Folytatva az analóg vonalat, nemrégiben került hozzám betegellátásra egy másik ős hifi darab. A szép emlékű Moth dobozkák phono fokozata. Ő még csak 25 nyarat ért meg, de szintén rendületlenül működik. Illetve most egy kicsit megrendült, egy egyszerűnek tűnő hibát kellett orvosolnom rajta, ami, mint aztán kiderült, messzebbre mutatott.

Egy kicsivel jobban búg a jobb csatorna. Hmmm. Kábelezés ok; mindegy, hogy mm vagy mc állás, egyformán brummog a maci. Fülre 100 Hz-en ment a műsor, amit a mérés is igazolt. Ez főleg tápegység hibára utal. Egy- két rutinmérés következik, három- négy szemöldökfelhúzással. A 35V-ig terhelhető kondenzátorokon közel 40V van. Nem kimondottan a hosszú élet egyik titkára találtunk rá. Valamelyik alkatrész nem bírhatta a ’feszültséget’, és felmondott. Mint később kiderült, 3 elem is meghibásodott a tápellátó részben, de nézzük sorjában.   

Az áramkörök tervezője, Stan Curtis, nem volt féltékeny a kapcsolásaira, a honlapján megtalálhatóak a rajzok, amelyek igencsak sokat segítenek ilyenkor. 

Előfordul, hogy praktikus szempontok miatt, a javítást végző néha csúnyának látszó dolgot csinál. Ugyanis eléggé sok időbe telne, ha minden alkatrész cseréjénél szétszednénk részeire a berendezést, hogy a panel alja felől szépen kiforrasszuk. Ilyen esetben a panel felső oldaláról lecsípjük egy fogóval a lábakat, és a csonk helyére forrasztjuk az új elemet. Ha kiderült a készülék összes hibája, a végén persze kivesszük az anyapanelt, és szépen a helyükre kerülnek az alkatrészek. Sőt, még kettővel több is, mint gyári állapotában. Lásd a cikk végén.

A magam részéről tisztelem a hasonló gyártókat, akik egyszerű alkatrészekből is tudnak jó készülékeket építeni. A meghibásodott alkatrészek pótolhatók voltak a legközelebbi elektronikai boltban.

Az immár megjavult készülék kimenetén már sokkal kisebb és más jellegű zaj mérhető. Leginkább persze most is a szubjektív próba mondja meg, mennyire ’fúj a szél’ a hangszórókból. Sőt, mivel érdekes módon a Moth mc állásban is 47kΩ-al terheli a hangszedőt, segített kideríteni, hogy a Benz barázdabillegetőm jobban szereti a hasonlóan magas fogadó ellenállásokat, mint a kisebbeket. 

Emlegettünk valamilyen tanulságot az elején. Nos, a gazdával konzultálva kiderült, hogy ennél a gépezetnél volt egy transzformátor csere a tápegységben. Az eredeti, kisebb teljesítményű toroidot kicseréltük egy nagyobb, 100W-os példányra, ami a kisebbik végfokot táplálta a gyár termékei között. Ez eddig még rendben is volt, csak az új transzformátor szekunder feszültségei eleve magasabbak voltak és ráadásul 220V-os primerrel érkezett. Ezekhez képest egészen jól bírták az alkatrészek a túlterheltséget.

Még egy érdekesség. Néha a profik is tévednek. A tápegység kimenete a felirat szerint dc, ehhez képest a valóságban meglehetősen ac, mivel csak egy transzformátort tartalmaz…