"Amikor az ember két (vagy nagyon kevés) mikrofonnal) élőben rögzít egy felvételt és nem csinál utána érdemi utómunkát, ezzel az előadás megismételhetetlen pillanatait akarja megörökíteni, a maguk eredetiségében, megadva a lehetőséget a zenészeknek, hogy kihozzák magukból az adott eseményen a maximumot.

Itt minimális (de kritikusan fontos) a hangmérnök és persze a technika szerepe.

Igaz, hogy egyfajta manipuláció maga a mikrofonok és zenészek elhelyezése is, de csupán azt a célt szolgálja, hogy a megfelelő szólamarányok kialakuljanak és rögzítődjenek, a zenészek is jól hallják egymást monitorzás nélkül, főképpen akkor, amikor esetleg a közvetlen mikrofon hangokat rögzítik, dinamikai (kompresszor/limiter) vagy tonális beavatkozás (EQ), zengetés nélkül. Itt a hangmérnök másképpen válik a felvétel aktív és lreatv közreműködőjévé, mint a ma már hagyományos soksávos, szólamonkénti stúdiófelvételek esetében.

Ezek a felvételek általában nem annyira "sűrűek", hangosak, nincsen "mű"terük sem, más a dinamikájuk, mint amikor sok sávon vesznek fel élőben és az utómunka során adják meg a végleges hangzást. Ezért nem mindenki szereti őket, a zenészek között sem, meg kell szokni őket, a ma divatos "sűrített", "dögösített" felvételek dömpingje közepette.

Ettől közelebb az élő előadás hű reprodukciójához nem nagyon lehet jutni, de nem baj, ha valaki nem ezt szeretné, csak élvezni a felvételt, attól teljesen függetlenül, hogy az hogyan készült." (Koscsó Ferenc, 2024.06.05.)

Ez szép volt Feri!