Nem, nincs semmi értelme a címnek, csupán némi Szalon barna után ezt kezdtem dúdolászni és mire ráébredtem, semmit nem jelent, már késő volt. Kerestem a megoldást, hogy nincs a banán fán, vagy valami olyasmi torzóját, hogy nincs a banán-dugó- fán, de ez is nagyon gyenge probálkozásnak bizonyult.

Szóval nemrég beszélgettünk Tamással egy kellemesen olcsó megoldásról a drótrengeteg (vagy ritkás) kapcsán. Jó japán szokáshoz híven létezik a — szerintük — jó kábel és a non plus ultra. Ehhez szinte az összes értelmesnek mondható japán gyártó tartja magát. Van a tuti és valami hasonlót próbálnak olcsó zokniba húzva, kifejezetten kellemes áron produkálni. Nem, nem fogjuk megkapni bagóért a nagy drótot, de kapunk valamit, ami az igazán nagyok világába mutat.

Talán ott kezdeném, hogy megemlítem kedvenc dumámat, miszerint megszorítanám a kezét... a satuval. Kinek is? Annak, aki az erősítőkön — szerintem — direkt szopatásból úgy rögzíti a banánaljzatokat, hogy az azon található furatok, amelyek a csupasz kábelvéget fogadják, még csak véletlenül se legyenek használhatóak egyszerűen. Ha oldalról férsz hozzá, tuti, hogy függőlegesen áll és fordítva. Szóval Tisztelt Gyártó(k), szóval azt... amire gondolok :)

Nem kivétel ez alól a békével megszórt por állapotában tengődő Moth sem, amivel végül is kipróbáltuk ezt a magnéziumszalaggal árnyékolt rézdrótot. A Tiglon ír erről, miért jó és mennyire kafa a magnézium fólia az árnyékoláshoz, de az az igazság én az effajta technikai részeket átugrom. (Aki nem elégszik meg ennyivel bátran forduljon a google-hoz.) Szóval Moth. Megkaptuk elsőként tesztelésre a madzagot, de lévén az Unók trikábelezve vannak, keresni kellett egy szimplán kábelezett, ám kellőképpen kielégítő minőségű rendszert. Nem volt kérdéses, hogy erre legalkalmasabb Tamás (minimalist) kollegánk 100W-os Moth monoblokkokkal meghajtott 47Lab Lensszel (szakértők kapaszkodjanak meg, ez a doboz azt tudja, mint az Avantgarde Trio, csak kicsit halkabb) fűszerezett rendszere lesz, amit Kondo KSL SpC-vel használ. A bekötéssel megbírkózva kiváncsian engedtük a Johnny Cash lemezre a tűt. És jó volt baxxa meg! Első felindulásomban megkérdőjeleztem a réz KSL létjogosultságát (később azért ez a dolog a helyére került és ... de ezt később...). Szóval baromi jó volt. Kiemelhetném a színpad definiáltságát, a különféle hangok elkülöníthetőségét, de még ama kiszerelésben, ahol a történések közötti összefüggések és közhelyesen a hangszerek közötti levegő nem tűnik el. Ha még kicsit hifimagazinoznánk (nem HFM, úgy általában) mondhatnám, hogy a magasa magasan szárnyal és a mélytartománya is ezüstökre hajaz (bénaGézák kíméljenek, hogy az ezüstkábel visít és nincs mélye, pont). Közben cserélgettük a lemezeket, Patti Smith, Björk, Prodigy és valami drum'n'bass. Minden muzsikán pozitív arcát mutatta. Prezentálta a Horses hidegrázós hangulatát, Björk mosolyát  és a drum'n muzsikát teljes frekisávjában, kellő tempóval. Ami talán valamit mond a tapasztaltabb vájtfülnek: szinte irodalmárokat megszégyenítő módon szótagolta a Prodigy Firestarter szövegét. (pont)

És akkor KSL SpC. Csodák nincsenek. de valamire fel kell hívjam a kábelerdő vásárlása előtt álló polgárok figyelmét. A legjobb kábel nem más, mint a — valamire való — homogén kábelrendszer. Aki nem akar/nem tud KSL SpC méteráron kábelezni, nagyon erősen gondolkodjon el a Tiglon olcsóbb drótjain (kapható interkonnekt és hálózati madzag is), mert komplett kiépítés esetén holtbiztos, hogy a pénzén a létező legjobb megoldást fogja választani. Egy kicsit Audio Note, egy kicsit Kondo, egy kicsit 47Lab, amiről nemsokára csak egyszerűen, odadobva azt mondjuk: Tiglon. (huhhuhúúú :DDD ez de geil itt a végén :DDD de itt hagyom :DDD)

Hjahh, a piszkos anyagiak: MS 12Sp-R 17.000HUF/méter (!!!)

...

mit tudhat a nagy?

...

• A TiGLON weboldala