÉP, az istenadta is, de ez van. Aki a neten tanul, vessen magára. Tévedés ne essék, a Wikipédiát is a nép írja, bár valóságtartalma azért vélhetően több, mint az itt-ott elejtett szónak. De summázva a probléma eme aspektusát, ahogy az S.O.S Szerelem Tomija mondja, "aki hülye, fizzes is meg az árát".

Hosszú ideje nincs semmi változás a lakásban. Sokszor felmerült már, hogy festeni kellene, de minidg elvetettem. Tudtam, ha egyszer megbontom a hifit, sok év munkáját dobom a kukába. A tölcsérek lassan nyolc évesek, vagyis már annyi. Nyolc éve állítgatom, tologatom, csavargatom.

Alig küldtem el az előzőt, máris kényszert érezek, tollat ragadni. Jó két órája nyúzom a lemezeket a Quadban, a TMZ alátéttel. Pontosabban csak kettőt sikerült ezidáig lenyúznom(másfelet), mert nem engedi kivenni, bármit beteszel. Amikor megjött az első két szett TMZ, Kürthy Tomi elküldte mindkettőt, de egyet visszadtam neki, ne éljen TMZ mentesen.

Tuti mindenki járt már úgy, valamiről annyira meg volt győződve, fel se merült benne, az a valami nem úgy van. Ha megesik, de nincs belőle semmi kellemetlensége, akkor is csalódás, de ha még pénzt is dobtál ki, főleg. Történt az, bizalmat szavaztam a tesco gazdaságos üveglapnak, gondolván a lemezjátszó alatt ami van, az elég picike, nem árt egy odavaló. Úgyis volt arról szó, valaki próbálja ki, gonoltam akkor majd én. Nem nagy kavics, alig egy ezres. Ennyiért az üveges be se enged a boltjába, nemhogy üveget edz(et).

Minden rosszban van valami jó. Kicsit elázott a vágódeszka,... na jó, majdnem kicsírázott. Szóval kuka lett. Nem, nem ma és nem tegnap, vagy egy hónapja, de ma jutott eszembe. A Tescoban roptam a köröket és mondogattam, buditető, banán, narancsos müzli, ... és igen, ha már ezen a részen vagyok, megnézem mibe fáj egy vágódeszka.

Elnéztem Hortobágy irányába és hatalmas felhők gomolyogtak. Délutáni zsírégetés helyett beültem a kínaiba és degeszre tömtem magam, majd hazatérve odenéztem a Quad CD-re. Visszakacsintott, így vettem a lapot és belementem a játékba. A Tiglon TMX alátétek még alatta voltak, így csak adtam neki egy kis szuflát és nyúltam a Drum and Folk lemezért, de ekkor megállt a kezem és visszatette. Előkerestem a tegnapi Leaether Strip-et és betoltam a fiókba, és láss codát, ez a kis szenya elsőre beolvasta és simán játszotta.

Üldögéltem hétvégén és néztem a Kürthy Tomitól kapott alátéteket és egyszer nagy levegőt vettem, benyomtam a szubokat, a CD játszót és az erősítőt. Valójában valami oknál fogva a Nitzer Ebb Getting Closerjét dúdolásztam(nem is értem, nem egy nyugodt reggeli ébredező muzsika), de ránéztem a lemezjátszóra és nem volt az az isten, hogy azt beüzemeljem és csak LP-n van meg.