utopia

[justify][img_assist|nid=152|title=|desc=|link=none|align=left|width=100|height=87] Igaz, hogy nem is olyan régen járt itt, mondjuk akkor az életmű DVD-ét jött hypolni, de mégiscsak az A38-on sikerült elkapni. Ha már bécsben jár, ide is beugorhat, gondolták a szervezők és jól odatették magukat, olyannyira, hogy végül a koros absztrakt hip-hop jakuza a Zöld Pardonban kötött ki. Hát, abszolut a célközönséget célozták meg, efelől semmi kétségünk. A hely is tökéletes, hiszen a legnépszerűbb budapesti open stage-ről beszélünk, nemde?[/justify]

Már a megérkezés is rendhagyóra sikerül, s ez rányomja a bélyegét az egész hosszú hétvégére, mintha egy idegen dimenzióba kerültünk volna: a dolgok túl gyorsan történnek, vagy éppen ellenkezőleg, túl lassan múlik az idő. Sehova sem érünk oda időben, de amikor a zene testet ölt, mintha a visszafelé tekerné az óramutatókat. A tervezetthez képest mintegy másfél órás késéssel futunk be, már sötétedik, az ég aljára kirajzolódó színkavalkádot még a sztrádán sikerül elkapnunk. Debrecen csendes, akár egy kushadó kutya, elnyúlik, elterül.

[justify][discogs|q=artist/David+Bowie|format=imageonly] Akik figyelemmel kísérik a lemezmegjelenéseket, gyakran futnak bele olyan korongokba, amelyek mellett amúgy simán elmennének. Ennek több oka van: egyszerűen esélyük sincs, hogy levegyék a polcról – az itthoni lemezboltok többsége egyáltalán nem törekszik arra, hogy a kommersz dolgokon kívül bármit is megismertessen a közönséggel. Másrészt a sok zene miatt fejlődik az emberben a nyitottság. Rengeteg alkalommal találtam kincsekre mások javaslatai alapján, vagy csupán megérzésre vásárolt zenékben.[/justify]

[justify][discogs|q=artist/Philip+Glass|format=imageonly] A címben persze a szokásos nagyarcú zenekritikus megközelítést követem (ezzel is parodizálva azt), miszerint, ha itthon nagy nehezen leszerveznek egy valóban komoly reputációnak örvendő kortárs alkotást, akkor a megközelítést megfordítva mi úgy teszünk, mintha az lenne a kitüntető, ha kishazánkban felléphet. (Van az ismert anekdota: a kortárs múzeumban két öreg néni megjegyzéseket tesz a kiállított művekre, mire a teremőr elkezd figyelni.[/justify]

[img_assist|nid=145|title=|desc=|link=popup|align=right|width=100|height=100]A címében egyértelműen a korszakos jelentőségű Walter Lloyd Gross által 1946-ben jegyzett Tenderly-re utaló, nemrég megjelent korong marketing beharangozójában azt hirdetik, hogy Cassandra Wilson ismét egy feldolgozásokat tartalmazó (a jazzben örökzöldeket) lemezzel rukkolt elő.