Egy újabb bonyolult névválasztás, amit ha kimondunk, vélhetően a komondor is tudja, miről beszélünk. Bár a mai világban, nem feltétlen, ha a mi kertünkben őrzi a nyájat, sejti, hogy DAC-ról van szó. Nemrég tett látogatásom alkalmával még csak az erősítő és a phono volt az Analog Audioban, de Sead nem sokat várt, utánaküldte a DAC-ot is. Ez is a megszokott piros színben pompázik, így lett kerek a lánc.

A felépítése a megszokott dobozforma. Ez sincs túlbonyolítva, RCA bemenet és kimenet, illetve a kornak megfelelően egy nyomtató USB input. Ki-be kapcsoló hátul, elől a billenő, verejetek meg, meg se néztem, szerintem input szelektor, ha meg nem, hát nem. Szét nem szedtük, de nem nehéz kitalálni, bár lehet egyszer megérné megbontani, mert ahogy az előző két dobozkának, ennek is "érdekes" hangja van. Mielőtt valaki valami furcsaságra gondolna, érdekesen jó, ezt előre leszögezem. Bár ez nyilván rajtunk és mekk-elek GMK-n semmit nem segítene, azért a kíváncsiság bujkál a dolgozóban.

A sors pikantériája, hogy az idő szűkössége miatt csak egy rendszerbe tudtuk beilleszteni és ezt jól megrágtuk, hogy a barátai mellé tegyük, vagy ama rendszerbe, ahol CD üzemel. Utóbbiban lehet összevetni és pozícionálni, így nem a rendszert hallgattuk meg kompletten, inkább a Midnight Blue futóművet támasztottuk meg a DAC-al. Persze a sztori nem ennyire egyszerű, mert megfuttattuk újra a Midnight Blue CD-t, mint integrált CD pörgető, megDAColtuk a Midnight Blue DAC-el és az új konus DAC-al is. A rendszer elemei a Midnight Blue elő-végfok kombó volt, az ALR Jordan XL hangsugárzóval. Madzagok mindehol 47Lab OTA (vagy Storatos, ahogy tetszik), tápkanócok KSL SpC és a digit madzag a KSL VC-II.

Ha valaki emlékszik még a Midnight Blue DAColós posztra, tudja, hogy az integrált CD akkor szólt külső DAC-al szinte tökéeltesen egyformán, amikor KSL LP-vel kötöttük össze. Innen nem nehéz kitalálni, hogy az integrált verzió hanygyafazsával jobb volt, mint a küldső DAC-al megtámasztott. Ezt akkor is megebszéltük magunkkal, vélhetően az előfokban ugyanaz a DAC található emg, ami az inegrált lejátszóba, így felesleges DAColni. És persze költséges. Ez a DAC másra született, egyéb eszközök bekötésére.

Hol is kezdjem... várj, lemezt fordítok...

   Szóval laza zenékkel kezdtünk. Csajok énekelgettek, egy kis hazai jazz és kb ezen a vizen evickéltünk, míg feltérképeztük a tonalitást, egységet, egyéb hifis és nemhifis paramétereket. A három lehetőséget variáltuk, hol ez szólt, hol az, de lehetőelg minden lemezt megetettünk minden konfiggal, bár elég hamar kezdett kirajzolódni, mi lesz a befutó.

A Midnight Blue integrált és DAColt verziója között nem volt kérdés, mi a jobb, de a Konus Digitale-val megtolt futómű érdekes lett. Első zeneszámot így hallgattuk és mivel én régen hallottam a rendszert, hasonlítani nem tudtam, de csak azt mondtam: "Jó, jó húsos". Amit persze azonnal maygaráznom kellett, mivel ezt nem jó értelmeben használjuk legtöbbször. Igen, húsos volt, de egészséges mértékben. Itt a húsosság azt jelentette, ereje és teste van, mint a legkomolyabb nagyDACoknak. Eztán jöttek a variálások és egyre nehezebb volt eldönteni, a Midnight Blue önmagában jobb e, vagy ha megtámasztjuk a Sead DAC-jával. Aztán félve mondtam egyszer: "...szerintem,... szerintem,... lehet jobb(?)" Osztottunk, szoroztunk bizalamt szavaztunk ennek az összeállításnak és ekkor Tamás a másik szobából megérkezett egy marék lemezzel. Vigyorgott, hogy akkor most egy kis japán. Bekezdett egy Zeni Gevával és megdöbbentő volt. A rendszer brutális vehemenciával és egyben tolta le. Elég bonyolult zene, amire mediaMarktban dolgozó(bementem megkérdezni, rendelhető e, mivel ebay nem dobta ezt a lemezt. Furamód, hallottak róla, de már nincs nekik készleten), egyébként rockgitáros ismerősöm is csak annyit mondott, hogy "huhh, elég komplex". Ezek a japcsik máshogy tépik és torzítják a gitárt, de ahogy van, az egész zenét. Egyből a Merzbow ugrott be, de másabb a körítés. Ekkor már csak zenét hallgattunk, mert az eldöntött volt, hogy a rendszer és persze a DAC jó. Ami számomra újra megdöbbentő volt, hogy mindehhez a vérolcsó ALR Jordan tud asszisztálni. Nem könnyű kitalálni, mi lesz az újabb szegény ember Ongakuja, bár még egyben a rendszert nem füleltük le, de ahogy a DAC is, a többi elem is hasonlóképp muzsikál. Említettem az elején , hogy érdekes hangja van. Igen, érdekes. Ugye vannak ezek a japán hang, angol hang,stb... cimkésézek. Nagyjából mindeki érti, miről is van szó. A japán veszedelemsen precíz, de nem torz. Nem ken el semmit a nyugalom oltárán, őszinte, kőkemény megmondó. Ez -véleméynem szerint- nagyon helyes irány. Aztán az angol az afféle nyugodt, húsosabb is valamivel. Jómagam rég azzal kísérletezek itthon, hogy a kettőt ötvözve hallgathassak zenét és azt érzem, ez sikerült is. Ezekben a Konus termékekben pontosan ezt az ötvözést látom, csak itt olcsóbban kapjuk és kisebb helyigénnyel, mert ugye tölcsérrel nem nehéz nagy volument elérni(nem hangerőt!!!). Vagy borzalmasan drága CD játszókkal, DAC-okkal, de ilyen áron talán most látok először olyan berendezést, aminek van -kifejezetten nagy- teste, húsa,... sava-borsa. Egyértelműen magasabb kategóriát képvisel, mint a dobozonkénti kb 700ezer jó magyar forint. Nyilván megint nem a 70.000/készülék áraktegória, de a sajátján is bőven túlmutat. A Merlin Audionak minidg is cégére volt az új, a fejlődés. Azt látom, a kb 20évvel ezelőtti elképzelésüket a zenehallgatásról mára sikeresen adoptálta az ország, de a fejlődés nem állt meg. Már a Merlin utolsó évtizede arról szólt, a nagy hangot le kell képezni elérhető szintre, ugye ekkor kerültek képbe a 47Lab készülékek. Tamás az Analog Audioval ezt az utat folytatta és hála Seadnak, most ismét sikerült gyöngyszemet találni, ami akár már az anglofileket is ki tudja szolgálni, csak pluszba kapnak egy kis japánt is, vagy fordítva.

Node, mi votl még,... Valami japcsi pszichedelic, aztán egy arab duó tolta arcunkba a kőkemény hangszeres acidet. Na, nemhiába ők a fű hazája, értenek hozzá. De a ritmus bődületesen átjött és akaratalanul is meg-megmocant a tested, még vén trottyos létedre is, habár ez a fiatalabb korosztály privilégiuma. Szétesésnek, torzításnak még mindig nyoma sincs, ráadásul a hangsugárzók alól megvették a korábban ott figyelő Tiglon alátéteket. Ez még hozna a történeten, bár így is bőven bárki megzavarható lenne, mi szól egyáltalán. Inkább csövek simasága sejlik a képzeletbeli takaróparaván mögött, de elementáris erővel tolja a történéseket.

...

És kb mostanra értem oda, hogy hátradőltem. Hirtelen ennyi jutott eszembe,... Futómű? Jó a kérdés. Nem tudok róla, hogy Sead tervezne futóművet, de azon merengek, ha annakidején nálam a felturbózott Audio Note NAGY DAC a 7ezres Akai DVD-vel is szárnyallt, azt gondolom, frontok sokaságának csak az elképzelés szabhat gátat. Ami fix, elnézve a készülékkeresőket, általában nem állnak meg 2milkó alatt, mire, innen-onann összerakják a motyót. Ezek a készülékek elveszik a vadászat élményét, de legalább több idő marad a lemezek levadászására. ... finoman hömpölyög a Nine Inch Nails... ennyi... ennyi jött ki így első blikkre