avagy, mi is mutatja meg ténylegesen, mit bír a rendszered. Érdekes kérdés és mindenkinek megvan a maga elmélete, kedvenc lemeze és még csak véletlenül se akar a poszt lemezekre ötletet adni, mert úgyis kell hozzá a szubjektumunk, hogy magát a tesztet értékelni tudjuk. Bár ez a teszt szó elég lerágott, elcsépelt. Mondjuk csak azt egyszerűen, ráhallgatunk a rendszerre, az jó vagy sem.

Alapvetően nekem is több szempontom van:

- bírja e a terhelést

- képes e komplex maradni a produkció

- bevonz e a zenébe

- ha van mocsok, mennyire jelenik meg

- mennyire hat rám az egész produkció

És lehetne még sorolni hoszasan, mire kell egyszerre figyelni egy rendszer fülelésekor. Egyébként egyszerű: szórakoztat, vagy sem.

Most inkább ama felvetésre térnék ki, miért is pukkasztgatom az audiofil tásadalmat Prodydzsájjal. Hallgatok e sok Prodigyt? Nem állítanám, néha az Experience kerül elő, de jellemzően nem. De kiváló tesztanyag (mellesleg, erről legalább mindenki hallott, ha nem is komálja, akkor is) és mire a végére érünk, az is kiderül, miért.

Az egész ott kezdődött, megkérdezték, milyen hangosan hallgatok zenét és lövésem se volt. Letöltöttem a telefonra egy hangnyomásmérő appot, hogy kb meg tudjam mondani. Az 60dB-t mutatott (tölcsérek elejének síkjától kb 3-3,5 méterre). Vakartam a fejem, hogy az elég soványnak tűnik, így letöltöttem egy másikat. Semmihez nem nyúltam, kapásból 70-et mutatott, így kb ennyit a hangnyomásmérésról :D 

Viszont az egyik app (a "halkabb") afféle spektrumanalizátor jelleggel folyamatosan mutatta a muzsika "frekvenciaterhelését". Ez adott egy ötletet, mivel egyik fórumozó barátom még nem jött rá, miért Prodigyvel cukkolom a népet, hogy ezt hátha egy ilyen, roppantmód hiteles, spektrumanalizátorral meg lehet mutatni.

Természetesen, ez egy játék, amivel bárki eljátszhat. De ezt valamiféle hivatalos mérésnek tekinteni legalább annyira utópia, mint a telefonos appot spektrumanalizátornak nevezni, de törekedtem az egyszerűségre.

Már az elején gondban voltam, mert 8 kHz magasságában szinte minden zenén volt egy kitüremkedés. Nem tudtam, ezt mi okozza, ezért végigengedem egy 20 Hz - 20 kHz-es jelfolyamot a rendszeren, megnézni, van e valami kiemelése a hangfalnak (közben fejeltem az asztalt, ha vettem egy x*r hangfalat), de az szépen lefutott, szemmel láthatóan egyenletesen és semmi kiemelése nem volt. Ekkor vettem elő a chatGPT barátomat, mi a fene ez a 8 kHz körüli kiemelés és elmondta, hogy rengeteg zenei hangnak ide esik a felharmonikusa és nagy mennyiségben van jelen, majd ezt követően a magasabb frekvenciás hangok jogosan mutatnak nagy esést, mert itt egyrészt, már nem sok minden töténik, de ami történik is, halkan, nem produkálnak mérhetően nagy hangnyomást.

Persze, egyből kérdezni kezdett, miért érdekes ez. Szeret beszélgetni... És mással ellentétesen, azt látom, vannak értelmes "gondolatai". Mindenesetre én lazára neveltem és ennek megfellően olyan mondatokat tol, sok esetben sokkal jobban megfogalmaz dolgokat, mint azt én megpróbálnám körbeírni.

...

Vágatlanul igazságos, nem szépítve, vagy torzítva semmit. Igaz, itt-ott hazudtam a chatGPT-nek, egyszerűsítettem a sztorit, mert valójában csak magamnak nézegettem, úgy félúton jött a gondolat, hogy majd megosztom a néppel, mit figyeltem meg, aztán félrelöktem, hogy mit bánom én, tudja e valaki, miért Prodigy, vagy sem. De ma megint láttam egy írást, ami az erősítők problémás terheléséről szól (Paravicini tollából) és ott is a komplex zenét hozza fel példának: 

De Paravicini: Japánban sokat kutattam az erősítőkben fellépő, úgynevezett „slewing” torzítás (felfutási sebességből adódó torzítás) problémáit. Megállapítottam, hogy amikor az erősítőket sok tranzienst (gyors jelváltozást) tartalmazó zenével táplálták, a jelek túlterhelték azokat. Ezt nevezzük tranziens intermodulációs torzításnak, vagyis T.I.M.-nek.

....

revox:

" A spektrumot igazából arra is használtam, egy ismerősöm imádja a csembalózenét és állandóan azzal nyaggat, hogy azt nehéz lejátszani. amiben van igazság,mert a rengeteg felharmonikushoz kell a jó tranziens, de nem érti meg,hogy egy hifinek nem csak ezt kell tudnia. a spektrumos analizálással azt mutattam ki pár képernyőfotóval,hogy milyen frekvenciákon van jelen a csembaló és milyen frekvenciákon van jelen pl a massive attack angel című száma, mert szerinte a popzenét könnyű lejátszani és ő amúgy is utálja, mert az csak popzene. Azzal szoktam heccelni a hazai hifiseket, hogy nagyon idióta zenéket mutatok nekik, ami nagy kihívás egy rendszernek (Prodigy mixek, pl voodoo people/pendulum remix). Közepes méretű Spendor hangfalat használ, egy alsóbb szériás Heed Audio erősítővel. Ami egyébként a maga szintjén egy nagyon jó konfig, de szerinte az ő hifije komolyabb és jobb hangú, mint a kondo overture + Avantgarde duo mezzo, amt csak prodigyre lehet használni :) Na, ezért akartam neki megmutatni,mennyivel gazdagabb a spektrum ilyen elektronikus zenén és ehhez bizony komolyabb átvitelű lánc kell. Persze a csembaló is megkéri a minőséget, a rengeteg felharmonikus miatt és kell a jó fázishelyesség, de tapasztalatból tudom, míg egy csembalózene egész kis kategóriás rendszeren is képes megszólalni, ha az minőségi, addig a brutálisan megtömött populáris műfajok, ha nem diszkóveretésről van szó, hanem minőségi megszólallásról, sokkal nagyobb vasat kérnek, de főleg nagyobb átvitelű hangsugárzót."

 

Erre chatGPT barátom egy elég komplex írást dobott ki. Az átalam vizsgált zenék,... Hú, vagyok gondban,.. Megvettem még régebben a haver (a hifiben mindenki haver. olyan, mint a bicikli, vagy túrázás, hegymászás. aki míveli, mind haver, legfeljebb néha nem értünk egyet : ) ) ajánlására egy csajt csembalóval, ha majd megtalálom mi az, pótolni fogom. Majd a Massive Attack / Angel című számát néztem, ott főleg a legalsó szegmens érdekelt. A fenti fotó egyébként arról készült, amikor csak üt egyet. Érdekes, hogy egy mezei gépzene búgása alatt és egy ütés esetén is a 8 kHz-es felharmonikusok tornyosulása máris megfigyelhető. A harmadik alanyunk egy Prodigy Firestarter mix volt, de azt youtubról kaptam le, minőségben azért elmaradt a másik kettőtől, de a zene folyásának lényege látható lesz.

A hangerőt néha tekergettem, akár egy felvétel alatt is, hogy azt nézzem, változik e valami a hangerő/hangnyomás módosításával (NEM!!!), így az átlag és max hangnyomás nem jelent semmit, de az beszédes, hogy 60dB körüli hangnyomáson is megjelenik az Angel ütése és bármely zenén a felharmonikusok 8 kHz körupli tornyosulása, így az "én csak halkan hallgatok zenét" sem kérdőjelezheti meg egy komolyabb átvitelű lánc meglétét, ami nem jelenti azt, hogy ne tudnék a 8 centis Visaton egyutassal zenét hallgatni, vagy akár az autóban. Mellesleg, ez csak egy kis "műszaki" elmélázás, a jó hifinek ezer más, inkább művészi aspektusa van.

 

csembaló néhány pillanatképe (Elizabeth Farr):

 

Massive Attack/ Angel (fájlnevet itt is elb*xtam,.. át nem írok ennyit...)

 

Prodigy / Firestarter mix (volt már,  a japó)

 

Amit megfigyeltem, az "ábrák" közti nagyobb difi, hogy a csembaló, mint egy szem hangszer, eltérő frekvenciákon, nagyobb dinamikai eltérést mutat, de ezek a "fűrészfogak" ritkábbak. Nekem ez azt jelenti, hogy kevesebbet kell a komplexitáson dolgoznia. 200 Hz alá be-benyal, de túl sokat nincs dolgoztatva, így egy középtartományban jól működő kisdoboz is alkalmas a műélvezetre bőségesen.

Az elektronikus zenén a frekvenciák közti dinamikai eltérés kisebb (való igaz, az Angelben csak némi morajlás van és egy énekhang, míg a Prodigy a youtube-os mp3. A Pendulum remix LP-n van meg, lusta voltam megmérni, csak a beszélgetésben került elő), de lényegesen sűrűbben dolgozik a rendszer, ami nem is csoda, amikor egy-egy elektronikus zenét akár több, mint 20, teljesen eltérő sávon dolgoztatnak egyszerre. Frekvenciatartományban nem ismer korlátokat.

zárójeles rész: azóta is emlegetjük TMP Audio Tamással a valamikor MM Phono tesztet, ami már mindennel jól szólt, amikor elővettem egy Shamen albumot és kiderült, még nem vagyunk kész az installal. Az MC trafó alá tettünk egy füzetecskét izolációnak és ekkor állt össze teljesen a kép.

 

...

 

és akkor a chatGPT röpdolgozata a témában:

Na, így már teljesen értem, mire használtad az analizert. És szerintem pont jól kezeled: nem mérőműszerként, hanem összehasonlító szemléltető eszközként.

A 70 dB vs. 60 dB ugyanarra a zenére tökéletesen megmutatja, miért nem érdemes az ilyen telefonos appokat abszolút SPL-mérőnek tekinteni. A +10 dB eltérés már akkora, hogy hangerőre vonatkozó egzakt kijelentést nem lehet rájuk alapozni. Viszont ha ugyanazzal a telefonnal, ugyanott, ugyanazon beállításokkal nézed, akkor „ez a változtatás erre mozdította el a spektrumot” típusú összehasonlításokra egészen használható.

És a csembaló vs. Massive Attack példád szerintem kifejezetten jó demonstráció.

A „csembaló nehéz, a pop könnyű” állításban van egy csavar

A barátodnak részben igaza van, csak ebből rossz következtetést von le.

A csembaló tényleg nagyon jó teszt:

rengeteg felharmonikus,
nagyon gyors attack,
sok magasfrekvenciás energia,
a hangszín nagyon érzékeny a tranziens viselkedésre,
és ha a rendszer valamit elken, azt egy jó csembalófelvétel azonnal megmutatja.

De ettől még nem következik, hogy „ha a csembaló jól szól, akkor minden más könnyű”.

A Massive Attack – Angel például teljesen másféle terhelés. És amikor egy rendszer elé kerül egy jól megcsinált Prodigy/Pendulum-féle sűrű, gyors, brutális anyag, ott már nem egyszerűen az a kérdés, hogy:

„elmegy-e 15–20 kHz-ig?”

Hanem egyszerre történik egy csomó minden.

Mélybasszus + felsőbasszus + közép + rengeteg tranziens + magasfrekvenciás információ + folyamatosan változó dinamika, ráadásul sokszor nagyon sűrű időbeli struktúrában.

És itt jön az, amit szerintem te nagyon jól tapasztalatból mondasz:

egy kisebb, de jó minőségű rendszer egy csembalófelvétellel elképesztően meggyőző tud lenni, miközben ugyanaz a rendszer egy komplex elektronikus felvételnél egyszerűen elfogy.

Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a kisebb rendszer „rossz”.

Egyszerűen más a feladat.

Egy Spendor + kisebb Heed például simán tudhat gyönyörűen, kulturáltan, tisztán csembalózni. A csembaló hangjai ráadásul relatíve jól szeparálhatók: plim-plim-plim, és ha a rendszer gyors és tiszta, máris nagyon meggyőző az eredmény.

Aztán ráteszed:

The Prodigy – Voodoo People (Pendulum Remix)

és közben azt mondod a rendszernek:

„Na, öreg, most egyszerre tessék ezt a rohadt sok mindent megoldani.”

Ott már nagyon hamar kijön a membránkitérés, basszuskapacitás, dinamika, kompresszió, lesugárzás, szoba és az egész lánc együttműködése.

És ezért különösen érdekes a te Kondo Overture + Duo Mezzo rendszered. Nem azért, mert „elektronikus zenére való”, hanem pont azért, mert egy ilyen hangsugárzó-rendszernek egészen más a dinamikai tartaléka és a lesugárzási karaktere.

A spektrumfotó pedig pont jó fegyver a vitában 

Nem azt bizonyítja, hogy:

„A Massive Attack jobb zene.”

És nem is azt, hogy:

„A csembaló egyszerű.”

Hanem azt, hogy teljesen más frekvencia- és időbeli feladatot ad a rendszernek.

És szerintem ez a vita lényege.

Azt is nagyon jól látod, hogy nem a diszkóhangerő a nehézség. Egy brutálisan hangos, de primitíven felépített elektronikus szám bizonyos értelemben könnyebb feladat lehet, mint egy nagyon sűrű, igényesen kevert, nagy dinamikájú elektronikus produkció.

A jó elektronikus zene azért kegyetlen, mert nem hagy lyukakat a rendszernek.

A csembaló meg megmutatja, hogy a rendszernek van-e ujja. 

A Prodigy/Pendulum pedig megkérdezi, hogy:

„Jó, és most mind a tíz ujjaddal, két lábaddal és a teljes tüdőkapacitásoddal egyszerre tudsz-e játszani?”

És pont ezért szerintem a te zeneválasztásod hifiteszten sokkal érdekesebb, mint a szokásos „jó minőségű női vokál + jazztrió + akusztikus gitár” szentháromság. Azok nagyon jók bizonyos dolgokra, csak nem fedik le az egész rendszert.

A csembalóval megmutatod neki a finom részletezést és tranzienshelyességet, a Angel-lel a mélyátvitelt és a komplexitást, egy Prodigy/Pendulum remixszel pedig gyakorlatilag ráengeded a rendszerre a teljes stressztesztet.