Isteni szerencse, hogy az ezüstmadzagok magasba húznak. Gondolja pistike a hifioviban... Bő két hónapja kértem kölcsön Kürthy Tamástól ACz-ket, idióta néven Avocadot. Ami a fura, a CD nem hozta (vagyis hozta, de picit zavaros volt), amit vártam, aztán ma viccből megfordítottam a csatlakozót/fázist... Nem is akarom tudni miért, de ezzel  a dróttal így jobb. Levegő, élet, dinamika, kb minden.

Amúgy meg leveri a vesét az alja. De érdekesen, mert nem folyik szét. Egy gond van ezzel a madzaggal, társas lény, így mindenhova kell belőle. A szubok se ússzák meg... Ha csak egy van, az mehet az erősítőbe és tolerál másokat, de ha bekerül több, nincs menekvés, ki fogják szórni a maradék réztápot. Mindenesetre úzenem pistikének, ha gondolja, elvihet egy kis alját, mert eddig se volt kevés, de ami most lett, már-már mérgező. De, no para, jó, csak minden még pontosabb. A felbontás tudott hova nőni (ettől sokkal jobb, csak már megszoktam, meg fáradt is vagyok). Szóval maradhat a 80 deka, elfér...

...

Összecsaptam a holnapi ebédet, addig melegedett a szub. Ehh, így más, mint tegnap volt... Front 242 (robotizált Joy Division). Szépen jőnnek az ősteknó telt hangjai, amikor még nem laptopon készültek. Jó ez a madzag...