Ez a tegnapi történet azzal kezdődött, hogy minimalist nekiállt kiárusítani a Moth rendszerét. Minket, pontosabban Szuszka haveromat a csomagból a Mothok alá bevágott edzett üveglap és a monoblokkokhoz futó KSL SpC madzag érdekelte. El is bótoltuk annak rendje módja szerint. Elvittem neki, de rohantam, csak beadtam, hogy majd egyszer ráhallgatunk.

Csörget pár nap múlva, hogy eléggé rendbejöttek a dolgok letisztult, stb... Nagy meglepetés nem ért, hisz mindehol ez történt, ahova üveglapok kerültek a Darumák és a készülékek közé, de azért csak kíváncsi voltam, merre ment el a hangkép, mert a Tonwshend Glastonbury nem egy egyszerű eset. Hajlamos lehet minden apró torzítást mocskosul az arcunkba vágni. Nem is csoda, hogy kevés embernél marad meg hosszú távon. Nyűgös egy(kettő) dög, az fix.

Be is jött, amire számítottam, miszerint nem lesz tökéletes a rendszer hangja. Volt valami apró feszültség, amit a hangsugárzó elég erősen az arcunkba vágott(persze van,akit nem zavart volna. tehát nem elviselhetetlen, de észlelhető, főleg ha megszoktad már a torzításoktól mentes rendszered hangját). Fejvakarás kezdődött, majd a kábelek fele terelődött a figyelmünk. Kondo KSL Spc- k vannak a rendszerben és 47Lab Storatos leng a hangsugárzók és a végfokok között. Ami eszembe jutott, meg kellene nézni az interkonnektek irányát, hisz nemrég is midennek ellentmondva az egyik KSL Vz "fordított" irányba szólt jobban. Itt is minden madzag "irányban" volt, de a kisördög nem hagyott nyugodni. Nekiestünk szétcsavargatni a dugókat, melyik oldalon van leforrasztva az árnyékolás a testre(ennek technikai részét majd foxkid kollégától várnám. meg se próbálom, mert nem tudom mi és miért történik). Erről nézetek jönnek- mennek, hogy a Kondo ill Audio Note madzagoknak melyik az iránya. A jelölt végén van- e leforrasztva az árnyék a testre vagy sem. A jelölt vége kerül az előfokba, vagy a végfokba? De mi van, ha integrált az erősítő? És mi van a kábelfeliratok irányával? Ahány madzag, annyiképp csavarodnak és őszinte leszek, már halovány ibolyám sincs, melyik vége hova kerül. A sok okosságnak ellentmondva néha épp ellenkező irányba szólnak jobban a drótok, így a régi megállapítás, hogy melyik a kábel iránya, marad a jól bevált, "amerre jobban szól".

Ami most következik, az kifejezetten a Szuszka rendszerére igaz, ahol a frontot egy Meridian 206B CD pörgettyű képviselte. Az erősítő a Moth passzív előfok és a 100Wattos monoblokkok a külső tápegységgel. Az erősítő tápdrótja a nemrég itt is megjelenő kb félméteres AN SpX szálakból készült minidrót. Féltem, mit tesz a Mothokkal, esetleg elviszi az energiáját, de kifejezetten jól vizsgázott, így a rendszerben is maradt. A CD tápja Kondo KSL SpC.

Tehát szétcsavargattuk a madzagokat és kerestük, melyik oldalon van leforrasztva az árnyék. Úgy okoskodtunk, vélhetően olyan készülékre kellene tenni a leforrasztott végeket, amelyek földeltek. Ez elvileg a CD vagy a végfok. Megnéztük, a végfokok felé tartó felirattal futó kábelek esetén az előfok oldalán volt a leforrasztás. Ez alapvetően egy passzív előfok esetén kapásból fejlövés, de valahogy az egésznek ellentmondott, hogy azt éreztem, mintha a CD és az előfok közti kábel nem lenne jó irányban. Persze ott a lehetőség, hogy se ez, se az nincs jó irányban, így az egyszerűség kedvéért a CD és az előfok közti madzagot kezdtük szétkapni. Lecsavargatva a dugókat, a leforrasztás a CD felőli végén volt és ez az irány megfelelt a kábelfeliratnak is(Kürthy Tomi nem buta ember ám, és valamikor Ő dugózta ezeket). Vakartam a fejem, de nekem akkor is ez a madzag nem tetszett, így megfordítottuk. Tehát a passzív előfokba futott be minden olyan kébelvég, ahol az árnyékolás le van forrasztva a testre. És elindítottuk a Nirvana Unplugged lemezt és ledöbbentünk. A Townshend doboz minden nyeresessége és fölös szikársága eltűnt. Pontosabban az nem a doboz hibája, csupán megmuttaja, mit és hogyan kötöttünk elé. Nehéz megfogalmazni, de minden megtelt testtel és "mennyiséggel". A létező legjobb értelmbe vett csöves hangja lett a rendszernek. Nyugalom, vastagság, de nem vaskosság. Kellő dinamika, részletezettség. Alapvetően mindent elfelejthettünk, amit eddig a Moth-ok aprócska hibájaként fel lehetett róni, ha nagyon kukacoskodni akartunk. Az a baj, nem tudom leírni pontosabban, de a színek lényegesen gazdagabbak lettek, de teljesen értelmét veszítette minden jelző, amivel a jobb rendszereket is lehet jellemezni. Abszolute a Kondo Neiro hangja ugrott be és ha nem is tud Neiro lenni, az adott rendszer annyira egyensúlyban van, nincs is értelme ettől Neirobb hangot akarni tőle. Így még a büdös életben nem hallottam Moth erősítőt szólni, de ugyanezt elmondhatom a Townshend Glastonbury-ről is. De ha azt mondom, a KSL SpC is a Neiroval szerepelt ilyen jól, akkor nem túlzok. Valami nagyon összeállt és csak döbbenten hallgattuk az időközben Depeche Mode -ra cserélt muzsikát. A kezed hiába lógott a távirányítón, nem sikerült továbbkapcsolni a lemezt, mert minden taktusát öröm volt hallgatni.

Nem is próbálgattuk tovább a madzagokat, tartva magunkat az örök szabályhoz, ha egyszer tetszik, ne nyúlj hozzá, mert csak elbaxod.

...

1- Ha most valaki nekiesik drótokat dugdosni, rajzolja le, jegyzeteljen, mi hol volt, mert a végén ha rosszabb lesz, tudja visszaszerelni.

2- Ez Szuszka rendszerében így lett jó. nem tudok semmit alátámasztani műszaki hablattyal. egyszerűen így jó és kész, de ez nem garancia arra, hogy másnál is tuti jó lesz(bár ha ugyanezek a berendezések, valsz)

3- nem tudom még mit akartam...

4- tényeg sokkal jobb lett, mint ahogy eddig Moth- ot vagy Glastonbury- t hallottam(de szerintem ilyet nagyon kevesen hallhattak ezektől. ez így nagyon egyben van, de a legkisebb eltérés "végzetes" lehet). Teljesen más dimenzió, mint amit ezektől megszoktunk. Jó értelmbe vett csöves hang, a tranyók stabilitásával, de nuku torzításával.

5- ennyi... majd ha még valami eszembe jut, leírom.

6- Nézem a lapos dobozokat és érzéki csalódásban van részem. Keresem a magasan ágaskodó csöveket, de nem akaródznak látszódni.