...Itt a Valentin nap. Egy számomra legalább annyira giccses történet, mint az értekezletet -amely szónak még van tekintélyértéke- buziskodósan "meeting"- nek nevezni. No-de liberalizálódunk, így valentájBálintra venni kell valamit, különben fődtulok vagy. Virág már isten ments, mert magam rúgom tökön, hogy így beálltam a sorba. Mi sem egyszerűbb: zene!

Szal turkálom a Madonna koncerteket és találok egy Gorillazt. Nézegetem- nézegetem, aztán elrejtem a Madonnák alá, lévén ha más nem lesz, ezért visszajövök. Nem mentem. Találtam egy Gwen Stefanit, amin a "What you waiting for"- on kívül minden borzalmas. Szerelmi csalódásom jeleként ki is vágtam Stefani fejét a NoDubt lemezborítókról, kukába vele... Ekkor már erősen érlelődött, hogy a jó öreg [url=http://en.wikipedia.org/wiki/Damon_Albarn]Albarn[/url]- t kellett volna bepróbálni. Asszonynak se kellett több(aki mint kiderült, még magasabbról xarik stValentinre): [i]"azt meg megveszem én neked".[/i] (szálat se magának :D )

Demon Days Live. Élő felvétel, hirdeti a borító "at the Machester Opera House". Ne feledjem, meg lehet csodálni a borítón, ha nem sikerülne elbűvölődni, hogy a Mojo véleménye röviden: "captivating". Háááát, nemtom... Szegény Albarn olyan szinten rétegmuzsikus, hogy ez a népek által is felfogható lemez, félő, e nélkül nem kel el? Lehet. Minden esetre én se futottam megvenni. Röpke 3évet késtem csak. Első meghallgatást reggel ejtettem meg az előző nap házipálinkás estéje után, csak a TV-re bekötött lejátszóval. Megdöbbentett! Kezdtem azt érezni, hogy ezek a valentinos lemezek most jól megszívattak. Kellemes, ahogy a technikai alapokra épített, de háttérbe inkább meghúzódó testes gitárjátékot vonósokkal, kórussal fűszerezik, de a zeneszámok közepén fel-felbukkanó MC- kel végképp nem tudtam mit kezdeni. Első megdöbbenést hivatott csillapítani a musicmédiákból jól ismert "Feel Good Inc", aminek a közepén ismét belém vágott a villám, amikor megláttam kedvenc hentesünket -akitől veszem a csirkenyakat kiskutyámnak- MC- zni. Kivettem, de gondoltam, ennyire xar nem lehet, így bekapcsolgattam a projektort, tölcséreket és kezdtem elölről. Egész más volt már az elején. Finom felvétel, jó felbontás és tényleg, hip- hopp (képzavar) ott "termettél" az előadáson. Nagyon jó az atmoszférája a lemeznek. Persze ekkor már túl voltam a másnapi kávén és kezembe is vettem a lemezhez járó kis füzetkét, ami elárulta, hogy ezek az MC- k, nem véletlenül kerültek oda. A hentesünkről is kiderült, hogy David Jolicoeur a De La Soul- ból (Titya! kb 20éve kölcsönkértem egy DeLaSoul kazettádat. Ne keresd, nálam van) A "Kids With Guns”- ban ugrabugráló csajszi pedig Neneh Cherry. Itt jegyzem meg, bejött a csaj. Régen esélye nem volt Madonna vagy Samantha fox ellen, ill ne említsük az összes punk szerelmét Wendy James-t a Transvision Vamp- ből. Most jó csaj és nem bénázik arany biciklisgatyákban.

Szóval ez a jómadár erre az albumra, ill az album turnéjára begyűjtötte a '80-as évek nagy ászait. Azt is el tudom képzelni, hogy ifjúkorában ezek egy részére bódult. Minden esetre széles a repertoár vendégzenészekből és berángattak a színpadra egy manchesteri iskolát is gyermekkórus apropójából. Aki hallott már valaha 50-60(- itt kb 25-30) gyereket együtt énekelni, fixen behajol a "Dirty Harry"- től, ami után jön a "Feel God Inc". Milyen a zene, eldönti majd mindenki magának, de tetszetős, ahogy NCherry letudva melóját, a közönség soraiban ropja, majd kicsit nyugisabb vizekre evezve megjelenik Ike Turner egy rövidke zongora, öö?? pianínószólóra. Itt gondoltam egyébként először arra, vajh mennyi az igazi hang a lemezen és mennyi az utómunka. Nehéz eldönteni, de minden lemezen van utómunka és nekem ez a Neumann pianínó inkább tűnik egy később -nagyon ügyesen- odarakott -nyitott tetejű- Steinwaynek, de egye fene :) A lényeg, hogy ügyesen lett beintegrálva minden rezdülés, amit a "featuring-man"- ek produkálnak, legyen az bármilyen muzsika, a kissé drum'n-be hajlótól a kínai csajjal meglőtt finomkodóig. még 2 említeni valóm lenne, aztán menjen mindenki megvenni. Hallgassa meg háromszor és negyedjére már tetszeni fog. Szóval, egy: [url=http://en.wikipedia.org/wiki/Shaun_Ryder]Shaun Ryder[/url], aki a '80-as évek újhullámos világából ismert figura nagyot alakított. Szerintem mocskosul berúgott és ez látszik is [url=http://www.youtube.com/watch?v=OATeJdRraBY]produkcióján[/url]. Mókás, ahogy dülöngél, ill szám közepén cigarettát keresgél zsebeiben. Szerencsére -ott és akkori- kotló hangját a Rosie Wilson háta simán elviszi. Tud a csaj!!! Kettő: Koncertzárásként Ibrahim Ferrer archívról.

És hogy kerül a csizma, vagyis Tom Waits '78-as lemeze az asztalra? Sehogy. Valentin és talán annyi, ez az Albarn FASZI(ugye BV!) megérett. Ja, kék a haja :D De asszem ezzel az albummal legalább annyira beírta magát a halhatatlanok könyvébe, mint a [url=http://hu.wikipedia.org/wiki/Andy_Warhol]warholi[/url] undergroundon felnőtt [url=http://en.wikipedia.org/wiki/Tom_Waits]Tomi[/url] (no, nem a Blue Valntine- al). Ha bátortalankodik valaki, essen neki a Youtube- nak és ismerkedjen vele, de aztán vegye meg! Ez a DVD nem a Nindzsa-6, amit elég átírni, max "első randi" céljából...

**********

és behalok. Kitettem az utolsó pontot az iromány végére. Erre kidobta a DVD- író a kész "Ördög Pradát Visel" c film "kópiáját". Imádom a számítógépemet. Ha ír, olyan lassú, mint a tetű. Itt rimánkodtam neki, hogy fejezze már be az írást, mert mire nyomok két space-t a szövegszerkesztőben, lemegy a nap, de nem. Most igen... kész a film...