Párszor kérdezte ToMPi, amikor az ANT-okat(-eket) tesztelgettük. Az az igazság,aki már próbált beszuszakolni maroknyi helyen három hangfaldrótvéget egy terminálba, az megérti, miért vagyok lusta és nem vagyok hajlandó kikötözni a tölcséreket, amikor valaminek a minőségét megítélni bőven elég a FAL szélessávú is. Végül-is, elég nívós hangsugárzó az is, ami a jó hanghoz kell, meg tudja mutatni, akkor minek fárasszam magam? Arról nem beszélve, hogy a megpiszkált, beszorított drótok lazítása és újra meghúzása után a hangkép kicsit szétesik, be kell állnia.

És eljött a nap. Régen meséli Tompi, hogy készül egy erősítő, amiben nonPlusUltra alaktrészek mennek (ezüst kábelezés,ezüst csatolókondik és mindeféle, földi jó). Persze, ez kevés a boldogsághoz, de az elődök már bizonyítottak, így legyünk nyitottak.

Elkészült már korábban, van is gazdája, de most valami upGrade folytán visszarepült Debrecenbe és Tompi kapva-kapott az alkalmon és éreztem, itt már nem lehet elodázni a trikábeles istenKáromlást, be kell kötnöm. Ja, fájt, fájt, de már annyi jót tett nekem Tompi, úgy éreztem, ha ebbe beletette tudása (és fiókja) legjavát, nem hagyom cserben: irány a nagy rendszer!

Sok új nincs, első körben a Quad CD futot, majd váltottunk analógra. A kezdeti időszakban elég érdekesen szólt, már-már vakartam a fejem, mit fogok erre modani. Aztán egyszer már nem volt kibúvó és elkezdtem, hogy nem kerek, valami fura, de lehet csak a Kondo ezüstjei után (előtte azt hallgattam) fura a hangja. De ekkor mondta Tompi, hogy ez is tele van ezüsttel. Nyilván nem olyan szinten, mint egy Kondo, de került bele annyi, hogy ezüstösen szóljonn, de még nemigazán tette. Aztán amikor ezen filozofáltunk, észre se vettük, hogy a torzítások kisimultak, csak amikor abbahagytuk az okoskodást, feltűnt, hogy Tanita Tikaram (ha már új az élmény, előkerült) elkezdett hozzánk beszélni. Akkor nyögtem be valami olyat, hogy: "na, ez már Avantgarde kompatibilis". Tetszett Tompinak, párszor elismételte, vigyorogva, má-már nevetve, de igen, közben valószínüleg a fetek is felmelegedtek, utólérték a csöveket az erősítő elejében (melyek itt a mintrióüdák helyett már elérik majdnem egy debreceni páros méretét). Elkezdett az erősítő hellydenagyonjól szólni, gyorsan át is kapcsoltunk analógra, ahol a kedd esti hifizés egyik sokathallgatott Nat King Cole nótája került a lemezjátszóra. Aztán úgy belemélyedtünk, végigtoltuk az albumot. Ezután Lisztre váltottunk, ahol a zogora mélyhúrjai brutális erővel törtek elő a semmiből, ha odavertek neki, de a finom, apró játékok is szépen mutatták magukat. Élvezetes produkciót nyújtott mindkét album és totál meg voltam elégedve ezzel az erősítővel, aminek szerintem még neve sincs és akinek jó szeme van, a doboz is teljesen pucér. Nemhogy típust, egy betűt, számot se tartalmaz. Nem tudom mi ez, csak úgy neveztem el,  a nagy amp :D

Sok időnk nem volt, így csak gyorsan bekötöttük kontrollnak a Model5 erősítőt és igaz, nem vártuk, hogy bemelegedjen teljesen, de érzésre azt mondom, a TMP nagy erősítője jobban szól. Némi melegedéssel javult volna, de akkor is max egy döntetlent érne el és azt is úgy, hogy mindkettőnek más-más erényei lennének. A Model5 szikárabb, szárazabb olyan koncerthangosítósabb, a nagy TMP erősítő viszont valahogy jobban él, bensőségesebb, csövesebb, de nem lusta. Eme utóbbi -nekem- többet számít, de ezt vélhetően hosszan eggyüttélve tudnám eldönteni. Én most a TMP-re szavazok és nekem gyanús, hogy a Model5 sose érne fel ide.

...

Milyen erősítőt kell csinálni, hogy bekössük a nagyra? ILYET!!!