Ma este kivételesen tévéztem, és kivételesen két remek filmet volt szerencsém látni.

Az egyik a Fehér leander című film, amely egy anyáról, aki meggyilkolja hűtlen szeretőjét és lányáról szól, akinek sorsa anyjának börtönbe zárása után nagyon viszontagságossá válik. Anyjával ezután is tartja a kapcsolatot, aki megpróbálja teljesen önálló gondolkodásra nevelni, úgy, hogy tudja, csak magára számíthat. A lány viszont rájön, mi a szeretet, milyen, ha valakire számíthat és számít rá is valaki, így a konfrontálódik az anyával...

A másik film egy Fellini alkotás, Zenekari próba címmel. Egy zenekar egy régi templomban próbál, miközben egy tévés stáb érkezik a forgatásra. A zenekar legtöbb tagja szívesen nyilatkozik a riporternek, a karmester nem. Ahogy az idő halad, egyre inkább növekszik a nézeteltérés a zenekar és a direktor közt, ami a végére totális zűrzavarhoz vezet.