Félve mondom, a cover jobb lett...

Az 1995-ben készült Szemtől- szembe c filmben talákoztam vele. Elég hamar lecsaptak rá. Maga a feldolgozás (eredeti: Joy Division) 1994-re datálható és a Feeling so real maxi B oldalán húzodik meg, utolsó dalként. Abban az időben csak a címadó muzsika volt ismert. Sokáig lövésem se volt, mi van a film végén, amikor már deNiro megejtve az utolsó nagy balhét, jó útra akar térni, be is csajozik, de a menekülés balul sül el (mondjuk ez elég lekvár befejezés, de ómerrikában minidg a jók nyernek Európai verzióban akár vége lehetne egy menekülő autóval való kanyarban kicsúszással, az elegánsabb lenne, de ez van). Mindenesetre, ez a bekeményített feldolgozás istenesen üt. A film végén mindig annyit tudtam elmormogni: ez Joy Division, de mégse. Aztán egyszer rágugliztam és konstatáltam, hogy Moby, de most jutottam odáig, hogy megvegyem... Be tud ám égni mocskosul és ebben Mobynak van nagy szerepe. A Joy Division előadásában ezen teljesen átsiklottam, tudomást se vettem róla, hogy ott van a lemezen. Moby üt... De lehet, ehhez kellett a film is.

Tyű, de vártam ezt a lemezt... Rossz hírem van, ezer muzsikus nem fér be a szobába. Egy stadionban elférnek, de itthon nem megy. Egyelőre alacsony hangerőn melegítem a szubokat, de ez sanszos, hogy hangosabban se fog beférni... De nem rossz lemez... Song2... A kb 200 vokalistának 4-5m2 jut csak. Kicsit sűrűn vannak és akkor hol van a kb ennyi dobszerkó :)

Limitált, csak japó piacra...

A TMP Audio szervize régen üzemel és tele is vannak rendesen. Akármikor benézek, halomba állnak a dolgok, alig lehet ToMPit megtalálni a kazalban. Aztán amikor nyílt a szerviz, már emlegette Tamás, hogy lesz ott egy kis bemutatóterem, a helység rég ott van, be is voltak oda pakolva hangfalak, ez-az, de tegnap jött el az ideje, hogy legyen kicsit gatyábarázva.

A lényeg, digizték a TD és egy filléres oldSchool AR lemezjátszó hangját. A teljes lejátszási és digitalizáláshoz használt rendszer és költségvetése a lenti képen.

A nyitóposztnál  morét nyisd le, ott lesz A és B link.

Szerintem a B simábban szól... Egyelőre nem tudom, melyik, melyik :)

https://www.avsforum.com/threads/500-000-vs-78-turntqable-blind-test.3237117/

A =  https://www.dropbox.com/scl/fi/1msg1osvgxjpvq2z751ru/Turntable-A.aiff?rlkey=fgpadqgagj7o2r4hdzxba0k99&e=1&dl=0

B = https://www.dropbox.com/scl/fi/booqi87i00b5udgc88pb8/Turntable-B.aiff?rlkey=ck444dnayt3ecaz0li5a37eeh&e=1&dl=0

Na, ha kibohóckodtam magam a teszteléssel, akkor jöhet a mai, igazi történet. A lemezjátszóhoz vett 1mm-es szilikonszíj csak baszgatta az agyam és nézegettem videókat erről a ragasztóról, ahol azt magyarázzák, hogy nagyon erősen köt, lényegében ha szilikon ragasztasz szilikonnal, a köztes anyag is szilikon lesz, szóval az egész úgy egybeolvad (nem szó szerint).

Bigdewil a facebook hifis csoportokban ezzel a teszttel haknizik: Listening Test (klippel.de).

Kívácnsi voltam, mi ez, mert alapvetően a téma, ahol előkerült a klasszik analóg kontra digitális, így gondoltam, valami jó kis átvágós, hogy válaszd ki az analógot, de nem az. Alapvetően a rendszereink vagy a fülünk határát feszegeti. Nyilván megcsináltam és akkor amit most mesélek, aki meg akarja csinálni, itt álljon meg és max utána olvassa el.... annyit elmondok, Tracy Chapmant választottam, mert a többiről azt se tudtam kb micsoda, az meg is van valahol a fiókban. A fullrange speakert és a fejhallgatót. Nyilván, akinek van streemere(az jó erre? passz, lehet nemn :D ), vagy audio PC-je, az rámehet élesben a rendszerével.

Felületkezelés után hazajött mindkét pár Batpure by RLC... A legós, vagy inkább duplós, tiplis rögzítés is jól működik. A hangFALra BluTackkal rögzítetem első körben, de így se tűnik túlcsillapítottnak. Bekapcsolva, hidegen is azonal mutatta, hogy jobb a két pár. Klasszik, egy befele, egy -egyenesen- előre nálam működik. Forgatni se kelett így semmit, vagy eltaláltam egyből. Ami befele néz, kb a FAL elejével párhuzamos, másik a szobafallal. Jobban reszelnek, jobban üt. Ma finom zenével nem próbáltam, de a Nirvana gitárjai, meg az egész produkció élhetőbb így.

Nemrég módomban állt megtekinteni, vagyis meghallgatni az Operán 45-ös fordulaton, frissen felvágott Neurotic/Brék című produkcióját. Előtte a másik lemezjátszón hallgattam, amin a sablon mindkét fordulaton nyílegyenesen álló csíkokkal válaszol a szobalámpa 50 hertzére. Az opera 33-ason még csak-csak, de 45-ösön egyértelműen nem áll mozdulatlanul, kicst "forog visszafele", ami azt jelzi,hogy lassabb a lejátszás.

...nem pálesz, nem likőr, de hungarikum :)