Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire eltalálom a hangulatot, pedig úgy érzem ezt most sikerült. Itt van ez a szösszenet:http://index.hu/tech/mobil/mgyrtm080822/ , ami kísértetiesen hasonlít arra a kissé feltúrbózott pszeudó valóságra, amelyet poénból kreáltam kb két hónappal ezelőtt. Hogy is volt? Asszongya, hogy: [i]" A kiszivárgó információk felcsigázzák a kereskedők és a közönség érdeklődését. A termék piacradobásának dátumát egymást követő két alkalommal halasztják el, a várakozás minden várt reményt felülmúl. Előrendelések százezrei érkeznek a kereskedőkhöz, a SONI vezetői soha nem látott profit realizálását vetítik előre. [/i]
(...)
[i]"Az eladások rekordot döntenek. Az újonnan nyílt SsimplaY, minden eddiginél nagyobb áruház, amely kizárólag simplaX-t árul. A megnyitó napjának hajnalán akciókkal felheccelt tömeg várakozik a bejárat előtt. Hiába a biztonsági készültség, a kapunyitás után az emberek összepréselik egymást az ajtóban, több sebesült, valakit megvágnak egy kihegyezett hitelkártyával, a nyitás után egy órával egyetlen simplaX sem marad a polcokon. A legtöbb vásárló nő." [/i]

Tessék kérem összehasonlítani a [i]heroikus[/i] hangulatot, ami egy ilyen vérgagyi marketing csinnadratán uralkodik. A kedvenc részem, amikor Laci, a névtelen konzumidióta az Andy Warhol-i egy perc hírnéven sopánkodik, szinte látom, ahogy elröppen a szájáról a sóhaj: oh, hagyjatok [i]békében[/i] vásárolni!