Nem erős oldalam lemezekről írni. Nem is tudok, nem is akarok, meg egyébként is, mit érdekel engem, ki mit hallgat. Magát kínozza vele, én abból semmit nem érzékelek :) de ez a lemez valahogy mégis terítékre került. Nem akarok senkit arra kényszeríteni, hogy hallgassa és nem is igazán az érdekel, mi van rajta, inkább az, hogyan.

A történetben nagy szerepe van a valamikor Menő-Manó erősítőnek a NAD3020- asnak. Rengeteg ilyen erősítőt szereztem hajdanában honpolgárainknak, mint tettem azt egy régi cimborám esetén is. Emlékszem, a nagy deprez műszeres Technics végfoka volt, a hozzá passzoló -úgy emléxem- akkus előerősítővel. A kis NAD nem egyébre vállakozott, mintsem megverekedjen ezzel az igen szemrevaló "férfival". Igen, férfi a javából, bár írhattam volna dzsigolót is.

Bekötöttük és ismerősöm elővett egy lemezt. Ránéztem, Muzsikás. Gondoltam, lelked rajta, engem nem ráz meg. És megrázott. Ott, abban a rendszerben a kis NAD- al megszólalt és csak néztem ki a fejemből. Belémégett az a pillanat, aztán idővel elhalványult az egész.

...

Másik haver egyszer eljött, megnézni a tölcséreket. Persze, ezt a lemezt hozta, csak éppen LP-n. Nem igazán tetszett, valahogy nem jött le a dolog. Mindketten csalódottak voltunk és nem tudtuk,  a lemez kopott meg ennyire(magyar használt lemezek esetén ez nem csoda), vagy nem jó a rendszer. Mai napig nem tudom, mi volt, mert a fene emlékszik rá. Ami biztos, ekkor már kedztem kapizsgálni, ez a lemez nem egyszerű eset.

...

A Mammutban lévő Médiában bóklásztam a DVD-k között, majd nem találva semmit, "én innen üres kézzel nem megyek el" alapon nekiestem a CD sornak. És ott volt a Muzsikás ezer éve hallott lemeze. Nézegettem kellemesen telt zöld borítóját és vigyorogtam, itt még Sebestyén Márta nem kérte külön, hogy tüntessék fel a nevét. Miért is kérte volna? Kiadási éve 1986. Egyszerű kis tarisznyás lyánka lehetett, jóval később jött el ominózus "balhéja", ami híressé tette.

Tehát a CD fejest ugrott a szatyromba és hazakerült. Hallgattam, nem volt rossz, de nem igazán kötött le. Az utóbbi időben elég sokat variáltam a rendszeren és többször elővettem ezt a lemezt is, mert volt, hogy jó volt hallgatni, volt, hogy dög unalom. Elkönyveltem, ez egy nagyon kritikus lemez és erről tegnap este végképp meggyőződtem. Aki követi a halfnoteot, tudja, nemrég nagyon sokat veszkődtem a drótokkal, a hangsugárzó beállításokkal, de vagy itt szorít, vagy ott szűk alapon, nem igazán tetszett. És eljött a tegnap este. Ismét tekergettem kicsit a frekiváltót, de valahogy mindig ugyanoda sikerül visszatologatni. Vakartam a fejem, hogy nem igazán tetszik, így nagy dologra szántam el magam, elmozdítom a hangfalat. Valahogy az is melette szólt, mióta beállt, nem volt elmozgatva(szigetelő szalaggal be van jelölve, hol áll). Persze azóta az üres szoba tele lett minden egyébbel és amint kezdtünk nem férni, különféle dolgok kerültek be a hangfal mellé, mögé. Ezek áldásos hatásukat hallatták is. Fura módon, ahogy a hangfalak mögötti sarok egyre több dolgot elnyelt,annál kritikusabb lett a mélyátvitele. Konkrétan felbúg a szoba magasabb hangerőn, pedig ezt pont egy üres szobától várnánk. Itt nem. A zenének is kijött a veleje, de valahogy nem értzem azt a szobán átsöprő tempót, ami miatt régen beleszerettem az egész rendszerbe.

Jobb oldali hangfal elmozdít, sok. Kicsit vissza, jó. Hmmm... Előkerült egy két lemez és hmmm... Mintha megjött volna a szikársága, tempója és nem unalmasak a lemezek. És ekkor került elő a Muzsikás is. És lett muzsika. Elindult a lemez és nem akaródzott afféle tesztelősen léptetni és bele-belehallgatni, mert lekötött és leültetett. Igen, megjött az, ami hiányzott. Min múlt ez? kb másfél(1,5)miliméteren. Igen, ennyin. Nagy hangerőn még nem próbáltam, mert este volt és félő, hogy a sarkokba bepakolt ezermillió kerék miatt még minidg lehet búgása a szobának, de már legalább értelmes hangerőn leköt. Nem puffad nem fojt felül és ami jó hír(számomra), a 47Lab Phono Cube is elkezdett szárnyallni. Volt egy kis folytottsága, de úgy néz ki, gyógyulófélben van.

Konklúzió(k)?

- A Muzsikás lemez kifejezetten jó arra, eldöntsd, kell e még tologatnod, vagy megérkeztél. A zene milyen rajta? Így már egész hallgatható.

- Az Avatgarde egy hülye állatfaj (de biztos  egyéb hangsugárzók is) és újra beigazolódott, hogy sokszor egy- két miliméteren múlik a boldogság. Aztán ha valamit vátoztatsz a szobában, nézd meg, még minidg biztos megfeleően vannak e beforgatva, mert bármi hazavághatja az eredendően jó beállítást, olyan is, amire nem gondolnál.