Semmi sem tart örökké, tudjuk ezt jól. Egy nap remek és tanulságos délutáni programunk kerekedett pár, a biológia tudományát művelő kolléga jóvoltából: beszabadulhattunk egy laboratóriumba, ahol nagyfelbontású mikroszkóp segítségével vizsgálhattuk meg hangszedőink állapotát.

Nagyon hasznos dolog egy ilyen 50-100x-os nagyítást kináló mikroszkóp. Bár sokat szolgált Goldring 1012-esemről már eleve sejteni lehetett, hogy nem lesz valami szuper állapotban, tekintettel a jelentős hangzásbalanszbeli eltérésre, amely a két oldal között mutatkozott, a nagyító alatt már minden kristálytisztán látható volt: egy jókora darab hiányzott "szegényből", amit valószínűleg rossz beállítás ill. egy nagyobb szennyeződés telibe kapása, rosszabb esetben valamilyen ütődéses baleset közben szendvedett el. (Sajnos nem tudtam fotót készíteni róla.) Mentségemre szóljon, hogy nem első gazdája vagyok, átmeneti megoldásnak szántam, hogy legalább megszólaljon a Funk, amíg nem szerzek egy minőségben és tudásban is hozzáillő PU-t. A mikroszkópban látottak alapján viszont mindenkit eltanácsolnék használt hangszedő vásárlásától, hacsak nincs abban a kivételezett helyzetben, hogy lehetősége van a vétel előtt nagyfelbontásban és közelről is szemrevételezni.

A kiábrándító látvány mindenesetre arra sarkallt, hogy nagyon gyorsan újítsak be egy 0 km-es példányt. Természetesen nem akartam még egy 1012-esre költeni, ezért elkezdtem agyalni, mi lenne az optimális lépés. Csábító lehetőségként merült fel valamilyen olcsóbb Zyx hangszedő, viszont a Moth phono viszonya MC hangszedőkhöz számomra egyelőre ismeretlen. Ugyan hivatalosan ki tud szolgálni mozgótekercses hangszedőket: a hátoldalán egy nyomógombbal kapcsolható az MM/MC szint, de némi olvasgatás után  elbizonytalanodtam, miszerint nem biztos, hogy ezek a mezei szintű előfokok jól meghajthatók vele. Talán a jövőben lehetőségem lesz kipróbálni.

A Goldring 2xxx-es széria lehetőségét aránylag gyorsan elvetettem, mert a különböző típusok nagyjából az 1xxx-es széria példányaival párhuzamos ársávban futnak, ellenben nem tudok arról, hogy akár a 2500-as a megfizethető MM hangszedők piacán kvázi etalonnak számító 1042-estől jobb lenne.

A döntést aztán gyorsan segített meghozni, hogy egy 20 perces fülelés erejéig rep - épp aznap bevizsgált és remek állapotban levő - 1042-es tűjét kipróbálhattam a 1012-es helyett. Igen, az 1xxx-es sorozat minden modellje ugyanazt a hangszedőtestet alkalmazza. Ami azt a remek lehetőséget hordozza magában, hogy a hifista pályája kezdetén vesz egy Goldring 1006-os vagy 1012-es hangszedőt, majd később - ha a futómű és a kar sem szűk keresztmetszet - vesz bele egy D42-es tűt.

Visszatérve a meghallgatásra, a 1042 olyan meggyőző volt a 1012-höz képest, hogy nem kellett sokáig gondolkodnom tovább, másnap meg is rendeltem a D42-es cseretűt. Meg kell jegyeznem, hogy a két hangszedő között viszonylag kis - 30 fontos - árkülönbség láttán nem nagyon érdemes az olcsóbb tűkön gondolkodni, ha eljött a csere ideje.

Mivel az 50 órás bejáratási periódnak is vége, nyilatkozni tudok a hangkaraktert illetően is: a 1012-höz képest egy sokkal nagyobb felbontású tűről van szó, sokkal több hangszínnel és részlettel, és mintha gyorsabb is lenne nála. A 1012 magasai hozzá képest kifejezetten érdesnek, kissé grízesnek tűnnek, bár lehet, hogy ez a kopás miatt jelentkezett ennyire drasztikusan. A tipikus hifi zsargont használva megállapítható továbbá, hogy pontosabb a sztereó tér is. Megerősíthetem, amit már mindenki tud, hogy a Goldring 1xxx-es szériájának topmodellje az egyik legjobb ár/érték arányú MM hangszedő.