Michael és bátyja, Christian megérkeznek apjuk vidéki kúriájára, ahol születésnapi partira készülnek. Az egész népes rokonság összejön az alkalomra, az apa 60. születésnapját ünneplik. Beárnyékolja az eseményt az a szomorú tény, hogy nemrég öngyilkos lett az egyik testvérük, Linda. Christian mond ünnepi köszöntőt, amelyből szörnyű titok derül ki, apjukkal kapcsolatban.

A három főszereplő srác a francia főváros egyik szegénytelepén lakik, jövőkép nélkül tengetik életüket. Unalmas napjaikat felrázza, mikor egyik barátjukat bántalmazzák a rendőrök, minek folytán ő élet-halál között fekszik a kórházban. Mathieu Kassovitz filmje profetikus módon már '95-ben megjósolta a 2005.

Lerobbant művelődési ház előcsarnoka. A mozgalmi táblák és egyéb ünnepi díszletek tövében csirkék kapirgálnak. A Johnny Be Good hangjai szűrődnek ki a nagyteremből. Bent a Colorado nyomja a bluest. A fűtetlen helyiségben az együttesen kívül egy-két ember lézeng. Ez így nem mehet tovább! Ki kell találni valamit! És nemsokára a főnöknek eszébe jut a nagy ötlet. Egyik kezével egy lekváros buktát szorongatva, a másikkal a fenekét vakargatva a banda elé áll: gyerekek, átmegyünk a Tobacco Roadról a Retek utcába, lemegyünk bunkóba, lemegyünk furkóba. A szocialista vadkeleten új banda születik.

Nem ölt magára iskolamesteri talárt, nem emeli fel intőn az ujját a rendező, de hatásosan mondja hőseiről: egyetlen elvétett lépés, s valamennyien olyan ösvényre tértek, amely egyre távolodik az álmok irányától, és végül szakadékban ér véget. Súlyos film. Látni is, átélni is.

A Ken Kesey regényéből forgatott film egy elmegyógyintézetben játszódik, ahová McMurphy, a kisstílű bűnöző a börtön helyett záratja magát. Hamarosan rájön: a műintézmény lakói - akik ellentétben vele, nem tettetésből kerültek ide - semmivel sem bolondabbak nála, annál inkább bolond a világ, amely ide juttatta őket.

Chris McCandless dicsérettel diplomázott, majd eltűnt szem elől. Elindult északra, az alaszkai vadonba. Néhány hónap múlva jávorszarvasvadászok bukkantak rá a tetemére. Vajon hősies utazó volt vagy naív idealista? Merész kalandor, avagy tragikus figura, aki harcra kelt az ember és a természet közt feszülő érzékeny egyensúllyal?

Az új generációs német filmgyártás újabb progresszív alkotása, amelyben aprócska fiatal terrorbrigád tartja rettegésben a környék "túl gazdag" családait otthonukba történő betöréseivel. El sosem tulajdonítanak semmit, mindössze egy üzenetet hagynak, miszerint a bőség évei véget értek. A kapitalizmust kritizáló film nagy erénye, hogy mindkét fél képviselői meghallgattatnak.

Hayao Miyazaki rajzfilmjei rendszerint nem a legfiatalabb korosztálynak szólnak, mesék felnőtteknek. Ez a  A vadon hercegnőjére is igaz, amely a mester legprofibb munkái közé tartozik. Igazi öko-anime, mely az ember és az őt éltető természeti környezet viszonyát taglalja, emellett a maximalista igényességű műgonddal történő kivitelezés folytán felejthetetlen audio-vizuális élmény.