Minő meglepetés ért... Nem volt türelmem megvárni az öntapadós szalagokat, így a helyér paszíroztam a vitrint. Persze, most jött a levél, hogy lehet holnap hozza a futár, de ez már így maradt. Majd, egyszer, de nem holnap, az fix.

De borzalom, mit el nem lehet rejteni egy "szekrényben"... Négy orszígúti kormány került elő az aljából, egy montikormány és vagy 10-12 nyereg. Ja, három nyeregcső, de ebből kettőn nyereg is volt. Vállfás szekrény (is) volt és kb 30 vállfa maradt ki a végén, de egy vállfára, sok esetben volt akasztva egy alsó és egy mez, de volt, amiket kevésbé használtam, azokon volt 2 mez is, vagy mez+hosszú mez, kabát,... Találtam vagy 5 láthatósági mellényt, amit soha fel nem vettem, kivéve egyet, de az spéci bringás mellény, nem a kukás, amikor téli tréningen nagy köd volt. Nem tudom, még mi ugrott ki a cilinderből, de nem kevés. ja, 3 sisak, egy bicajszállító táska,... :D Voltam is gondba, hova fog ez visszakerülni, aztán elkezdtem pakolni és valójában ezek a ruhadarabok kb egy zsebkendőnyi helyet foglalnak, így a végén az orvosi vitrinre hasonlító kis szekrény majdhogynem kongott az ürességtől. Persze, a kormányokat és egyéb dolgot elpateroltam máshova, vagy kidobtam, nem került minden vissza.

Nade, mi lett az akusztikával. Amire számítottam. A sarokba bepakolt rongyszekrény túlcsilalpítja a jobb oldalt. Ha a hangfalak nem voltak közel a falhoz, ebből nem sokat lehet érzékelni, de mostanában megszoktam, hogy hátra vannak tolva. Tetszik is ez a dolog, több hely van a szobában, meg nem érzem azt, hogy a nagy tölcsérek be akarnak szippantani. Mert ez a Mezzo tényleg nagy ám. Hozzá vagyok szokva az Avantgarde méretekhez, de ez valahogy sokkal terjedelmesebb és nem baj, ha kicsit messzebről nézem, be ne szippantson. Szóval így betolva, azért hallgatható volt, de éreztem némi fojtottságot. Persze, ez nem éri el azt a szintet, amit pl egy Kondo KSL Lp és AN-V kábel között van. Olyan volt, mintha az LP drótom csak Vz lenne (ez se teljesen igaz, inkább a kettő között valahol 70-80%-nál). Tudom, értem, óriási csapás. De, ha érzed, hogy van még ott valami, amitől az a kábel jobb, mint a Vz+70-80%, azt megkeresed. Csak azért, hogy értsük, mekkora a probléma, mert félreérthető. De úgy tűnik, ezt az aprócska fiaskót sikerült ezzel az üvegvitrinnel áthidalni. A szoba hangzási balansza ettől sokat nem változott, de a jobb oldal artikuláltabb lett, mint volt és így az összkép kicsit pörgősebb, élőbb.

Csak itt nem tudom azt mondani, hogy vegye meg bárki, mert elég csekély esélyt látok arra, hogy valaki ebben a cipőben járna, de, ha véletlenül,... Mindig óvá intettek az üvegtől a hifiszobában, aztán elkezdődött az edzett üveglapokkal, állványokkal, most jöhet a szekrény is. De vélhetően nem mindegy az üveg beszrelése és ha rugalmasan van befogatva, eleve változik az egéz rezonanciója, így nekem is, most hiába nem remeg, ha megaBass, egyszer bepakolom a csillapításokat.

Ez egy elég karcsú sztori.... És ez a vidijó se sokat dob rajta

Emlegettem reggel a szinteket és problémákat...

Essünk neki?

Amíg "kicsi" a rendszer, az emberfia, önnönamga gyarlóságából mindig jobbat, nagyobbat akar. Azt nem tudja miért, mert zenét hallgatni értelmesen már lehet 1 milkóból is (új árra gondolok, nyilván olcsóbban is, ha használt is szóbajöhet). Tologatja kifele a dolgot. Élményt valójában kb ugyanazt kapja, csak jobb érzés két szellentéssel többet észrevenni az új csodákkal, mint azt tette az elődje. Vannak azon kevesek, akik ezen az alsó szinten összeraknak egy motyót és hallgatják. Tudják, hogy nem tüökéletes, de nem is várnak el tőle többet. Tudják, hogy a zenekar nem fog beköltözni a nappaliba, se felbontás, se méretei alapján, de a zenét és a mondanivalót tudják értelmezni és köszönik szépen, nekik ennyi kell. Nem kergetnek olyan dolgokat, amit nem lehet elérni. Pl nem akarnak holografikus zenészeket és nem akarják őket megérinteni. Egyszerűen ettől a valóságtól a rendszer hangja messze van, sok esetben nagyon messze és nincs is meg így az a késztetés, hogy még élőbb-még élőbb legyen.

Aztán ott  a másik véglet, akik már elbarangoltak nagy felbontásig, nagy a volumen is és az egész nagyon valóságos. Néha, egy-egy elejtett mondat esetén felszisszensz, hogy ki szólt hozzád, miközben csak a konzerv megy. Ez az a szint, aminek a "hibájával" nehezebb együtt élni. Ezek a rendszerek már nagyon valóságos produkciót képesek nyújtani, de az a hiányzó picike, amitől tényleg valós lenne és nem konzerv, az sose fog eljönni. És ezek, mivel ennyire közel vannak a valósághoz, sokkal jobban jelzik, hogy ez nem valóság. Mint fentebb írtam, míg ettől távol vagy, nem zavaró a jelenség. Ott, ahol szinte majdnem élő az egész, ott tud baromi zavaró lenni és főleg a tudat, hogy ezen soha nem fogsz tudni változtatni.

Akkor mégis mi értelme van elkölteni egy valag pénzt hifire? Tudja a fene. Nem baj az, ha jobban szól, de akinek nagy rendszere van, kifele mindenki azt fogja mondani, hogy elégedett, de nekik sokkal nehezebb elfogadni, hogy soha nem lesz a konzervből élő zene.

És innen nem is nehéz megérteni, miért vannak jól el a motyóval a kisdobozos, vagy szélessávú rendszerek tulajai. A hangtömeg elég messze van a valóságostól, de épp ezért sokkal jobban el tudják fogadni, amit kapnak és nem agyalnak. Persze, ezeknek a dobozoknak van számos előnye még e mellett, de valahol ez is mellettük szól. Ellenben egy Avantgarde méretű hangtömeg már anynira valóságos, csak arra figyelsz, hogy mégse az. Persze, ki lehet ezt kapcsolni, de valahol belül, mélyen ez minidg ott bujkál.

kajakóma, remélem érthetően fogtam meg, de az is lehet, nem :)

***

Szeritnem ma LP  próba lesz az új vitrinnel. Bár nem tudom, miben lenne más...