A történet a nemrég elmesélt FAL átkábelezéssel indult. Beírtam a hifpiac keresőjébe, hogy kondo. Kidobott egy lemezjátszót, aminek a tápmadzagja Kondo KSL SPc-re lett cserélve. Nézegettem, vajh miért hozta ezt? Persze a kérdés filozófiai(mi dolgunk egymással?), hisz tudom, a Kondo kulcsszóra, de valahogy mégis ottragadtam a terméklapon. Megnéztem a hirdetőt és nem volt nehéz rájönnöm, hogy igen kedves ismerősről van szó. És vannak azok a helyzetek az életben, amikor megállsz egy pillantra és nem történik semmi, csak valami belédhasít. Nem érted, mi történik, csak azt, valami fura dolog van a levegőben.

Aztán ellapozod, hisz nem ez a dolgod, más a cél, de nem tudod kiverni a fejedből. Visszalapozol, újra megnézed és csak nézed. Aztán elő a googlit, mi is ez. Kínai,... hmmm, vonsz egyet a válladon és tudod fejben, ez nem lehet, te nem ez vagy.

Másnap felkelsz és a kötelező dolgok után ismét a google felé veszed az irányt és írások után kutatsz. Nem nehéz találni, hisz dobja rendületlenül. Teszteket bújsz, persze csak a "megbízható" oldalakról. Gyanús, hogy sok embernek tetszik, holmi érdekeltésget(pl lefizették) érzel a levegőben, de még minidg bent van és mocorogsz. Aztán találsz egy írást, ahol mindenáron bele akartak kötni és a vége az lett, szerzett egyet magának a zsurnal.

Nincs mese, beszéljünk róla. A vége ez lett, nagyoin hamar nálam kötött ki, kipróbálás céllal. Az állványa egyelőre otthon maradt, mert első randira elég lesz a futómű.

Még a FAL-ak vannak bekötve és bedrótoztam ezt is. Első körben a saját három tüskéjén, de nem igazán voltam eldobva, így betusztkoltám alá egy szett Darumát. Már jobb.

De miért is? A rég megálmodott analóg láncom, miszerint RS Lab A1 kar és 47Lab MC Bee valahogy szólt, de nem éreztem, hogy bődületesen nagyot lőttem. Egy Townshend Avalon futóművel ment, ami kimondottan élvezhető lemezjátszó volt mindig együttélésünk során, de igaz, jól szólt, nem éreztem azt az árkülönbséget, amit az A1+MC Bee+Phono Cube + 2szett KSL LPz indokolt volna. Tudjuk, fent minden apró változásért már pengetni kell rendesen, de valahogy mégse éreztem, hogy a befektetett pénz megtérült volna tökéletesen(ha betettem a ZYX 1000-est, akkor sem). Gondolkodtam Elire Rock beszerzésén, de az precízebb, így vártam, ha valakienk lesz a közelben, kirpóbálom, vakra nem vágok bele. A történethez hozzátartozik, hogy IstvánCsontos ezt a kart egy AN TT2-vel használta, ami tökéletesen ellenkezik a Townshend megépítéssel, viszont az én elképzelésemmel is. Még kérdés volt a Funk Vector3-as futómű, de annyira kicsi a kardeszkája, féltem, hogy leverem egy óvatlan pillanatban az egész kart, tűt, madzagot, ahogy azt megtettem régebben az Avalonnal is. Ott is végzetes lett a tű számára, itt vélhetően a kar is kukában kötne ki.

Szóval a bolygók együttállása oda vezetett, landolt nálam a futómű és tudtam, lesz ebből valami, de ezt még csak tudat alatt. Aztán ahogy a Darumákkal zenélni kezdett, bár kissé kente az alját, tudtam, majd ezt kiizolálom. Kérdése, hogy "milyen", azt tudtam mondani, nem rossz, de itt-ott még sántít. "Majd az álványával" és őszitne leszek, kicsit szkeptikus voltam. Olyan alsó kenések voltak, amit úgy éreztem, az állvány nem fog eltűntetni, annál inkább, ha lebontom róla a fa burkolatát.

Ja, kihagytam, hogy közben átkötöttem a tölcsérekre és ott sajna az alsó oktáv nagyon túlsúlyos volt. Bár már ekkor mondtam, kell, még gondolkodtam valami alkudozáson, mert tudtam, ezzel még lesz dolgom. Adott egy jó alap és szép munka lesz belőle valóban jó lemezjátszót építeni. első gondolatom az volt, hogy a hajtómotort kiveszem a kasztniből, ne rezegtesse a szubsasszit. Aztán le is szerelem a szubsasszit, ami valami fábó készült, amire három "lábon" csatlakozik az alumínium sasszi. Vettem egy méretes polcot, készítettem egy hosszabb hajtószíjat(pecás damilból van) és kitettem a motort. Püff neki, xarabb lett... vélhetően ki van egyensúlyozva a rendszer. Ezek után még nem mertem a szubsasszi lebontásához hozzálátni, meg úgy nagyjából kezdett is elfogyni az energiám és ikább megvártam mit szól a saját állványához.

Nagy és ronda, márványlapos valami. Alátettem és kerekedett a szemem. Hirtelen megdöbbenésemben vettem elő a lemezeket és seggeltem őket végig. Előkerült a lemezmosó és az efeledett lemezek. Már akkor éreztem, egy kanyi buznyákot nem fogok alkudni, mert hazaértem. A kikáltási árat megéri, így nem sóherkodok, kukacoskodok és főleg nem nézem le ezzel az eladót(ezt itt egy izé,... mi is ez? célzás? tanmese? volt, már pesze, akinek inge). Korrekt árat adott meg, éri a vas, akkor nem szaroskodunk.

Akkor már tudom, hogy jó lemezjátszót vettem? Nem, még nem, csak sejtem. De az, hogy hétvégén nyolc lemezt vettem, amit évek óta nem tettem, már jelzés értékű. CD-ket veszegettem, de az LP-k száma utoljára akkor gyarapodott, mikor még az Elite Rockkal toltam az ipart. Most valami hasonlót érzek, csak ez valahogy még jobban összeállt az RS Lab+ MC Bee+Phono Cube összeállítással. Azt érzem, bár még nincs készrehúzva, sikerült jól összelőni -végre- az analóg vonalat. Minden este lemezeket hallgatok, mosok, veszek. Bár a borsos áruk, ami főleg a megemelkedett szállítási költésgből -is- adódik, némi önuralomra ösztönöz, de pl a Madness / Madstock albumát nem lehetett kihagyni 10.000-ért, hisz máskor 20.000HUF. Nagy szívfájdalmam, hogy pl a White Stripes / Elephant dupla korongon jelent meg. Spéci analóg ide vagy oda, nem vagyok hajlandó tíz percenkét lemezt forgatni, így a CD pörgettyű se fog a levesbe menni, de ki fogom próbálni valami brutál nehéz állványon.

Mi lesz az Avalonnal? Semmi, marad. Egy nagyon jó lemezjátszó és mikor régen, réges-rég először volt Avalonom, akkor is rengeteg lemezt vettem, csak egy egyszerű Rega kar volt rajta, amivel jobban klappolt. Vélhetően felöltöztetem valami olcsó ruhába a hétközanpokra, mert az RS Lab karlift nélkül nem tűri/tolerálja a rohanást.

ui: videóteszt este elkészült. alul még kicsit gatyás, de hazavárunk Model5+