A halfnote szoftveren van egy olyan menü, hogy tartalom beküldése és azon belül, hogy blogbejegyzés. Akkor ez valahol egy blog, ahova az ember ír, néha, csak úgy. Most egy ilyen csak úgy van. Nemrég jöttem be, ugyanis a sokkhatástól elszívtam egy szál cigarettát(egyébiránt nem dohányzom) és csak bámulok magam elé, ill bámulom a lábamon felejtett cipőmet(régen a kékFényben néztek így maguk elé a bűnbánó delikvensek, kezeiket tördelve), miközben az se nagyon érdekel, hogy melege van benne a lábamnak, ill a szőnyegnek se tesz jót.

Most már biztos, hogy idén nem készül el a saját új erősítőm kompletten. Jött egy újabb kérés. Úgy tűnik, nem praktikus az egy bemenetű erősítő. Hasznos, de nem praktikus. Az új tulajdonos lelkes lett a masinától, de a családnak hogy magyarázzuk meg, mit és hogyan kell átdugni, ha más-más forrást hallgatunk...

Csapnivaló idő van. Már láttam magam előtt, ahogy a nemrég 2.15-ösökel felgumizott egyik kerékszettem bütykei makacsul kapaszkodnak az este leesett hótól lefehéredett erdei ösvényen, miközben beszippantom a friss levegőt és az emelkedőn rongyosra nyúzom egyébként se túl jó állapotban lévő térdemet. Olvad... Térdem piheni az előző napok megerőltető köreit, míg náthám marad a helyén(5km intenzív tekerés felér egy heti antibiotikumkúrával. Marad a mézes fokhagyma és a szoba melege).

Hipermarketben combozok a CD-k irányába, ami persze megint nem ott van, ahol legutóbb volt. Átrendeznek, átpakolnak folyton. Sokszor csak azért nem veszem észre, mert azt hiszem, "a másikban van ott". Keresem, hol vannak, segítenek, hogy az újságok mellett. Még jobb, mert régebben itt újság nem is volt, csak a kívül taláható "bódéban".

...

És akkor megpillantottam egy HifiPiacMagazint. Fék, megáll, visszalép, polcról levesz és átlapoz, mi a nagy büdös helyzet manapság kishazánk táján.

Trafó, már megint trafó. Máshogy nyűgös, mint a készülékdoboz. Nehéz szerezni pont olyat, amilyen kell, biztonságtechnika és hasonló átkok. Ráadásul a barátom kérése az volt, hogy eleve dupla tápegységről járjon a gépe. Szerzett is két izmos ’vasat’. Na akkora dobozt már nem vállaltam készíteni, megvettem a gyári szürke-feketét. Amit persze meg kellett erősíteni, mert a súly alatt lehajlott az alsó lemeze.

 Hosszú ideje gyűlnek az analóg eszközök, ill csak porosodnak a polcon. Nem tudom, hogy sikerült, de szinte minden eleme a létező legrandább. És ekkor jött az ötlet, hogy van a lomok között egy Rút Kiskacsa, azaz egy régi NAD lemezjátszó, hát szervezzük meg a rút partit...

Kincsesdoboz nyílj ki! nemsokára ide érünk, de menjünk sorba.

...

Ahogy beharangoztam, megpróbálunk egy másik verziót magasabb minőségű alkatrészekből megépíteni.

Ezeréves tartozást próbálok most letudni. A sors fintora, mire megszületett az ide kerülő rövidke szösszenet, szinte okafogyottá is vált, ha nagyon szigorúan veszem. De minket kevésbé ráz meg, mi kapható kereskedelmi forgalomban és mi nem, így mégis lesz értelme.

A high-end alulról kopik*, mondotta bölcsen CsontosI annak idején...

A varázsige: LM1875. Vagy LM3875. Két integrált teljesítményerősítő, amely DIY körökben nagy népszerűségnek örvend. A National Semiconductor cég Overture sorozatú áramkörcsaládjának tagjai.

Nem is olyan túl régen audiofil körökben még elképzelhetetlen lett volna integrált teljesítményerősítők használata. Előerősítőkben már találkozhattunk műveleti erősítőkkel régebben is, de teljesítményfokozatokban csak csövek, vagy tranzisztorok lehettek.

Eme rövidhírben egytelen dolgot szeretnék közzétenni, miszerint leszállt a halfnote tisztására foxkid barátunk. bár való igaz, a rókák nem repülnek, valamiért ezt mégis így érzem jónak :)

előljáróban csak annyit mesélnék el, hogy vannak a szakemberek, akik tudják, hogy lesz a 220-ból muzsika... (tessék lapozni, itt még nincs vége :) )