Jesse (Ethan Hawke), az amerikai srác, és Celine (Julie Delpy), a francia végzős diáklány a Budapestről Bécsbe tartó vonaton ismerkednek össze. A két fiatal kellemesen elbeszélget az út során, melynek következtében a fiú arra kéri a lányt, tartson vele a bécsi éjszakában. Celine belemegy a dologba és a két fiatal együtt tölti azt a néhány órát, amely a reggelig még hátravan.

A történet itthon, vidéki környezetben játszódik. A magyar falu jellemző figurái elevenednek meg, jellemző helyzeteikben, nagyobbrészt egy kocsma hűvösében mondják el mindazt, amit az életükről elmondhatnak. A Portugál a tehetetlenség és a belenyugvás filmje, ahol a hősök nem mennek - csak jönnek, nem tudnak - csak gondolnak, nem tesznek - csak várnak és addig is isznak egy-két fröcsit.

Lerobbant művelődési ház előcsarnoka. A mozgalmi táblák és egyéb ünnepi díszletek tövében csirkék kapirgálnak. A Johnny Be Good hangjai szűrődnek ki a nagyteremből. Bent a Colorado nyomja a bluest. A fűtetlen helyiségben az együttesen kívül egy-két ember lézeng. Ez így nem mehet tovább! Ki kell találni valamit! És nemsokára a főnöknek eszébe jut a nagy ötlet. Egyik kezével egy lekváros buktát szorongatva, a másikkal a fenekét vakargatva a banda elé áll: gyerekek, átmegyünk a Tobacco Roadról a Retek utcába, lemegyünk bunkóba, lemegyünk furkóba. A szocialista vadkeleten új banda születik.

Nem ölt magára iskolamesteri talárt, nem emeli fel intőn az ujját a rendező, de hatásosan mondja hőseiről: egyetlen elvétett lépés, s valamennyien olyan ösvényre tértek, amely egyre távolodik az álmok irányától, és végül szakadékban ér véget. Súlyos film. Látni is, átélni is.