Baromi jó dolog, ha veszel valami újat a rendszerbe, de aztán jön a fejtörés, mert azt hitted, megúsztad ennyivel... Nem. Kezded vakarni a fejed, miket felejtettél ki a számításból. Ja, jött a Shigaraki phono, ami első szárnypróbálgatásnál kölcsönkérte a CD tápdrótját, de lassan kellene neki is saját, mert folyton átdugdosni nem túl kényelmes. Első blikkre mi sem egyszerűbb, hisz lóg itt a sarokban egy régebbi AN-B, ami nem nagy durranás, de valahogy ezt a durranást nagyon barátságosan hozza. Annyira barátságos, hogy jópár éve ilyet használok az Avantgarde szubok hajtására(hangfaldrótként) és nem fészkelődöm a kanapén, elbírja.

Aztán találtam két félméteres, valamikor hangkar árnyékolására használt QSSC SPX darabot. Ez csak úgy volt... végül is a semmire. Aztán jött egy vad ötlet, hogy félméteres tápkábel. Ja, vad ötlet. Már ezer éve tudjuk, hogy tépkábelből legalább másfél métert illik odamérni. Az ötlet innen jött. Kellő hosszban egy olcsó madzag, vagy egy komolyabb drót meg tudja-e mutatni röviden is, hogy igenis Ő egy reference speaker cable. Igen, speaker cable. Rég megfigyeltük, hogy a hangfaldrótból készített tápdrótok pontosan ugyanazt a hatást hozzák, mint hangfaldrótként, így bátran lehet ezekból építkezni. Ráadásul régebben nem is voltak külön tápkábelek, így mindenki maszekolt. Annak idején a Neiro-nál éreztem némi késztetést, hogy meg kellene bontani a belőle kilógó(eredendően beforrasztott, fekete) kanócot, de nem vitt rá a lélek, a mostani Neiro V2 pedig már átesett egy KSL SpC átdrótozáson, így annál meg esélyem se lett volna kideríteni, mi volt benne gyárilag, de sanszos, hogy valami QSSC ezüst.

De akkor nézzük a boxmeccs résztvevőit. Először az Audio Note B drótját(a sárga verzió, ez kellemesbb, simább hangú, mint a kék) vettem elő, főleg, hogy eddig azzal volt bekötve a Shiga. Árakkal kerüljünk képbe. Ez a használtpiacon 2x2méteres szettben kb 20ezer szokott lenni. A valamikori legkisebb AN-D árnyékolt verziója. A hossza nem egészen van meg a másfél méter, de majdnem annyi. Kellemes hangú madzag és van feszültség a történetben. KSL- hez képest erőtlenebb, de az árak ezt sejtetik is. Viszont mindaddig, míg be nem kötünk a helyére egy egyértelműen jobbat, nincs vele semmi gondunk. Ezért is van meg évek óta. Mindig volt hova tenni, vagy valami havernak kölcsönadni, szóval afféle örök darab, nem adod el, főleg nem, mert semmi pénzt nem kapsz érte. Igazság szerint nekem jobban tetszett mint az AN-L madzagok, vagy a fekete AN-La. Szóval ez egy afféle olcsón jó madzag. Lemezek elő és hadd melegedjen a rendszer. Közben előpakoltam a nagy műtéthez. Dugó a praktikerből, afféle legolcsóbb polcon, de legalább mindennemű felületkezelést mellőző, rézérintkezős. Elektronikaboltból készülék felőli dugó. Aki tudja  a nevét, ossza meg, illetve menjetek be Praktikerbe és próbáljátok elmesélni, mit kerestek... Szóval van dugód, de még kell hozzá kellően magas hőfokot produkáló páka. Na, ettől jól betojtam és pákakeresőbe estem. Nem olcsó. Tettem egy próbát, van egy ősöreg Wellerem. Úgy futott a forrasztóón a litze ezüstön, mint a huzat, szóval minden adott volt a sikerhez. Árnyékolása nincs, így még szereztem egy kis drótdarabot a védőföldnek és jöjjön aminek jönnie kell. Igen, a védőföld egy szükséges rossz. Ha nincs bekötve, jobban szól minden madzag, de a fene szórakozik ezzel, még a végén odacsap, aztán pisloghatunk.

Szóval elkészült a mű. Akinek nem megy ilyen gyorsan(állítólag ezeken a régi drótokon nehezebben fut az ón) javasolt forrasztóvízben sűrűn mártogatni, vagy valami forrasztózsírral kenegetni. Idővel menni fog. Nekem mákom volt. Az öreg Weller fél pillanat alatt megoldotta. Persze a meló alatt már a Prodigy Experience szólt, amiért valamikor egy huszast adtam, lévén első nyomat, ami elég ritka darab. Input selector elkapcsol, B madzag kihúz és a helyére be az elvileg nem működő tápkábel. Fél percig nem történt semmi, aztán kezdett a szintetizátor analóg szintibe átlépni. Annyira hiteles volt, hogy sok rendszerben ezt már zongorának is hihetnénk. Persze ekkor még minden nyers, kicsit feszült. Aztán kb öt perc után kezdett finomodni. Kezdte megvillantani, hogy ez egy másik madzag és eredendően egy jobb madzag. Azért érzékelni a B-hez való viszonyát, ebből a használtpiacon 2x2méter 200.000HUF, tehát tízszerese az AN-B árának. ... Már a Röyksopp What else is there forog, amiben a "recsegő effekt"- től most nem ijedtem meg, hogy a hangfal fingott ki, valahogy lemászott a hangszórókról, ami a B-vel a hangszóróról szólt. Azzal se vészesen, de első pillantra összerezzentem(vagy lehet ez a jó?). Úgy általában minden pontosabb lett. A tér kitágult valamelyest, de inkább a térpozíciók jobban definiáltak. A frekvenciatartomány alul kiterjedt, de felül még cseng-bong kicsit, afféle bajáratatlan drót módjára. Iron Maiden. A number of the beast esetén a gitrárok játéka színesebb, de ez bármiről elmondható, ahogy az ezt követő Beethoven lemezen is. Mire az A oldal lejár és felkerül egy ősöreg Beatrice, már fent se torzít. Ekkor kb egy órás bejáratáson van túl. Már minden paraméterében sokkal finomabb, mint a B madzag volt. Minden sokkal szebb, de ez a szépség kezd ismerős lenni. Olyan Audio Note-osan szép. Ha pontosabban akarok fogalmazni, olyan Audio Note ezüstösen szebb minden. Bár gyanakodni kezdtem, hogy nekem ez a hang már egyszer régebben kevésbé tetszett, hallgattam tovább, amikor előkerült Lenny Kravitztől a Circus. Nagyon szép volt, csak szenvedélyt nem találtam benne. Érdekes, hogy minden sokkal jobb, vagy inkább sokkal szebb, mindene sokkal ponosabb és a hangszerek, ill. minden sokkal életszerűbb, de egyben mintha unalmasabb is lenne. Fura ez a kettősség, amikor mindene sokkal jobb, de valahogy az egész sokkal közérthetőbb, sokkal középszerűbb. Az olcsó B madzagban volt valami, ami ebben a drótban nincs meg, így nagyon nehéz eldöntei, melyik a jobb. Elsőre most azt érzem,  az SPX jobb, rövidsége ellenére is, de ez nem tudom meddig tart, mert mint említettem, valami eltűnt. Túl nyugodtt lett, vagy csak túl pontos? jó kérdés és nem is tudnánk rá válaszolni, ha nem léteznének az ezüst KSL madzagok, ahol már megtudhattuk, hogy az ezüstdrótnak se kell túl kellemesnek lennie. Az ezüstmadzagokban is ott a feszültség, ha a zenében ott van és ott a dráma is, ha kell. Most ezt az SPX madzagot kicsit  olyan rózsaszín szemüvegnek érzem, de nagyon ügyesen csal. Ami az érdekes, ilyen rövidke létére is érzkelhető  hatása. Valamikor ez a dolog volt az, amiért ambivalensé vált. Ettől eltekintve elmondható, hogy egy jobb kábel rövidsége ellenére is jobb megoldásnak tűnik, mint egy sokkal olcsóbb, de kellő hosszal rendelkező.

...

Összességében mégis csak azt érzem a végére, hogy ez jobb és lényegesen jobb, mint az AN-B. már csak az idő próbáját kell kiállnia, azaz ne váljon unalmassá egy- két nap után. Ez nemsoká kiderül.

...

Meccsen kívül megfuttattam egy KSL SpC tápdrótot. Bár nem mindene jobb, mint a töpörödött SPX- nek, de összességében egy sokkal élvezhetőbb, attraktívabb madzag. Ez az a drót, ami azt sejteti, hogy az SPX unalmassá fog válni. Bár a színmélysége nem olyna jó, egy sokkal igazabb madzag. Kérdés mit futna fél méteren? Szerintem harsánnyá válna, ahogy lehet kellő hosszban, vagy inkább a kellő hossz kétszeresén  az SPX is felszabadulna, mint az a QSSC Vx interkonnekt, amiből egyszer egy 3méteres darabra tettem szert. 3méteresen sokkal jobban szólt, mint rövidebb kivitelben, csak ha méteráron számolok, abból kitelik szinte egy új KSL Vz, az meg biza azért jobban szól(t).

...

A végére maradt egy kis szervíz. Sokszor azon problémázunk, melyik is a fázis helye? Hogy kell bekötni. Legegyszerűbben így tudom megmutatni.

Aztán mindenkinek jó játszadozást, forrasztgatást. Én is figyelem, mi történik még pár napi járatás után, bár amire kíváncsi voltam, azt megtudtam. Igen, alapvetően jobb, 100ból 99ember szerint ez a jobb kábel(SPX0,5m), mint az a kilógó egy, még megvárom a végét és nyugtával dicsérem a napot.

ui: A QSSC drótok a régi szériás AN ezüstdrótok és nem keverendők a ma futó madzagokkal. A gyártástechnológia megváltozott az ezredfordulón és a belső szálak száma sem azonos az adott típusok esetén.